Kilencven éves a Siketek Mária-kegyhelye

Kilencven éves a Siketek Mária-kegyhelye

A Magyar Turista Egyesület siketnéma közössége Kentner Antal vezetésével 1926-ban kezdett hozzá a dobogókői kilátó északi oldalában lévő kegyhely kialakításához.

„Látni kellett volna azokat az embereket, amint egy-egy saját maguk készítette tárgyat – legyen az bármily nehéz – szombat esténként mily nagy örömmel hozták hátukon, meggörnyedve”

olvashatjuk a korabeli krónikát. Kiszélesítették a sziklafal keskeny peremét, az odavezető utat lépcsőkkel, korláttal látták el. Lourdes-i mintára fülkét vájtak a sziklába, s ide helyezték a híres búcsújáró helyről hozott Mária-szobrot.

A kegyhelyet 1927. május 15-én szentelte fel dr. Saly Arnulf bencés tanár. „Ha haza-megyek, boldogan fogom álomra hajtani a fejem, ha tudom, hogy mai ünnepünk minden jelenlévő turista testvér lelkében maradandó nyomot hagyott” – mondta az avatáson Kentner Antal.

Az 1945 után parancsolt új rendnek nem kellett a hely. Enyészetnek indult, kevéske berendezését is széthordták. Szerencsére Mária szobrát jótékony kezek elrejtették, ma a dobogókői múzeumban látható. 1992-ben aztán újra megjelentek, mert meg-jelenhettek a siketek, az atya után immár a fiú, Kentner Kálmán vezetésével. Nem csak kicsinosították, de megnagyobbították és körülkerítették a párkányt. Új szobor került a fülkébe, és a Lourdes-ból hozott vízzel Szentkereszt plébánosa, Ackermann Kálmán 1994 Kisasszony-napján újból felszentelte a kegyhelyet.

Alig néhány lépésnyire vagyunk a zajos parktól, a nyüzsgő kilátótól – ám aki akar, itt egyedül maradhat gondolataival. Soha nem hiányzik virág, pislákoló mécses, sokasodnak a hálaadó márványtáblácskák – a kegyhely láthatóan betölti szakrális szerepét. Így látják ezt a Bognár László vezette siketnéma turista barátaink, akik meghitt ünnepséggel emlékeztek május 27-én a 90. évfordulóra. Különösen lélekbe markoló volt a Kiss Ferenc atya által a siketek jelbeszédével celebrált szentmiséje. A sors beszélő és halló képességüket elvette, de megáldotta őket összetartással, egymás iránti szeretettel, és hitükben teljesebb életet élhetnek, mint sok ép embertársuk – szólt a szentbeszéd.