Az Országos Kéktúra mai bejárásunkat a Rozália Téglagyár kapujában található pecsételőhelynél kezdjük. Azt már az induláskor tudomásul vesszük, hogy az előző nap csodás-napos időjárása utána mai túránk során a viszonylag sűrű és csepegős-ködös időjárása nem nagyon tartogat számunkra hatalmas panorámákat.

Ködben a Gyopáros- vagy Szódás-barlang

A vasúti síneken és a bővízű Aranyhegyi patakon áttérve nekivágunk a Köves-bérc meredek oldalának. A hírtelen emelkedős, köves kaptatót követően a terep hamar szelídebbre vált, közel szintes haladásban Pilisborosjenő szélső házai között, majd a Vendel-hegy oldalában álló Kálvária alatt elhaladva, kirándulásunk első igazi fénypontjához, a Teve-sziklához érkezünk, ami nevét a formájának köszönheti, és nem annak, hogy a Szahara-hangulatot idéző környéken kószáló tevékkel találkoznánk. Még a ködös-homályos formájában is magát mutató sziklaképződmény fantáziadús látványt mutat.

            Némi pihenőt tartunk, megcsodáljuk a látványt és nekivágunk a Kevély-nyeregre felvezető, Redlinger Adolf nevét viselő turistaútnak. A Kevélyek tömbje kilátópontjaival, a nyereg egykor turistaházzal is rendelkező pihenőhelyével, az egri vár makettjével népszerű turistacélpont, de egyéb érdekességek is rejtőznek az út mentén.

            Útban a meredek, köves emelkedőn, és mielőtt felérnénk a nyeregbe, a (K, Z, S) jelzésekkel ellátott haránt út mellett jobbról hatalmas sziklaalakzat mellett haladunk el – ahol egy barlangnak nevezett sziklaüreg is tátong – amelyet kutatói Gyopáros-barlangnak neveztek el. A Nagy-Kevély déli letörésének aprózódott ürege bár nem terem havasi gyopárt, de sziklás, alpesi hangulatú környezete megihlette a névadókat ezen a drámaian változatos hegyvidéken. Másik elterjedt neve, a Szódás-barlang is a közeli dózerútra utal, amin a hajdani Kevély-nyergi turistaházhoz szállították fel a szódavizet.

A Kevélyek névnek érdekes az eredete: A hegy lejtőit a törökök kiűzése után letelepedett szerb lakosság kovily-nak nevezte el, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik az olyan hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán árvalányhaj nő rajtuk. A kevély szó Faludi Ferenc nyelvújító leleménye; a kovily-ból csak a XIX. században lett kevély. (Forrás: wikipedia)

A barlangkutatók egyik jelentésében Gyopáros barlang a neve – Schőnviszky László az 1930-as években Szódás barlangnak nevezte. A barlang a Szódás úttól kissé északra, a messziről is szembetűnő dolomit sziklafal alján van (a barlang névváltozatai még: Nagy-Kevélyi-kőfülke, Szódás-barlang, Havasi Gyopár sziklaüreg) kb. 400 m tengerszint feletti magasságban, a turistaútról is jól látható a bejárata.

             A barlangra a hegység geológiáját magyarázó tábla hívja fel a figyelmet, ami mellett kijárt meredek és omladékos ösvény vezet az alig pár méterre, de meredek, sziklás környezetben nyíló természeti képződményhez. A barlanghoz a föld alól kibukkanó gyökerekben megkapaszkodva viszonylag könnyen fel lehet jutni – természetesen óvatosan, hiszen nagy a csúszás-veszély. Az egyébként viszonylag tágas, lakószobaszerű sziklaüreg mindössze 8 méter mély, és 2,5 méter magas. Felette a szikla tetejéről – természetesen tiszta időjárási és látási viszonyok mellett – megkapó panoráma nyílik a környező hegyekre és Budapestre, a Pilisvörösvári-árok nagyrészt betelepült völgyére, valamint a Budai-hegység északi csúcsaira.

A Nagy-Kevély tömbje dolomit, ami a Keleti-Alpok és a Dunántúl egyik meghatározó kőzettani egysége. Nem tiszta kalcium-karbonát, hanem közel felerészben magnézium helyettesíti a kalciumot. Ennek eredményeképp e kőzet nem oldódik olyan könnyen, mint a tiszta mészkő, így barlangok sem igazán jellemzőek benne. A Gyopáros-barlang egy éppen csak tágas, boltíves üreg. A gömbszerű fülkében a hévizes oldás eredményezte barlangok jellegzetességét, a gömbüstöt vélik felfedezni. Bár az üreg jelenlegi mérete és formája nagy valószínűséggel a fagy okozta aprózódás következménye, feltehetően a két folyamat időben elkülönült, de eredményében erősítette egymást. (Forrás: wikipedia)

Lassan felérünk a nyeregbe, ahol valaha itt állt Kevély-nyergi Menedékház is, amit egykor a turisták építettek, azonban rejtélyes módon 1992-ben leégett, és ma már csak egy esőbeállót találunk a helyén. 

Ebédelős pihenőt tartunk, közben pecsétet nyomunk az igazolófüzetbe majd folytatjuk utunkat Csobánka, Pilisszentkereszt irányába. Innen kezdve a Szentkúton kívül más egyéb érdekes látnivaló nemigen akad, de az egész napi vándorlásunkra a szentkereszti Szurdok teszi fel a koronát.

Természetesen a mai hegyes-völgyes szakaszokkal nehezített útvonalának bejárói, ki-ki a kis település cukrászdájában vagy kiskocsmájában leltek jutalmukra. Külön dicséret illeti a 9 éves kislányt, aki végigjárta velünk a meredek kaptatókkal kissé nehezített nem kis távolságot – természetesen Ő is megkapta jutalmát egy finom sütemény formájában.

Bejárt távolság:          19,3 km

Szint:                          760 m fel, 560 m le

Menetidő:                  5,5 óra

  Szentendre, 2025. január 26.                                                                                       –   ckl   –