VISSZANÉZŐ 2012 II.

VISSZANÉZŐ 2012 II.

210 esztendeje,

1802-ben jelent meg az első nyomtatott térkép és leírás a Baradla barlangról. Készítője Gömör-Kishont vármegye tiszti Baradlaföldmérője, Raisz Keresztély volt. 1766-ban Toporcon született, tanulmányait a pesti mérnöki intézetben fejezte be. Nevéhez fűződik a Torna völgyét Rozsnyóval összekötő út megépítése. A barlangot 1801-ben mérte föl, térképe az akkor ismert két kilométernyi szakaszt ábrázolja. Raisz valószínűleg a most Vaskapuként ismert pontig jutott, ahol „övig szakadva a vízbe”, visszatérésre kényszerült. A rézmetszetes ábrázolás Görög Demeter híres Magyar Átlás-ában jelent meg.

 

170 esztendeje,

  1. április 11-én hunyt el Dardzsilingben minden idők egyik legnagyobb magyar utazója, Kőrösi Csoma Sándor. Életéről, munkásságáról könyvtárnyi irodalom szól, az évforduló alkalmából hajtsuk meg tisztelettel fejünket emléke előtt.

 

  1. május 18-án született mezőkövesdi Ujfalvy Károly nyelvész, Közép-Ázsia és Nyugat-Himalája néprajzi kutatója. A bonni egyetemen érdemelte ki a doktori címet. Párizsba költözött, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Bourdon Máriával, s francia állampolgár lett. Állandó levelezésben állt neves magyar személyiségekkel, mint Deák Ferenccel, vagy a kiemelkedő tudású Haynald Ferenc kalocsai érsekkel. Első útjára 1876-ban indult, ennek célja Közép-Ázsia földrajzi viszonyainak tanulmányozása volt. Szentpétervár, Orenburg, Szamarkand érintésével a Tien-sanig utazott, ahonnan Baskírián és Moszkván keresztül ért vissza Párizsba. Második útjára négy évvel később indult Turkesztánba, az ott élők nyelvének és néprajzának kutatására. Egy év múltán úti célja az akkor angol fennhatóság alatt álló Nyugat-Himalája volt, ahol Ladakból indulva Kőrösi nyomdokain Kasmírba ért. Innen súlyos szembetegséggel tért haza, ami gyakorlatilag kettétörte életét. Firenzébe költöztek, itt érte őket a halál 1904-ben. Utazásain állandó kísérője és segítsége volt felesége. Sajnos, Ujfalvy számos munkájából magyar nyelven nem olvashatunk, mindössze a felesége által írt, első útjukról szóló könyv jelent meg itthon: Ujfalvy Károly utazása Páristól Samarkandig (1885). Franciaországban ma is a világ leghíresebb földrajzi utazói között tartják számon.

160 esztendeje,

  1. június 27-én hunyt el báró Forray Iván. A tehetős soborsinai (Arad vm.) család fia bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott, majd rövid ideig a közigazgatásban dolgozott. Utazás iránti szenvedélye hamar felébredt, alig 25 évesen, már komoly előtanulmányokat követően, 1842-ben indult el Itálián, Máltán keresztül Afrikába. Alexandriából hajózott fel a Níluson, bejárta Kairó környékét, kirándult a Líbiai sivatagba, a Szuezi csatornán át Szíriába látogatott. Kiváló (bár autodidakta) festő lévén, a felkeresett helyekről pontos ábrázolásokat készített. Személyes barátság révén bejuthatott az egyiptomi helytartó háremébe, ahol még a pasa lányait is lerajzolhatta. 1859-ben jelent meg a magyar útleírások egyik legszebb és legértékesebb, 40 kőnyomatos táblával illusztrált darabja: Utazási Album Forray Iván eredeti rajzai és jegyzetei szerint címmel.

 

140 esztendeje,

  1. június 13-án indult útjára a 230 tonnás „Tegetthoff” fedélzetén az Osztrák – Magyar Északi-sarki Expedíció. Céljuk az volt, hogy a Novaja Zemlja mellett elhaladva, a Jeges tengeren át elérjék a Behring-szorost, felderítendő az északiismeretlen „Északkeleti átjárót”. A hajó nem sokkal a Nassau-fok felett befagyott a jégbe, s ezután tehetetlenül sodródott. Közben meteorológiai megfigyeléseket végeztek, tanulmányozták a jég világát. 1874-ben nekiütköztek egy nagyobb, addig ismeretlen szárazföldbe, a majdnem 20 ezer négyzetkilométeres területet Ferenc Józsefről nevezték el. A szigetet felderítő és térképező csapat a 82. szélességi fokig jutott. Mivel az expedíció készletei egyre inkább kimerültek, kénytelenek voltak a hajót hátrahagyva, Dél felé indulni. Végül, három hónapos kimerítő gyaloglás után, a magukkal húzott csónakot vízre bocsátva, a Novaja Zemlja partjai előtt vette fedélzetére az elcsigázott túlélőket egy orosz halászhajó. Noha napjainkra mind inkább feledésbe merül, ez az utazás mindenképp a sarkkutatás egyik kiemelkedő teljesítménye volt.

 

110 esztendeje,

  1. május 15-én alakult meg Dobogókőn az MTE Egyetemi Osztálya, 75 taggal. Első elnökük Rényi József volt. Az alapszabály szerint „rendes tag csak a tudomány-egyetem rendes és rendkívüli hallgatói lehetnek.”

 

100 esztendeje,

  1. április 21-én hunyt el Siegmeth Károly. Bécsi és zürichi tanulmányai után kapott gépészmérnöki oklevelet, 1869-ben Siegmetnyert alkalmazást a magyar vasutaknál. Csaknem négy évtizedes szolgálat után a MÁV igazgatóhelyettesi székéből ment nyugdíjba. Sátoraljaújhelyen töltött évei alatt fordult érdeklődése a turistaság irányába, rendszeresen járva a Vihorlátot és Torna, Gömör tájait, s még többé-kevésbé ismeretlen barlangjait. Tapasztalatairól szaklapokban és az MKE évkönyveiben számolt be. 1878-ban az MKE kebelében megalapította a Keleti-Kárpátok Osztályt, amelynek évtizedeken át vezetője volt. Siegmeth számtalan kirándulást szervezett a látnivalók megismertetésére, írásaiban, diasorozatokon népszerűsítette azokat. Cikkeit a Turisták Lapja is rendszeresen közölte. A Magyarhoni Földtani Társulat kebelében 1910-ben megalakult Barlangkutató Bizottság első elnöke volt. A Baradla-barlang feltárásában szerzett érdemeit a bejáratnál elhelyezett márványtábla is hirdeti.  A hazai barlangokról összeállított irodalmi jegyzéke ma is forrásértékű.

 

90 esztendeje,

  1. május 14-én alakult meg, kétszáznál több taggal, az MTE Egri Bükk Osztálya, Isaák Gyula megyei alispán vezetésével. Fő működési területük az útjelzéseken kívül a sífutás és a túrasízés népszerűsítése volt. Munkásságukat, elfogadottságukat jól mutatta, hogy az egri érsek a peskői vadászházat kitatarozva, bebútorozva adta át az egyesület kezelésébe, s területet engedett át építkezésre a Várhegyen. Az osztály hálából róla nevezte el a 666 méteres csúcson felállított, 1929-ben átadott dr. Szmrecsányi Gyula kilátót. A következő évben nyitották meg a közforgalomnak Bélapátfalva fölött a Telekesi István menedékházat.

 

80 esztendeje,

  1. április 25-én tette le végleg kezéből az ecsetet Dörre Tivadar. A terézvárosi főreáliskola Tagsági jegyrajztanár nevét jól ismerték a „Vasárnapi Ujság” olvasói és „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben” című, 21 kötetből álló, monumentális sorozat előfizetői. Alapítója, majd választmányi tagja az MTE Budapesti Osztályának. Dörre rajzolta az egyesület első tagsági igazolványának fedelét, s máig használt jelvényünk is az ő munkája. Utóbbiról a TL 1902. áprilisi számában olvashatjuk: „F. hó 2-án tartott ülésünkön az Egyesület jelvényeül Dörre Tivadar úr, kiváló rajzolónk s a Budapesti Osztály tagja által készített tervezetet fogadtuk el. Az Egyesület jelvénye tehát: egy szabadon álló havasi gyopárt ábrázol, amely alatt, annak balfelé hajló szárára támaszkodva, egy pajzson a hazánk czímeréből vett hármas hegy s rajta a koronából kiemelkedő apostoli kereszt látható.” A jelvény elkészítését ifj. Herpka Károly, az iparművészeti iskola tanára, a Budapesti Osztály tagja vállalta. Egy darab jelvény ára fémből 1 frt, ezüstből 2 frt 50 kr. Jelvényünk tehát idén 110 éves, elnökségünk feladata volna ismételt elkészíttetése és megvásárolhatóvá tétele.

-y -y

Book your break