120 esztendeje,
- júliusában olvashattuk a Turisták Lapjában: „A Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya két nagyobb feladat megoldására van hivatva. Egyik a főváros természeti szépségekben bővelkedő vidékének feltárása és megismerése, a
másik, hogy az érintkezést az egyes vidéki osztályok közt elősegítse. Ez utóbbi cél lebegett e lőttünk akkor is, midőn elhatároztuk, hogy az Alpeseknek Vasmegyében levő ágait felkeressük. Társaságunk az esti vonattal Téry Ödön vezetése alatt indult, s reggel 6 órakor a szombathelyi állomáson örömmel tapasztaltuk, hogy a Vasvármegyei Osztály tagjai oly szép számmal jelentek meg fogadásunkra. Megjelent a körmendi kerékpár-egyesület is, melynek tagjai szintén kitartó turisták. 71/2 órakor a kőszegi pályaudvaron a Kőszegi Osztály élén Markovics József elnök szívélyes szavakkal üdvözölt bennünket. A reggelivel hamar végezvén, Kőszeg legszebb hölgyeinek társaságában a Szabóhegyre indultunk, majd Óház érintésével délben elértük a Hörman forrás mellett felállított menhelyet, hol hölgyeink kitálalták sültjeiket s a behűtött italokat. E villásreggeli után egy óra alatt felértünk az Írottkőre, itt várt bennünket régi kedves tagtársunk, Ebenspanger János 
tanár úr. E helyet azért nevezik Irottkőnek, mert a csúcsán lévő szikladarabba ezelőtt 40 évvel e három betűt vésték: C. B. E. (Comes Battyányi Edmundus). Kellemes erdei utakon ereszkedtünk le a festői szép fekvésű Léka felé. A várban elhelyezett múzeumban mindenféle régiség, ritkaság vonta magára a figyelmet. Innen kocsikon döcögve a hegyes erdei úton, este értünk Borostyánkőre. Reggel 4 órakor felkapaszkodtunk a Gerinchegyen álló Júlia-toronyba, ahonnan festői szép kilátás nyílott a felkelő nap arany sugaraiban. Délelőtt 11 órakor érkeztünk Szalonakra, melynek lovagvára, gyászemlékű gr. Battyányi Lajos miniszterelnökünk kedves nyaralóhelye, mozsárlövésekkel s dalárdájával sietett üdvözlésünkre. Közös villásreggeli után megtekintettük a lovagvárat, majd kellemes másfél óra alatt Tarcsa-fürdőbe értünk, ahol felfrissülve áttekintettük a gyönyörű fürdőtelepet, mi után gyalog Felső-Eőrre mentünk, innét pedig vonattal este 9 órakor értünk Szombathelyre. Gyors vacsora közben vettünk búcsút kedves vasmegyei tagtársainktól.”
(Egyébként 1892 nyarán az egyesület 11 osztályának 2526 tagja volt.)
1892 nyarán került a felkai Tátra Múzeum tulajdonába az első, a Magas-Tátrát bemutató domborzati térkép. Évekig tartó munkával készítette el Posewitz Gyula. Alapként a bécsi cs. és kir. földrajzi intézet felmérései szolgáltak. A térkép 1:25 000-es léptékű, 220 x 165 cm-es méretű volt, minden fontosabb település, közlekedési útvonal szerepelt rajta. Érdekessége volt, hogy a nagyobb szemléletesség érdekében a domborzatot mintegy 3:1 arányban képezték le, szintvonalaihoz alapanyagként vékony hárs- és nyárfalemez szolgált. „Mivel pedig ezen dombortékép a magyar turistaság fő és legszebb vidékét öleli fel, mindazok részére megtekintésre melegen ajánlható, kik hazánk legfelségesebb hegységének alakulatáról hű képet óhajtanak nyerni.” – olvashatjuk a korabeli beszámolóban.
110 esztendeje,
- július 28-án hunyt el ifj. Jankó János (Pesten született 1868-ban). Egyetemi tanulmányait az orvosi egyetemen kezdte, ám sokkal inkább vonzották az ismeretlen, távolabbi tájak, ezért váltott, és földrajz szakon folytatta. Már
egyetemi évei alatt rendszeresen jelentek meg publikációi, összeállította a Magyar Földrajzi Társaság könyv- és térképeinek címjegyzékét (1891). Ezeknek honoráriumából indult alig húszévesen első afrikai útjára, a Nílus deltavidékét tanulmányozandó. A következő esztendőben ismét Észak-Afrikába utazott, ahonnan egy szerényebb kis etnográfiai gyűjteménnyel, és igen jelentős jegyzetanyaggal tért haza. 1892-ben Erdélybe látogatott, még ez évben megjelent az azóta is forrásértékű könyve: Kalotaszeg magyar népe. 1894-ben (Xantus János utódaként) a MNM néprajzi osztályának vezetője lett. Ilyen minőségében nyílt alkalma az oroszországi néprajzi gyűjtemények tanulmányozására. 1897-98-ban a tudományok bőkezű mecénását, Zichy Jenő grófot kísérte ázsiai expedícióján. Útjuk során ezen a hatalmas területen kutatta és gyűjtötte az ősfoglalkozások: halászat, vadászat tárgyi emlékeinek sokaságát. 1900-ban jelent meg több, mint hatszáz oldalas beszámolója: A magyar halászat eredete. A fiatal kutatóra féltékeny Herman Ottó, elég nemtelen módon, megtámadta Jankót, kettejük kemény polémiája szinte páratlan a hazai tudománytörténetben. Borszék környéki utazásán érte a váratlan halál. Másik fő műve, A Balaton-melléki lakosság néprajza (1902) megjelenését már nem érhette meg. Alig másfél évtizedes tudományos munkálkodása szinte egyedülálló.
100 esztendeje,
- szeptember 29-én hunyt el Késmárkon Döller Antal (1831-ben született). Katonának tanult, negyedszázados szolgálat után őrnagyként szerelt le, ezután 1875-ben Késmárkon telepedett le. Részt vett a Magyarországi Kárpát-Egyesület alapításában, jó évtizedig ügyvezető alelnöke volt. 1892-ben az MTE Tátra Osztályának alapító tagja, alelnöke. Munkásságáért a Budapesti Osztály tiszteletbeli tagjává fogadta. Jeles hegymászóként nem csak szenvedélyes túrázója volt a Magas-Tátrának, de annak megismerése, idegenforgalma emelése érdekében is fáradhatatlanul dolgozott. Tevékenységét „poprádvölgyi” előnévvel, nemesi ranggal ismerték el. Nevét évtizedekig őrizhette a Döller tó és a Döller-torony.
80 esztendeje,
- szeptember 11-én alakult meg az MTE Balatonfüredi Osztálya. Díszelnökük dr. Schmidt Ferencz, a szívkórház igazgatója lett. Bekapcsolódva a központ és a nemrég alakult Balatoni Osztály munkájába, útjelzéseket készítettek, túrákat szerveztek. A várostól telket kaptak menedékház építésére, ennek megvalósítása azonban már meghaladta az osztály erejét.
-y -y
