270 esztendeje,

1741. szeptember 20-án született minden idők egyik legnagyobb magyar világvándora, Jókai szerint „egy hírhedett kalandor a 18. századból”: gróf Benyovszky Móric. Katonacsalád sarja, jómaga is e pályán indult. Koholt felségsértési vádak alapján Mária Terézia megfosztotta birtokaitól, ezért fejét mentendő, Lengyelországban élő rokonaihoz menekült. Itteni bajtársai között vett részt az oroszok elleni háborúban, ám Kijev alatt fogságba esett. Szökni próbált, de ismét elfogták, és a hadbírósági ítéletnek megfelelően, 1770-ben kamcsatkai száműzetésbe kísérték. Itt az ugyancsak száműzött cári tisztek segítségével hamarosan lázadást szított, s egy zsákmányolt, parancsnoksága alá vont hajóval elmenekültek. A Japán-szigetek, Szumátra, Madagaszkár érintésével, jó egy esztendő múltán, Párizsba érkezett. A francia kormány megbízásából, gyarmatosítási szándékkal, Madagaszkárra hajózott, ahol három évet töltött. Ez a tartózkodása ad alapot madagaszkári királysága legendájának, noha ennek valósága hitelesen máig sem igazolt. 1777 elején visszatért Párizsba, innen ajánlja fel szolgálatait az amerikai függetlenségi háborúba, de ebből sem a déliek, sem az északiak nem kértek. Nyughatatlan vére azonban űzi: a későbbi II. József („Kalapos”) király kíséretében részt vett a bajor örökösödési háborúban, elnyerve ezzel a bécsi udvar bizalmát. Néhány nyugodt, itthoni éveiben gazdasági kérdésekkel foglalkozott, kidolgozta a magyarországi vízi szállítás olcsó rendszerét, szorgalmazta a hazai áruk nemzetközi kereskedelmét, adriai vitorlagyártó üzemével a tengeri hajózást segítette. Ám kalandor vére tovább hajtotta: egykori katonákból mai szóval mondva idegenlégiót szervezett. Ezt az alakulatot felajánlotta az Amerikai Egyesült Államoknak, s nem mellesleg az általa jól ismert Madagaszkár szigetét mintegy támaszpontnak. Erről azonban tudomást szereztek a franciák, s mivel ez sértette hatalmi érdekeiket, hadihajókat küldtek a térségbe. Az így kialakult fegyveres konfliktusban, egykori „királysága” közelében, 1786. május 24-én Benyovszky életét vesztette.

160 esztendeje,

1851. augusztus 23-án Szurdokpüspökin született Hanák Kolos. A hegyek, a természetjárás szeretetét már gyermekként magába szívta. Jogi tanulmányai végeztével Gyöngyösön nyitott ügyvédi irodát. A nagy műveltségű, az újra is fogékony, éles szemű polgár hamar felismerte a szervezett turistaság fontosságát. A városban egyre ismertebb és köztiszteletnek örvendő Hanák így 1887-ben majd 300 taggal alapíthatta meg a Magyarországi Kárpát-Egyesület Mátra Osztályát. Az anyaegyesület korlátait felismerve, tevőleges részese volt a Budapesti Osztály által létrehozott Magyar Turista Egyesület alapításának. Mint a Gyöngyösi Mátra Egylet, a legelső osztályként csatlakoztak hozzá. Hanák neve elválaszthatatlanul összeforrt a Mátra turisztikai feltárásával, fejlődésével. Az egylet az MTE egyik legnagyobb létszámú és legtevékenyebb osztálya lett. 1923-ban hunyt el, Gyöngyös városa ma is tisztelettel őrzi emlékét. Néhány relikviáját, mint az MTE tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelét, emblémás ivópoharát a Mátra Múzeum állandó kiállításán láthatjuk.

150 esztendeje

Jelen visszanézőnkben kettős évforduló kötelez bennünket arra, hogy dr. Thirring Gusztávra emlékezzünk. A Magyar Turista Egyesület alapító atyáinak, majd az eredményes működést később is meghatározó személyiségeinek: báró Eötvös Lorándnak, dr. Téry Ödönnek, dr. Zsitvay Tibornak emlékét igyekszünk méltó módon, láthatóan is megőrizni. Thirring 1941-ben bekövetkezett halála idején a háborús esztendők, majd azt követően egyesületünk feloszlatása megakadályozta a róla való megemlékezést. Igaz, újjá alakult egyesületünk kialakította Dobogókő alatt a Thirring-körutat, s emléktáblával jelöltük az 1900 óta nevét viselő sziklát, ám vandál kezek mindkét helyről eltávolították a táblákat.

Ezért határozta el az elnökség, hogy idei, szeptember 17-én a Kosbor Osztályunk által Dobogókőre szervezett vándorgyűlés egyik programjaként elhelyezzük a menedékházban Thirring Gusztáv portréját és emléktábláját, s hogy a kisebb étterem a jövőben az ő nevét viselje. Ezen kívül hasonmás kiadásban közreadjuk azt az 1889-ben megjelent térképet, amelynek két szélén a Thirring által leírt túraútvonalak olvashatók. A Kogutowitz Manó által megrajzolt térképlapot tartjuk Budapest környéke első turista térképének és túra javaslatokat ismertető kalauzának. A mindössze 150 számozott példányban nyomtatott hasonmást a vándorgyűlés résztvevői ajándékba kapják majd, kereskedelmi forgalomba nem kerül.

Thirring Gusztáv 1861. december 25-én született Sopronban. A törzsökös soproni família sarja már gyermekként beleszeretett az őt körülvevő tájba, s szüleivel rendszeresen járta is azt. Érettségi után a budapesti tudományegyetemen kapott földrajz-természetrajz szakos diplomát. Az antropológiai tanszék tanársegédje négy esztendeig, vágyálma azonban, hogy a földrajzi tanszékre kerüljön. Ezt a státuszt azonban az akkor már nagynevű Lóczy Lajos kapta. Ezért, némi pályamódosítással, 1888-ban a Statisztikai Hivatalnál vállal állást, amelynek 1894-től aligazgatója, majd 1906-1926 között igazgatója. 1897-től a demográfia egyetemi magán-, majd rendkívüli tanára. A Magyar Földrajzi Társaságnak több, mint hat évtizeden át volt tagja, majd titkára és alelnöke.

Pihenő idejében rendszeresen járta a Pest környéki hegyeket, itt ismerkedett meg az akkor még ugyancsak fiatal orvossal, Téry Ödönnel, s szövődött köztük életre szóló, termékeny barátság. Kettejükön kívül Budaváry János, Prokop Géza és neje, Mattyók Béla és neje, dr. Ballagi Aladár és Posner János voltak jelen annál az ominózus, 1888. szeptember 24-i klastromkúti kiránduláson, ahol a turista egyesület alakításának ötlete megszületett. A megvalósulásról a következő negyedévben írok. Az új egyesületnek Thirring lett a titkára. Minden kishitűség és nehézség ellenére már a következő esztendőben elindították Téryvel a Turisták Lapját. Rendszerező elméje, tudományos felkészültsége, munkabírása jelentős alakítója lett a népszerűvé vált lapnak.

Bár hivatali és tudományos munkája is jelentősen lekötötte, a turistaság eszméjének népszerűsítésére és terjesztésére mindig jutott energiájából. Az egyesületi munkából jóval a tisztségeit meghaladóan vette ki részét, gyorsan átlátta a leendő Magyar Turista Szövetség szerepének fontosságát és bábáskodott megalapításánál. Szakmai írásai mellett a turistaság irodalmát a Vigyázó Jánossal szerkesztett Részletes Magyar Utikalauzok köteteivel azóta is nehezen megközelíthető nívóra emelte. 1922-től az MTE díszelnöke, a következő évtől az MTSz tiszteletbeli elnöke is lett, de egyik sem jelentette a tevőlegesség megszűntét.

Élete utolsó éveiben szemei elhomályosultak, meglehetős visszavonultságban viselte betegségét. 1941. március 31-én, Budapesten hunyt el, tisztelői, barátai farkasréti ravatalánál búcsúzhattak el tőle, innen szállították a soproni családi sírboltba. A hűség városa utcát nevezett el róla és szobrot emelt neki. Nem érdemtelenül, mert a város hovatartozását eldöntő népszavazás eredménye érdekében óriási propagandát fejtett ki. Thirring nevét túraegyesület őrzi, a róla elnevezett emlékérmet a turisztikai irodalom egy-egy jeles művelőjének ítélik oda.

1861-ben született Pfinn József. A fiatal építészmérnök hamarosan az MTE tevékeny tagja lett, rendszeres túratársa volt többek közt Déry Józsefnek tátrai útjain. Nevéhez fűződik az első dobogókői menedékház terve és felépítése, s ő felügyelte a második építését is. Vezetője volt az Öt-tónál építendő ház előkészítésének, s tervei alapján épült meg a Téry menedékház. A Markazit-torony gerincének egyik háta és egy tátrai kilátó ma is őrzi nevét.

120 esztendeje,

1891. augusztus 6-án adták át rendeltetésének Magyarország első kilátóját. Az Árpád-kilátót a Kőszegi Turista Egyesület és az MKE Írott-kő Osztálya építette az Írott-kő tetején. A fából készült építmény 1909-ben összedőlt.

100 esztendeje,

1911. augusztus 6-án nyitották meg a közönség számára a hárshegyi Báthory barlangot. Boldog Báthory László, a pálosok budaszentlőrinci monostorának tagja 1437-57 között e barlangban remetéskedett. Itt fordította magyarra a bibliát, és megírta a szentek életéről szóló művét. Az idők során munkássága feledésbe merült, azt a Zugligeti Egyesület kutatásai tárták fel. Kérésükre Budapest székesfőváros vezetősége a barlangot ismét feltáratta és Báthory László emlékét gránittáblán megörökítette.

90 esztendeje,

1921. szeptember 11-én tartották Dobogókőn a Magyar Turista Egyesület zászlószentelési ünnepét. A zászló készítésének ideáját Jász Géza alelnök vetette fel, a megvalósításhoz szükséges anyagiakra indított gyűjtés eredménye csaknem 6500 K volt. A zászlót az óbudai „Jó pásztor” zárda nővérei hímezték, a selyem trikolóron két angyal tartja az egyesület címerét. „Az ez alkalomra odazarándokolt turisták tömegét a báró Eötvös Loránd menedékházak nem tudták volna befogadni, hisz a jelentkezők száma is több százat tett ki. Ezért a rendezőség úgy intézkedett, hogy a turisták egy része az előző estét a környező falvakban, Dömösön, a Körtvélyesi pusztán, Pilis-Szentkereszten, Pilis-Szentlászlón, Sikároson, a Büki pusztán töltse el s másnap reggel vonuljanak fel a Dobogókőre.” Az ezer főt meghaladó közönség előtt ökomenikus szertartás során szentelték meg a zászlót. „Végül a szögbeverések aktusa következett. Az első szögeket az Isten szolgái: P. dr. Szabó Pius, dr. Kontra Aladár és Szücs Gábor verték be. Utánok Cholnoky Jenőné zászlóanya következett…”
A zászló ma Dobogókőn, a múzeumban látható.

80 esztendeje,

1931. szeptember 2-án hunyt el Bíró Lajos. A tudomány elsősorban mint Új-Guinea feltáróját tartja számon, s valóban itteni utazásai, néprajzi és állattani gyűjtései a legfontosabbak. A távoli szigetre saját költségéből, értékes rovargyűjteménye eladásának árából jutott el. Ötéves ott-tartózkodása során fertőződött meg maláriával, betegségéből Robert Koch gyógyította ki. Hazafelé tartó útján, gyűjtéseket végezve, partra szállt Szingapúrban, Colombóban, Bombay környékén, a Perzsa-öböl térségében. 1902 nyarán érkezett Budapestre, máig csak részben feldolgozott állattani gyűjtése 200 ezer, néprajzi anyaga 6000 tételt számolt. Hívták az akkor bővülő debreceni egyetem új természetrajzi tanszékének vezetésére, ő azonban (nem lévén diplomája) szerényen elhárította a felkérést. Bár élete végéig remélte, a távoli trópusokra többé nem juthatott el.

-y -y