[fusion_text]
Téli evezés
Természet, napsütés, jó levegő, víz, evezés, fiúk-lányok, gyerekek – mi kell még?
A téli evezés igazi kuriózum!
A téli vízitúrázás felelősségteljes szórakozás, elég egy meggondolatlan mozdulat – vagy csak egy „rákfogás” az evezővel – és máris borulás, akaratlan mártózás a vége. Szerencse, hogy ezeknek a télen is evezhető patakoknak mélysége sekély, hőmérséklete a kezdeti szakaszon kellemesen meleg – de mint egyik evezőstársunk megjegyezte: „Otthon ilyen hőfokú kádból pároslábbal ugranék ki”.
Európában egyedülálló lehetőség volt a melegvizű patakokon a téli evezés. És „a történelem előtti időkben” ebből a Bakonyban több is akadt – igaz, hogy csak a Meleg-víz kapott kiemelt érdeklődést! Ilyen melegvizes patak volt hajdanán a Vértes – Gerecse közötti vizeket levezető Váli-víz, és a Szent László-patak (egyes elnevezéseken: Szent László-víz), amely a tatai Kossuth-akna karsztvizét vezette le Martonvásáron keresztül a Dunába.
Télen, amikor a melegvizű vízfolyásnak csak keskeny sávján olvad el a hó, az evezősnek nincs szíve a partra lépni, mert bárhová lépsz, mindenütt hóvirágmező! Az sem gond, ha borul a hajó, mert vízben élvezetesebb, könnyebben elviselhető a sokszor 0°C alatti külső hőmérséklet, csak egy a fontos! Legyen váltóruha!
A ’80-as években valóban egyedülálló lehetőség volt a kb. 12 km hosszú Meleg-víz végigevezése, manapság viszont a karsztvízszint alatti bauxitbányászat megszüntetése után csak a Hévízi-tó vizét levezető, nem egészen 10 km-en evezhető Hévízi-patak ad erre lehetőséget.
Azok, akik annak idején jártuk a Meleg-vizet Nyirádtól Sümegig (a zalagyömörői út hídjáig) vagy egy esetben tovább a Marcalon Gógánfáig, ha a két lehetőséget összehasonlítjuk, egyértelmű: a két vizet – Hévízi patak és Melegvíz patak – egy napon említeni sem lehet. Az egyik – Melegvíz – közepesen nehéz átemelésekkel, kisebb-nagyobb zúgókkal, gyalogbürükkel, bedőlt fákkal nehezített, míg a másik – Hévízi patak – „csak” sima csurgás – és ráadásul, oda-vissza evezhető! A Meleg-víz megszűnése után a Hévízi-patakot egyébként a néhai Schusovszky Feri – a „magányos kajakos” – evezős megszállott barátaival derítette fel, keresve egy téli evezés lehetőségét.
És kajakozni-kenuzni pedig mindig jó dolog! (galériáért kattints)
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még a mai rohanó világunkban is, a vízi sportok népszerűsége szemmel láthatóan nő, egyre több kajakozót-kenuzót látni a hazai vizeken, és ami örvendetes, nagyon sok fiatalt. Sokan télen sem zárják be kajakjaikat a csónakházba, hanem ebben a „zord időben” is lapátolnak.
Persze, a megszállottságon és hidegtűrő képességen kívül ehhez megfelelő, evezhető folyó, patak is szükségeltetik.
Nem kell azonban fanatikus kajakosnak-kenusnak lennünk ahhoz, hogy egy-egy napra kipróbáljuk a téli lapátolást. Elég, ha itt az évvége, a szilveszter mámora – és természetesen jégmentes a Duna – a kaland, az élmény éhsége újabban újra néhány kenust kicsal a vízre. De ha még ettől is különlegesebb kalandra vágyunk – Magyarországon van erre egy jó lehetőség: az egész évben meleg vizű Hévízi-patak, amely csak a legalsó szakaszon – és ott is csak a part szegélyében – csak a legvadabb, leghidegebb teleken fagy be, ezért kiváló vízitúra útvonal a téli hónapokban is.
De figyelem!
A vízitúra még a nyári időszakban is „veszélyes üzemnek” számít, hát még a téli viszonylatban!
Hévízi – patak vízitúra!
- 02. 20.
Melegvízen, tündérrózsák között
A Hévízi-patak a Hévízi-tó vízkészletét vezeti le a Zala folyón keresztül a Balatonba – mivel a
tavat tápláló források jelentős vízhozammal rendelkeznek, ennek révén igen gyorsan, néhány nap alatt teljesen kicserélődik a tó vízkészlete. A víz egy 8-10 m széles csatornán keresztül folyik ki a tóból és közel 12 km megtétele után a Zala-folyóba torkollik. A Hévízi-tóból kilépő meleg víz egyedi életkörülményeket teremt a csatornában, ami mind Magyarország, mind Európa-szerte egyedülálló. A trópusi folyókra emlékeztető növényflórát rendkívül gazdag halfauna egészíti ki, mely a környékbeli horgászok és természetbarátok kedvelt célpontjává teszi a csatornát, mivel a patak kedvező és állandó vízhőmérséklete révén a halak télen sem vermelnek el, és ami számunkra rendkívül kedvező, egész évben evezhető a patak. S mint megtudtuk, van itt minden: keszeg, kárász, ponty is, kicsi is, nagy is! A víz sosem fagy be teljesen – csak az alsó szakaszon, de ott is csak a partmentén.
A Hévízi patak csakis télen érdekes – egyébként bármikor evezhető – hiszen maga a víz csendes, szinte alig csordogál, mélysége sem rejt magában izgalmakat…
Hogy mi benne a kuriózum?
Havas tájban, lassú folyású, melegen gőzölgő patakon, a vízen ringatózó tündérrózsákat kerülgetve, felröppenő vízimadarak hangjának ütemére húzhatod az evezőt – és hallgathatod a csend hangját, a víz halk csobogását, madarak csivitelését!
A látvány, az evezős érzés már önmagában misztikus látványt nyújt, amikor a partot 10-20 cm-es hó borítja, a levegő hőmérséklete akár messze 0°C alatti, a patak felett sejtelmes páraréteg ülepszik meg, és az evezés során csak a lassan folydogáló víz hangját, esetleg egy-egy tavaszt váró-érző madár hangját halljuk.
A felső szakaszon található sűrű, helyenként túlburjánzó vízi-növényzet nem tart sokáig: a levegő viszonylag alacsony hőmérsékletének következtében a víz hőfoka a távolsággal arányosan csökken, s észrevétlenül kezd átváltani a dús növényzetű zöld az elszáradt, letöredezett nádcsonkokra. A patakmeder szinte kitisztul, a hatalmas, szétterülő zöld növényi szigetek – amelyekre rászaladva, hírtelen lecsökken a hajó egyébként sem hatalmas sebessége – eltűnnek, csak az elfáradt-bedőlt fák és az előző évi nádcsonk maradványok kísérik utunkat.
A Hévízi-patak jelenleg a legjobb, és az egyetlen igazi hazai téli vízitúra útvonal, Hévíz és a 76-os főút közötti szakasza minden engedély nélkül az év bármely időszakában evezhető. Nemzeti parki engedéllyel – és néhány átemeléssel – el lehet jutni a Zaláig, vagy akár a Balatonig is – de mivel szigorúan védett természetvédelmi terület, erre nagyon ritkán adnak engedélyt.
A tavi kifolyásnál még 24-26°C gőzölgő vízben meg is mártózhatunk az evezés előtt, találkozhatunk akár szárcsákkal, hattyúkkal is, de a tavirózsák, vízi liliomok látványa is csodálatos. Az evezést csak egy helyen nehezíti egy felhagyott zsilip az indulástól mintegy 1,5 km után, az erős jobb kanyarban hírtelen tűnik elénk a beton monstrum. A valamikor használatos, szebb időket megélt zsilipmaradvány keskeny kapuja a gyakorlott evezősöknek nem okoz különösebb gondot. Akkor kell nagyobb figyelmet fordítani a kapun való átcsúszáshoz, ha viszonylag alacsony a víz, mert ilyenkor egy 20 – 40 cm-es lépcsőn zuhog alá a víz, és lassú tempónál a hajó fara könnyen felülhet, a legkisebb oldalsó billenésre is borul a hajó. Félősebbek, gyengébb idegzetűek a jobb parton kiszállhatnak, átemelni mintegy 15-20 métert kell. A patakon hosszú, több száz méteres egyenes szakaszok követik egymást, 4 – 5 híd és 2 csőátfektetés keresztezi a medret. Viszonylagos magasabb vízállásnál ezekre azonban érdemes figyelni. Nem sokkal a zsilipes kettős kanyar után érkezünk az első hídhoz, amely alatt különösen óvatosan kell áthaladni, mert magasabb vízállásnál – ami az előző beton-zsilipnél hasznos volt – itt kellemetlenséget tud okozni a híd mellé, és azzal párhuzamosan mindkét oldalon fektetett nagy átmérőjű cső. A cső átvezetése olyan alacsony, hogy az alatta áthaladáshoz – magasabb vízállás esetén – egyetlen lehetséges megoldás kínálkozik: teljesen előre hajolni – és nem oldalra – vagy végső esetben leülni a hajó fenekére, és várni, hogy a víz sodrása szép lassan átvigyen a híd túloldalára.
A következő – félköríves kiképzésű – híd alatti áthaladásnál csak az a lényeges szempont, hogy a vízfolyás középen, a fékőrös képződmény legmagasabb pontja alatt haladjunk át – ez különösebb gondot nem okoz.
Egyes években hatalmas hínárszerű, zöld hosszú levélzetű sűrű növényzet fejlődik és 2-5 méter hosszban torlódik fel a patak teljes szélességben. Az ezen való áthaladás igazi „össznépi” nekigyűrkőzést jelent minden evezősnek – szinte megfogja a hajót.
Egy-egy évben az alsó szakaszon is hasonló képződmény nehezíti – illetve teszi lehetetlenné az áthaladást – csak itt valamilyen ismeretlen, sárgászöld színű, békalencseszerű, teljesen összeállt, keményre „cementálódott” képződmény teszi lehetetlenné az áthaladást – az evezőt sem lehet átszúrni rajta – és akik ezt figyelmen kívül hagyják, megszenvednek a lejutástól.
Csapadékosabb idő esetén – két helyen – az oldalsó, zsilipekkel szabályozott befolyásnál is hatalmas robajjal és víztömeggel zubog be a víz, a hírtelen sodorváltás könnyen a szemközti part felé nyomja a hajót. Nem beszélve arról, hogy ezek a befolyó vizek hatalmas habos folyamként terülnek szét a csatornában, ami nem igazán kellemes látvány.
És mit hoznak ezek a vizek, ki tudja? Az eddig tiszta, átlátszó víz sárgás-barnás folyammá változik, ez a fehér evezőtoll vízbemártásánál tűnik feltűnően elő.
Az utolsó 2-3 kilométeren a baloldalról erdősáv kíséri a patakot, amely néhány helyen kisebb-nagyobb kellemetlenséget okozhat. Néhány helyen a kidőlt fák mederbe feküdt lomkoronáját kell kerülgetni rövid „S” kanyarokkal, vagy éppen – ha egy nagyobb fa dőlt a mederbe – akkor a vastagabb ágakon kell átvezetni a hajót. Ez éppen könnyebb, vagy nehezebb feladatnak tűnhet, attól függően, hogy mekkora a hajó terhelése. Nagyobb terhelés esetén bizony „küzdeni” kell, hogy a hajó átcsússzon ezeken.
A patak felső folyása mentén, a bal oldalon a Hévízért Városvédő, Fejlesztő, Kulturális Egyesület a lápvilágot bemutató tanösvényt – Berki sétaút néven – hozott létre.
Fákat és cserjéket ültettek, padokat és asztalokat ácsoltak, elhelyeztek négy tájékoztató táblát a terület élővilágáról, a tőzegről és a terület kultúrtörténeti vonatkozásairól, továbbá egy madármegfigyelő házat is építettek. A hévízi kifolyó zsilipjétől a Keszthelyen tervezett Békavár természetvédelmi bemutatóközpontig húzódik az ösvény.
Nekünk február harmadik hétvégi szombatja annak ellenére, hogy az előző hét szinte minden napján esett az eső, a Balaton déli partján helyenként sűrű, csöpögős köd ereszkedett a tájra, Keszthely-Hévíz meghozta a csodás napsütést, a kora tavaszi melegséget, ismét egy kellemes, élvezetes napunk volt!
Köszönjük a szervezőknek, a résztvevő túratársaknak!
Szentendre, 2016. 02. 21. – ckl – [/fusion_text][images picture_size=”fixed” lightbox=”yes” class=”” id=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/160220-001-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC04966-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://mte.org.hu/wp-content/uploads/2016/02/DSC04968-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC04983-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC04999-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05007-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05007-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05010-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05012-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05015-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05030-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05035-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05050-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05051-300×225.jpg” alt=””][image link=”” linktarget=”_self” image=”https://magyarturistaegyesulet.hu/data/uploads/2016/02/DSC05055-300×225.jpg” alt=””][/images]
