Szelíd fények villództak a májusi égbolton, a magasságban egy-két bodor bárányfelhő tétovázott,utat keresve magának a végtelenben. A rét füve harsogóan zöld volt, a vadcseresznye virágos koronájából méhdongás szimfóniája szólt, a kakukk boldog-boldogtalannak ígérte számolatlanul a hátralévő esztendőket. A Nap már a fák derekát kezdte melegíteni, amikor két vándor kopogott be a pilisszentkereszti erdészlak kapuján. A ház gazdája, Prokop Géza, beinvitálta a vendégeket.
– Téry Ödön vagyok, ő pedig a talpastársam, Bölcs Gyula – mutatkoztak be. – Dömösre igyekszünk, és engedélyt szeretnénk kérni a közbirtokossági erdőn való áthaladásra.
Valamikor a 18. század végén, talán Mainzból indult kelet felé a Ricker-família. A Joseph névre hallgató sarj „szorgalmatos mezei gazda” lett, így nyerhetett tiszttartói állást báró Sina Simon Torontál vármegyei birtokán, Óbébán (Altbeba). Az akkor eleven, háromezer lelket számláló település a trianoni diktátum után zsákfaluvá szerényedett. Ebben a Romániának juttatott faluban született 1856. július 4-én Edmundus Felix Antonius Wilhelmus Rikker. A családfő 1862-ben magyarosította vezetéknevüket – így lett a Rikkerből Téry, az Edmundusból Ödön.
Azt nem mondhatjuk, hogy „itt ejtették szívét örökké rabul a már gyermekként járt hegyek”, merthogy arrafelé ilyenek nem voltak. De már csak azért sem, mert az édesapa 1865- nyugdíjba vonult.A család Budára költözött, a Vízivárosban vásároltak meg néhány házat. A diákká cseperedett Ödön iskolaévei azért már sejttették a későbbi jeles turistát: alsóbb iskoláit nem kevesebb, mint hat helyen végezte. Az 1873-74-es tanévben a pesti egyetem orvosi fakultásának hallgatója lett. Szeretetre méltó egyénisége, jó szervezőkészsége már ekkor megmutatkozott, hamarosan a hallgatók önképzőkörének választmányi tagja lett.
Előbb édesapjával, majd egyedül kezdett ismerkedni a Monarchia tájaival. Járt Egerben, Galgócon, Radnán, a Balaton-felvidéken, a Magas-Tátrában, de eljutott Stájerországba, Tirolba, a Salzkammergutba. Korán elkezdte a Budapest környékén lévő hegyek megismerését, olyan túratársakkal, mint Déchy Mór, Ballagi Aladár. 1879-ben Lóczy Lajos és Törs Kálmán társaságában megalakítja a Magyarországi Kárpát-Egylet Budapesti Osztályát, de az osztály akkor még nem bizonyult életképesnek. A következő esztendő június 13-ikán jár először Dobogókőn, de ekkor már nem csak a Pilist, hanem a Börzsönyt is egyre inkább megismeri.
Még egyetemista, mikor feleségül veszi másodunokahúgát, Mészáros Emíliát. Orvostudori diplomáját 1879 áprilisában elnyervén, rövid pesti praktizálás után a Selmecbánya (5., 6. Selmecbánya)melletti Stefultón vállalt bányaorvosi állást. 1880. november 27-én érkezett állomáshelyére. Rokonszenves egyénisége orvosként is, társasági összejöveteleken is hamar megbecsülést szerez számára. Téry egész, későbbi munkásságára nézve meghatározó volt id. Tirts Rezsővel történt megismerkedése . Tirts a Kárpát-Egylet selmeci megbízottjaként próbált a turistaság számára érdeklődőket verbuválni. A fiatal orvos nagy kedvvel segítette Tirts-et, így 1882-ben száznál több taggal megalakult az MKE Szittnya Osztálya, amely fölött védnökséget vállalt Fülöp szász Koburg herceg, sok tízezer holdas birtok nagyhírű tulajdonosa. Az új osztály Téry vezetésével tartotta első túráit, a 20-30 km-es útvonalak igazán egész embert kívántak. Többször is látták a Hodrusi-tó melletti Gedeon-tárónál árválkodó bányaépületet, amit Téry javaslatára menedékházzá építettek át. Kedvelt túracél volt a Selmectől jó tíz km-re lévő Szittnya, az egyik, sziklatornyainak hasadékában húzódó útvonala Téry nevét kapta. Tetején állott az egykori, villámtól sújtott pavilon maradványa. Ugyan már csak vendégként járt vissza Selmecre, Koburg hercegnek javasolta a pavilon újjáépítését. Fényes ünnepség keretében adták át 1887. szeptember 8-án a legendás építményt a közforgalomnak.
Bármennyire is szerették Téryt Selmecen, a növekvő család igényeit is felmérve, nagyobb egzisztenciát ígérő lehetőséget keresett. 1884 februárjában visszaköltöznek a fővárosba, ahol a belügyminisztérium fogalmazójaként indul el a közegészségügyi pályán. Szépen lépeget felfelé a hivatali ranglétrán, 1906-ban már e terület főfelügyelője. Bár munkáját kifogástalanul látja el, a nagy szerelem a turistaság marad. Időközben kialakult, szépen gyarapodó társaságával ismét járni kezdi a főváros környéki hegyeket. Sajnos, feljegyzéseket sem ezekről, sem tátrai túráiról nem készített. A hozzá 1887 májusában csatlakozott Thirring Gusztáv ad hírt börzsönyi, drégelyvári túrájukról. Egyetlen beszámolója a Közép–orom 1876. augusztus 11-iki első megmászásáról szól. Ugyancsak első mászója a Fecske-toronynak, melynek szomszédos orma a Téry-csúcs nevet viseli. Az Öt-tó katlana és a Zöld-tó völgye közti rést nagy nehézségek között gyűrte le, a hely Téry-horhosként került a térképre. Nem csak társaival, feleségével is rendszeresen járta a Magas-Tátrát, Etelka lányával a Gerlachfalvi és a Lomnicicsúcsot is meghódították.
1888. szeptember 24-e fontos dátum a hazai természetjárás történetében. Téry – Thirring és néhány helyi notabilitás társaságában – a Pilisszentkereszt melletti Klastrom-kútnál beszélgettek. Itt vetődött fel, hogy a turistaság eszméjét népszerűsítendő, egyesületet kellene létrehozni. A gondolatot tettkövette, a szervezők felhívást tettek közzé. Az eredmény: december 28-án, 273 taggal, báró Eötvös Loránd elnöklete alatt megalakult az MKE Budapesti Osztálya. A Téry vezette választmány igen tevékeny volt. Már a következő év februárjában útnak indították a Turisták Lapját, megteremtvén ezzel a hazai turistairodalmat. Jelzett utak, foglalt források, kialakított pihenőhelyek az erdőben, szervezett túrák, vetítettképes beszámolók, turistatérkép kiadása mutatják agilitásukat. Az is bizonyossá váltszámukra, hogy a nagy cél: a turistaság szervezése, országos mozgalommá tétele szükségszerűen afővárosból kell, hogy történjék. Az MKE azonban nem óhajtotta a központ működését Budapestre helyezni. Ezért az akkor már jelentős szellemi és anyagi erővel bíró Budapesti Osztály 1891. szeptember 29-én kivált a Kárpát-Egyletből, és önálló egyesületté, az országos irányultságú Magyar Turista Egyesületté alakult át.
Téry széles mederben indította el az egyesület működését, elképzelései nyomán kezdődött meg először a főváros környéke, majd a távolabbi vidékek turisztikai feltárása. Az egyesület megerősödött, tevékeny csoportjai, azaz osztályai alakultak országszerte, amelyek eredményesen működtek szűkebb pátriájukban . Téryék azt is felismerték, hogy az akkori közlekedési viszonyok miatt létesíteni kell olyan helyeket, ahol étel-ital mellett szállás is kapható. Így esett a választás a fővároshoz jó napi járásra eső, páratlan panorámát kínáló Dobogókőre. Noha a menedékház építésének gondolata már az első években felmerült, az anyagiak csak 1898-ban tették lehetővé a megvalósulást. A Prokop Géza által adományozott telken június 6-án avatták fel az első, fából készült menedékházat. A mintegy 25 főt befogadni képes házat gyorsan kinőtte a folyamatosan növekvő forgalom. Felmerült a bővítés lehetősége, de végül egy jelentősen nagyobb, új kőház építése mellett döntöttek. A korszerű, emeletes menedékházat 1906. június 3-án vehette birtokba a nagyérdemű. Öt hálószobája közel ötven vendéget fogadhatott, állandó gondnoka étellel-itallal várta őket. Néhány év múlva ezt a házat már bővíteni kellett.
Téry másik, ugyancsak dédelgetett ideája egy, a Magas-Tátra megfelelő helyén építendőmenedékház volt. Több helyszín bejárása után az Öt-tó katlana mellett döntöttek. Az építkezés 1898-ban kezdődött, hihetetlenül nehéz körülmények között. Az összes építőanyagot emberi erővel kellett felhordani, közben a tátrai téllel is megbirkózni. A szinte lehetetlen körülmények dacára a házat, ünnepélyes keretek között, 1899. augusztus 21-én avatták fel. Noha Téry a Budapest ház nevet szorgalmazta, tisztelői őróla nevezték el. A Magas-Tátra legmagasabban: 2015 méteren fekvő, télen-nyáron nyitva tartó menedékháza máig az ő nevét viseli.
Téry vezérnek született, személyes kisugárzása, fáradhatatlan agilitása, sokoldalúsága e szerepre szánta. Sajnos, képességei, befolyása tudatában sokszor mereven ragaszkodott nézeteihez akkor is, amikor az engedékenység talán hasznosabb lett volna. Emiatt szükségszerűen olyan viszony alakult ki közte és az új irányokat képviselő fiatalok között, ami 1910-ben elhagyatta vele az elnöki széket, s teljesen visszavonult az egyesületi élettől. 1916-ban egy hivatalos útja során súlyosan meghűlt, légzése egyre asztmatikusabbá vált, két bevonult katonafiáért való állandó aggódása szervi szívbajt okozott. Rövid, súlyos szenvedés után 1917. szeptember 11-én visszaadta lelkét teremtőjének. Nyughelye a tabáni temetőben volt, annak felszámolása után földi maradványait és síremlékét a Kerepesi Temetőbe helyezték át.
Dr. Téry Ödön vitathatatlanul legnagyobb alakja a magyar természetjárásnak, mondhatni a hazai turistaság atyja. Nevét a Téry-csúcs, a Téry-horhos, a Téry-kuloár, a Téry-menedékház, a Piliscsaba-Dobogókő-Dömös között vezető turistaút, Dobogókőn utca, baráti társaság, több turista közösség őrzi. Emlékműve Dobogókőn , szobra szülőfalujában található.
Vuray György írása
