Szeptember 8-án 6 órakor indultunk Budapestről, az utazást lassította, hogy mivel egy gépkocsivezetőnk volt, négy és fél óra vezetés után háromnegyed órás pihenőt kellett tartani a gépkocsivezetőnek. Az út második felében már zuhogó esőben mentünk.

Végül 17:20-kor megérkeztünk Misurinába a szálláshelyre. Velünk egy időben érkezett meg a Székesfehérvárról induló ELTE-BEAC Polythlon Klub (a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetséggel és a Testnevelési Egyetemmel közös) szervezésében az öt kerékpáros, akik átadták a képzeletbeli stafétabotot a Magyar Turista Egyesület hegymászóinak, közös fénykép készült.

Este még meglátogattak minket olasz turista barátaink két csapattól, AVS Sektion Toblach (Lois Watschinger elnök, Edith és Wolfgang Strobl) és CAI Auronzo (Massimo Casagrande alelnök és még három társa). Mi Eötvös emlékérmekkel, Eötvös kitűzőkkel és MTE jelvényekkel ajándékoztuk meg őket. Ők viszont egy szép könyvet adtak nekünk a Dolomitokról és megkérték a hegymászóinkat, hogy vigyék fel az általuk hozott új csúcskönyvet a csúcsra és hozzák le a régit, amit még egykori Eötvös Loránd Geofizikai Intézeti kollegáim vittek fel 1998-ban. Mászóink hasznos tanácsokat kaptak a következő napra tervezett mászó utakról, bár a jelenlegi időjárás mellett ők sem bizakodtak, hogy sikerül feljutni. Végül közös fényképek készültek.

Szeptember 9-én sajnos az előző napi eső itt hóban esett le, a meteorológiai jelentések szerint a hóhatár itt 2200 méteren volt. Ennek ellenére a két hegymászó egy kísérővel elment a csúcs alá. Ketten megkísérelték a felmenetelt, de a 15 cm hó miatt kénytelenek voltak biztonsági okokból visszafordulni. Ez alatt a csapat többi tagjai felmentek a Drei Zinnen (Tre Cime) alatti Auronzo menedékházhoz (2320 m) busszal, ahonnan hideg, de napos időben kétfelé válva a csúcsot északról (10-15 cm-es hóban) megkerültük, mivel ez a hely is Eötvös egyik kedvenc mászó helye volt, 15 alkalommal mászta meg a csúcsát..

Szeptember 10-én sajnos a hóhatár még 2600 m-en volt, ezért a csúcstámadásról ezen a napon is le kellett mondani. Így a csapat Eötvös másik kedvenc mászó helyét a Grupo del Cristallot kereste fel, Eötvös ennek csúcsait 19 alkalommal mászta meg. Csapatunk a 2215 m magas Som Forca menedékházig felvonóval ment fel. Onnan csapatuk négy irányba különböző nehézségű utakon jött le. Közülünk egyikük megkísérelte, hogy egy vasalt úton (via ferrata) feljutni a csúcsra, de a hó miatt ez még nem volt megoldható.

Szeptember 11-én reggel a hóhatár 2900 m-en volt, így két csúcstámadó hegymászó (Vörös László és Elscholtz Gábor) és egy segítő kísérő (Deák Krisztián) elsőként indult a szálláshelyről. Ezt követően a csapat többi tagja együtt indultak el a Fonda Savio menedékházhoz (2350 m), majd tovább a csúcs alatti nyeregbe (Forcella Nevaio 2620 m).

A két mászó 13:00-kor elérte a még mindig hófoltos Eötvös-csúcsot (2825 m) és megkezdték a sárgaréz tábla felszerelését, kézi fúró vésővel lyukakat készítettek a tipliknek, majd csavarokkal és speciális ragasztóval rögzítették azt. Azt követően magukhoz vették a régi csúcskönyvet és az újat egy szikla résben elhelyezték és megkezdték az ereszkedést.

Közben 2 fő (Hadnagy Árpád és Skultéty Miklós), felmászott a Nevaio nyeregbe, ahol még 1990-ben a geofizikusok elhelyeztek négy (magyar, olasz, német és angol nyelvű) rozsdamentes acéltáblát, amelyet megkoszorúztak.

A csapatból 12 órára még hatan feljutottak a Fonda menedékházig, míg a többiek (köztük 2 fő 80 év feletti) kb. 2100 m-ig. Így mindenki ereje képessége szerint a maximumon teljesítette ezt az emléktúrát.

Szeptember 12-én reggel búcsút vettünk az Eötvös-csúcstól és elindultunk haza. Útközben megálltuk egy fénykép idejére Schluderbachban a Ploner villánál, ahol Eötvös 1875 és 1914 között, 40 éven át itt töltötte a nyarakat, hogy onnan induljon a Dolomitok csúcsit meghódítani.

Tovább menve még megálltunk Toblachban, ahol megtekintettük a 2019. augusztus 9-én megnyílt Eötvös Loránd Dolomitok hegyeiben készült sztereó fotókiállítását, ahol személyesen Guido Bocher polgármester fogadott majd, szendvicsekkel és pezsgővel vendégelt meg minket. Közben átadtuk az Eötvös-csúcsról lehozott csúcskönyvet megőrzésre.

Végül még megtekintettük a város kicsiny, de nagyon szép könyvtárát, ahol egy nagy tablón szerepelt Eötvös munkássága és kapcsolata a Dolomitokkal, e mellett egy fűzős dossziéban szerepeltek a legfrissebb írások és fényképek is.