A szombati gyalogtúrára invitáló nagyon kellemes – talán késő téli, kora tavaszi (?) – napsütötte időben könnyű, gyalogtúrára indulunk a Pilisborosjenő környéki hegyekbe, a séta csúcspontjai a nevezetes Teve-sziklaképződmény és az egri vár romjai, mely a nagysikerű Egri csillagok című film sokak által ismerős díszletéül szolgált, valamint bónuszként Csobánka búcsújáróhelye, a Szentkút. Gyülekező és indulás a Szentlélek térről – meglepően sokan várunk a busz indulására, de a sok várakozó ellenére, ha nehezen is, de időben elindulunk. Mire a Kövesbérc alá érünk, erősen megcsappan a busz zsúfoltsága, végül 14 elszánt, túrázóval indulunk neki az erős kaptatónak.
Rögtön a túra elején többekben felmerül, hol vannak az erősebb nem képviselői?
Csak mellékesen: a 14 fős elszánt túrázócsapatot a gyengébbik nem képviseli – és Ők sem tagadják meg önmagukat – zeng-bong hangjuktól az erdő!
A Kövesbérci utca emelkedője meredeken indít, és a későbbiekben sem számottevően enyhül. Jó bemelegítés ez a kis hegymászás a még előttünk álló útvonal előtt! Az emelkedés hirtelen szűnik meg az ösvény egy éles balkanyarja után elérjük a hegy lapos fennsíkját!
Kissé szuszogósan érünk fel a Kövesbércre (283 m) – megállunk részben a lassúbb járásúak bevárására, részben az Üröm felé kínálkozó panoráma kiélvezésére.
Elég bizarrnak tűnik, hogy az M0-s autóút fejlesztésével kapcsolatban elfogadott tervek szerint a Köves-bérc hegytömbje alatt egy több kilométer hosszú alagútban fog elhaladni – megépülése után – az M0 északnyugati szakaszaként – de egyelőre az elképzelés csak álom!
Némi pihenő és szerelvényigazítás után elindulunk a gerincen, a területet jellegzetes karsztbokorerdők alkotják, melyek uralkodó fajai a molyhos tölgy és a kőris. A terület nagy részén a sziklákat, a fák kérgét, a talajt még most, a zordabb időben is mohaszőnyeg borítja. A Kövesbérc elnevezése is nagyon találó, mivel a táj dimbes-dombos, amerre nézünk, elszórva kövekkel, sziklákkal.
Köves, sziklás ösvények hálózzák be a területet – az Országos Kéktúra útvonalán haladunk, magunk mögött hagyjuk az egykori geodéziai torony maradványait – de az is felmerül bennünk, lehet, hogy egykori kilátó nyomait látjuk?
Kényelmes sétával érjük el Pilisborosjenő szélső házait. Nem megyünk be a település központjába, csupán két keresztutcányit ereszkedünk az Erdő utcán, majd kiérve a házak közül, balra megművelt szántóföldek sora kísér bennünket. Jobb felé tekintve a háztetők felett feltűnik a Kevélyek hosszú gerince a két csúccsal, középen a nyereggel – és ezen a környéken egy igazi ritkaság: a Kevély-hegyi Levendulamező mutatja magát.
A Vendel-hegy (278 m) lábainál érjük el a dombra felfutó Kálvária nyiladékszerű, füves feljáróját, a kálvária stációival. Az egyes állomások és keresztek a falubeliek adományaiból készültek hárshegyi homokkőből. A kálváriát 1929. június 30-án szentelték fel. Nem sok kilátás van a kálvária tetejéről, mindössze Pilisborosjenő irányába nyílik egy kis kitekintés. A kálvária stációinak gót betűs, német nyelvű szövege is mutatja, hogy Pilisborosjenőn régebben elsősorban svábok laktak, számuk a II. Világháború utáni kitelepítések ellenére a mai napig jelentős.
Néhány kanyar a gyalogösvényen, és már látszanak a sziklás alakzatok – lassan megérkezünk a Teve- sziklákhoz, amelyeket ezúttal rendhagyó módon lentről csodálunk meg. A sivatagi állatról elnevezett sziklaformáció nevét arról kapta, hogy legmagasabb sziklái oldalról egy kétpupú tevére hasonlítanak. Alulról is jól látható a fennsík meredeken leszakadó oldalában lévő kőbánya homloka is. A környezetéből merészen kiálló, kettős ágú szirt, a Teve-szikla igazán látványos képződmény. Többen ki is használják a lehetőséget, igyekeznek a lehető legmagasabb pontjára felhágni a sziklaképződménynek – nincs megtiltva a sziklára való felmászás – de nem csak balesetveszélyes lehet egy óvatlan mozdulat, a látszólag ártatlan mutatvány, rongálódást is okozhat a sziklás aéalzatban. Vegyük figyelembe, hogy a Teve-szikla természeti kincs, így minden egyes felmászás rongálja azt, ami által gyorsabban pusztul.
A „kötelező” fotók elkészülte után, megkeressük a feljáratot a felső peremre, ahonnan folytathatjuk utunkat a következő látványosság felé, az „egri vár” irányába. A jelzett földútról balra ágazik le a bekötőút az Egri csillagok c. kultikus film díszletéül szolgáló romokhoz.
De hiszen ez képtelenség! – gondolhatja bárki, pedig ezek a romok tényleg Eger várának elképzelt falai! Persze nem az igazié, hanem a Várkonyi Zoltán által 1968-ban forgatott film miatt építették fel ezeket a falakat a Nagy-Kevély lábainál. A díszletvár építésénél nem volt követelmény az igazi vár
tökéletes lemásolása, ezek a romok még csak nem is hasonlítanak az eredetiekhez! A felvételek végén sorsukra hagyták az omladozó falakat. Több, mint ötven év telt el azóta, de a vasbeton erősítésű falak dacolnak a múló idővel és eszük ágában sincs leomlani!
A romokat manapság egyre többen keresik fel – és így van ma is, mintha egy helyi népünnepély lenne, annyian sétálnak, napfürdőznek a műromok között.
Délidőben érünk a romokhoz, itt hosszabb pihenőt tartunk, körbe lehet sétálni és megcsodálni az igazán mesterien megépített kőfalakat.
Kipihenve indulunk – bónusz ráadásként a Csobánkai-nyereg érintésével – a Ziribár északi oldala alatti völgyben álló Sarlós Boldogasszony kápolna és a Szentkút felé. Hosszasan kaptatunk az enyhe emelkedőn az erdei kápolna felé – nem könnyű a földúti letérés után a meredek ereszkedésen haladni – hatalmas erdőírtás közepén haladunk, az emlékeinkben jól járható gyalogösvényt szó szerint tönkretették, mély-szántották a rönkszállító gépkocsik – de átérve az írtásos területen, a völgy aljában feltűnik a kis kápolna – és itt is hatalmas rönkrakások – és ami rögtön feltűnik! – itt harapni lehet a csöndet! A Pilisben több helyen is található úgynevezett szentkút, az egyik legkülönlegesebb történettel azonban minden bizonnyal a csobánkai rendelkezik, nem beszélve arról, hogy az erdőkkel, hegyekkel körülölelt, elcsendesedésre tökéletesen alkalmas hely önmagában is varázslatos. Itt áll a szerbek keresztje is, ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen látogattak ide a szerb hívek.
A Szentkút a kápolnától jobbra, a mélyben van, több fordulós lépcsősor vezet oda, eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt, katolikus kultusza későbbi eredetű.
Egyik legendája szerint 1842-ben egy pásztornak, aki a Pilis erdejében legeltette nyáját, Mária jelent meg a forrás által eliszaposodott, mocsaras helyen, de olyan történet is létezik, mely szerint a favágók kivágtak itt egy fát, amelyen Mária-kép függött, így a fa vérezni kezdett.
A forrás vizének gyógyító erejéről legendák szólnak. Korábban Lázkutacskának, Fieberbründlnek nevezték. Szűz Máriát is látni vélte itt egy nyáját legeltető pásztor; azóta kegyhelyként tisztelhetjük. Ahogy híre ment a látomásnak, a helyiek elkezdték rendszeresen fogyasztani, valamint mosakodásra használni a forrás vizét, és többen meggyógyultak.
Bár már a jelenés előtt is gyógyító szerepet tulajdonítottak a forrásnak, ezután nevezték el Szentkútnak, illetve Mária-kútnak, és éppúgy, ahogy egykor, ma is hívek sokasága keresi fel, hogy zöld ágat vigyen haza, illetve a forrás vizét kortyolva vagy szemeit mosva – reméljen enyhülést, gyógyulást fizikai és lelki sebeire.
A zarándokok ma is hisznek csodatévő erejében: nemcsak isznak a forrásból, hanem fájó testrészeiket és szemüket is megmossák itt a hívek.
A szent kút boltozata fölött az óbudai dohánygyári munkásnők 1913-ban lourdes-i barlangot állítottak, benne Szűzanya, a pilisi hegyek boldogasszonyának szobrával. Az 1936-ban épült erdei kegykápolna, elé pedig fából készített nyitott előcsarnok került, hogy kedvezőtlen időjárás esetén menedéke lehessen a búcsúsoknak. A kis kápolna ma már csak különleges alkalmakkor nyit ki, azonban a szent kút az év minden napján rendelkezésre áll a testi-lelki gyógyulásra vágyók, vagy az ide megpihenni térő természetjárók számára. De ha ma szeretnénk, se fájó testrész, se szemmosdás nem lehetséges – a forrás nem működik.
Friss víz híján körülnézünk és lassan elindulunk a falu, Csobánka felé, ahol hamarosan indul buszunk – de a falu irányába haladva még egy bekerített „szent” helyet találunk az út mentén, egy Mária szobrot, melynek felirata: “Máriát dicsérni hívek jöjjetek!"
Télutó napfény, csodálatra méltó erdei utak, természetes sziklaképződmények, nyugalmat árasztó várrom, elmélkedésre inspiráló zarándokhely kísérték ma utunkat!
Köszönet a résztvevőknek, akikkel elviseltük egymás nyűgét, gondját-baját – akárhogy is elfáradtunk, kellemes, élményes szép nap van mögöttünk.
Kellemes fáradtság, remek nap – közben tervezzük a jövő hetet, akkor hová-merre.
Szentendre, 2022. 02. 14. – ckl –
