Árpád vezértől a kettős keresztig
- 03. 21.
– sűrű erdővel és csodás kilátópontokkal teli körtúra –
A túra rövid leírása:
A csillagászati tavasz első napján könnyű, rövid körtúránkon a Pilis keleti szélén, Pomáz és Csobánka között magasló kilátópontokat fűzzük láncra. Első állomásunkon, az Árpád-szobor elől csodáljuk meg a Dera-patak völgyében nyújtózó Pomáz látképét, majd a tavaszi-virágos Majdán-fennsíkon keresztül érünk fel a kissé magasabban álló Delelő-dombra – jelzetlen ösvényen – ahonnan a Visegrádi-hegység déli vonulataira esik remek kilátás. Majd jelzett (S, Sp) erdei ösvényeken mászunk fel a Csobánka felett magasló, túránk legszebb panorámáját nyújtó, sziklás Oszoly-csúcsra, majd a Csúcs-hegy erdős, keleti oldalában ereszkedünk le. Pomáz felé tartó visszautunkon pedig a Magyar Vár Tábor mellett elhaladva érünk a célba, a H5-ös HÉV állomásra.
A túra hossza: 11,0 km
A túra időtartama: 4,0 óra
Szintkülönbség: 320 méter
A Pomáz és Csobánka között kanyargó körtúrán a sűrű erdős részek váltakoznak, elképesztő látványokkal. Ráadásul Árpád vezérrel és egy gigantikus kettős kereszttel is találkozunk útközben.
Pomáz HÉV megállótól VOLÁN járattal utazunk a Szedres utcáig, majd leszállás után pár métert még tovább sétálva a főúton balra, a (Z+) jelzésű gyalogútra fordulunk. A jelzett út a Waldangelloch téren keresztül vezet fel a település szélére és egyenesen az Árpád-szoborhoz kapaszkodik fel, ahol becsatlakozhatunk a (S) jelzésű túra útvonalba.
Árpád vezér szobra, 2012 óta áll a meredek partoldal tetején, és Tóth Dávid szobrászművész munkája. Árpád apánk büszkén kihúzza magát, és lóhátról tekint előre, a Dera-patak völgyében fekvő Pomázra, és szemben a már szinte teljesen beépült Mesélő-hegy magasodik, balra pedig a beépítetlen Csikóvár hegyek. De messzebbre is ellátni, és kicsit olyan ez a panoráma, mint valami mesevilág.
Ha beteltünk a látvánnyal – és a kötelező csoportfotó elkészülte után – elindulunk a (S) jelzés mentén. Bár a régi jelzett útvonalhoz képest a túraútvonal az utóbbi években valamelyest változott, de nem kell megijedni, mert jól látható és olvasható táblák jelzik az új és helyes irányt – köszönet az MTE Pomázi Osztály jelzésfestőinek, akik felügyelik, karbantartják a jelzett útvonalat.
Jobbra-balra kanyargózunk, majd a következő kereszteződésnél balra térve egy cserjesáv mellett visz lassan emelkedve tovább széles földutunk. Utunk a Majdán nevű bokros, füves, prériszerű fennsík szélén kanyarog, egy részén régebben légvédelmi bázis volt, bunkerekkel, tüzérségi állásokkal. A területet az utóbbi években magánosították, ezért is figyelmezteti a vándort a sok helyen látható „Magánterület” felirat. Tavasztól őszig színes virágmező gyönyörködteti az itt kirándulókat. Egy újabb kereszteződésnél élesen jobbra fordulunk, és lassan emelkedve érünk a sziklás Delelő-domb (196 m) alá, ahová egy rövid kaptatóval érünk fel. Csodás panoráma tárul szemünk elé, szemben a Csikóvár-hegyek jellegzetes kettőse magasodik, a Mesélő-hegy – eredeti, talán szerb neve: Messelia – mögött a Kő-hegy sziklái is előbukkannak, keletre Szentendre házai sejlenek fel. Szépen rálátunk a Majdán-fennsíkra is, és még a Kis- és Nagy-Kevély is kirajzolódik.
Jelzetlen ösvényen, egy szép mészkősziklafal mellett érünk vissza a (S) jelzésű útra, jobbra fordulva folytatjuk túránkat – ibolya, tavaszi hérics, kankalin, csodás aprónőszirom az ösvény két oldalán – beérünk a fák közé, és az út is kezd egyre meredekebben felfelé haladni. Ez a túrának egyik olyan szakasza, amikor időről időre meg-megállunk és – ahol lehet – a kilátásban gyönyörködhetünk – és közben szusszanunk egy rövidet.
Fiatalos erdőben, lassan, de folyamatosan emelkedve ér az Oszoly-rét közelében fekvő elágazásig, ahol balra kanyarodunk. Pár lépés után az újabb elágazásnál jobbra térünk a (Sp) jelű jelzett útra, mely girbe-gurba fák közt, a végén erősebb köves-sziklás kaptatóval kapaszkodik fel a hatalmas kettőskereszttel és viharvert nemzeti lobogóval koronázott Oszoly-csúcsra (328 m). A Csobánka felé meredek sziklás letörésekkel, sziklatornyokkal tarkított hegy tetejéről parádés panoráma nyílik a mélyben elterülő Csobánkára. Szemben a Ziribár–hegy, a Hosszú-hegy, mögötte a Pilis-tető a kilátóval, tőle jobbra a Dobogókő rajzolódik ki. Délre, a szomszédos Csúcs-hegy mögött a Kevélyek vonulata húzódik.
Az Oszoly-csúcs a Pilis egyik legkeletibb csúcsa, jellegzetesen sziklás megjelenésével, csúcskeresztjével, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység találkozására nyíló lenyűgöző panorámájával elsőrangú kilátópont Csobánka fölött. Nyugati, sziklás letörésein a XIX. század óta gyakorolnak a hegymászók, sziklamászók, míg keleti, lankás oldalán mára már elvadult, bokros, hagyásfákkal teli legelőfoltokat találunk. A nyugati oldalon, ahol a sziklagyep sem tud már megkapaszkodni, ott kezdődik a hegymászók által kedvelt, függőleges sziklavilág, amelyen a hegyeket ostromlók generációi nevelkedtek. A csúcs ellenkező oldalán, a keleti lejtő jellegében és hangulatában is a nyugati ellentéte. Itt, a ligetes sarjerdő fedte lankás tetőn még gömböt formázó lombkoronával ékes tölgyeket is találunk. A Csobánkáról és Pomázról felkapaszkodó nyájak legelőhelye volt ez évszázadokon át, és az egykori delelőfák terebélyes maradványai – hagyásfák – még mindig felfedezhetők a pásztorkodás hanyatlásával feltörekvő erdőben.
A hagyásfák egy-egy, magányosan álló, de karakteres egyedek, melyekkel a legtöbb esetben birtokhatárok, központok kerültek jelölésre. Lehetnek egykori fás legelők, erdők „hagyásfái”, maradványai is, melyek azon túl, hogy utalnak a korábbi területhasználatokra, hozzájárulnak a táj képének mozgalmasságához, vizuális értéket teremtenek.
A pihenő után ugyanazon az ösvényen ereszkedjünk vissza a (S) jelzésű útra, melyen jobbra kanyarodva ereszkedünk le a Csúcs-hegy és az Oszoly-csúcs közti nyeregbe (285 m). Egyenesen megyünk tovább, maradva a (S) jelzésen, itt a (PT) jeleket is láthatjuk, mely a Csúcs-hegyi tanösvényt jelzi.
Ösvényünk felkanyarog a hegy erdős, keleti oldalába, majd leereszkedünk a Csúcs-hegy erdős, délkeleti oldalán. Kis emelkedővel egy nyeregbe érünk fel, majd enyhén emelkedve mászunk fel a néhány fenyővel díszített, Majdán-hegy „szoknyájára” (273 m) – kihagyjuk a Majdán-hegy csúcsát, a széles jelzetlen szekérúton ereszkedünk tovább Pomáz felé. Kétszer is keresztezzük a monumentális távvezetéket, majd utunk találkozik a Majdán-fennsíkon futó (S) jelzésű útba, melyen jobbra fordulva, a már ismerős útvonalon sétálunk vissza pomázi HÉV megállóhoz.
Mai kellemes – néhol talán kissé nehezebb emelkedős – sétánk rendhagyó! Szép számmal – 15 fő – vágtunk neki a tervezett útvonalnak, köztük 2 igen szépreményű, fiatal, 4-5 éves turista-palántával, Ádámmal és Zsomborral, akik már egy korábbi túra alkalmával is bizonyították fáradhatatlan akaraterejüket.
Csak így tovább fiatalság – találkozzunk legközelebb is!
Szentendre, 2026. 03. 22. – ckl –
Utólag, már az otthoni kényelmes pihentető alkalmával hangzott el a rádióban, hogy ma van a „Költészet világnapja”.
Ha már így adódott, akkor legyen zárásként egy vers a természetjárás szeretetéről ismert költő, Berda József verse Csobánkáról!
Berda József
CSOBÁNKA
Mint a völgyből fölzengő
szelíd harangszó, úgy cseng
a neved: Csobánka.
Pilisvörösvár felé menet
pillantottam meg, szegény halandó,
a tündéri völgyet, melyben úgy
fekszel éppen, mint mély bölcsőben
a mosolygó kisded, s egyre ámultam
a szemet vidító panorámán… Akár
az izzó réz, oly vörös volt, oly
pazarul csillogott a lebukó
nap fényében az Oszoly, a
Kiskevély s háttérben a nyakas Csikóvár!
Egész napon át csak sziklás és erdős
hegyeid között barangoltam, élvezvén
az éles levegőt, mint az elszánt turista,
tiroli nadrágban, meztelen térddel,
hogy legyen mit pirosra csókolnia
rajtam a duhaj szeleknek.
S ez Istennel teli bolyongások közepette
arra gondoltam sajgó fájdalommal:
be’ boldog volnék, ha itt élhetnék, mint
vidám remete s végül itt halnék meg,
s a domboldali öreg temetőben fejfa
jelezné: milyen derűvel áldott teremtés volt,
míg e tájban fürdött teste és lelke
az alant aluvónak.
