Idei utolsó visszanézőnk most nem is valóságos visszanéző. Az elmúlt évek során számos olyan kép gyűlt össze, amelyek valami miatt kimaradtak az összeállításokból. Ezek közül válogattam ki egy csokorra valót, remélve, hogy érdemesek a figyelemre.

Bal oldali képünk az egykor a Kriván tetején állott, 1850 körül emelt emlékművet mutatja. Az ezt követő évtizedekben, a Magyarországi Kárpát Egyesület munkájának is köszönhetően, egyre több turista járta a hegyeket. Ez természetesen állandó témát is adott a korabeli újságoknak. Melyik gunyorosan szólt róluk (mint a Borsszem Jankó), melyik komolyabban, ám kevés hozzáértéssel. A képen látható módon képzelték el az akkor nagyon népszerű Vasárnapi Újságnál a Lomnici csúcs „forgalmát”. Ezt a Keleti Gusztáv rajza nyomán készült illusztrációval igyekeztek szemléletessé tenni.

 

A Magyar Turista Egyesület legelső otthona a pesti Rózsatéren: a második emeleti sarokszoba. Ez a kis háromszögletű terecske az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél volt. A terület rendezésekor lebontották, ma a Klotild főhercegnőről elnevezett iker-palota egyike áll e helyen.

 

 

Ez a fénykép valamikor az 1890-es évek elején készült. Akkortájt nem hogy autóbusz nem járt Dobogókőre, de még lőcsös kocsinak való út se nagyon volt. Tiszteletre méltó eleink viszont elérték az államvasútnál, hogy Dömössel szemben alakítsanak ki egy feltételes megállót: ez lett a Dömösi átkelés vm. Innen aztán egy-két csónakos „vállalkozó” némi készpénz ellenében átevezett a turista hölgyekkel-urakkal Dömösre, hogy nekivághassanak a Dobogókőre vivő útnak. Visszafelé aztán elő-előfordult, hogy az akkor még a faluban működő pezsgőgyár felé kis kitérőt tettek, jócskán meghosszabbítva evvel a derék révészek munkaidejét.

 

Az 1896-ban átadott kis menedékház messzemenően beváltotta az építtetők álmát. Bal oldali képünk a hátlapon szereplő dátum tanúsága szerint három évvel később készült, sajnos, a láthatóan vidám társaság nevét nem örökítették meg. De a jobb oldali kép is elárulja, hogy a szorgoskodó hölgyek igazán nem négy-ötfős vendégségre számítanak.

    

A Mátra Egylet 1889 tavaszán kezdte építeni a Kékes tetején álló kilátót, s alig fél év múlva el is készült. A 20 m magas toronyba 80 lépcső vezetett. A következő év során a feljárókat sodronykötéllel, védőhálóval biztonságosabbá tették. Az első háború után felújították, mellé védkunyhót is építettek, amelyet Vass József népjóléti miniszterről neveztek el. A faszerkezet 1933-ban veszélyessé vált, le kellett zárni. A Gyöngyösi Osztály ezután egy kőből épülő kilátót tervezett, de ez már nem épülhetett meg.

   

1889 augusztusában készült fénykép a Szulyó szikláknál. Baloldalt Thirring Gusztáv ül, középen Téry Ödön áll pipájával. Másik képünkön a már nagybeteg Téry látható (Ödi fiával), Esterházy Jánosné nyitraújlaki kastélyában. Ez az utolsó felvétel a hazai turistaság atyjáról.(1917 augusztus)

 

 

 

Dr. Cholnoky Jenő 1930 nyarán ünnepelte hatvanadik születésnapját, ugyanekkor töltötte be az egyesület elnöki tisztét épp húsz esztendeje. Tiszteletére nagy esti díszvacsorát rendeztek az akkor még működő vendéglőben a János-hegyen. Ekkor adták át neki azt a jelenleg egy magángyűjteményben őrzött díszalbumot, amelynek lapjain az egyesület osztályai, csoportjai köszöntötték szeretve tisztelt elnöküket. Az album négy lapját mutatjuk itt meg.

                                                                                                                                        -y -y