180 esztendeje,

1831-ben született Döller Antal a galíciai Winnikin. Hadapród iskoláját befejezve, az osztrák hadseregben szolgált negyed századon keresztül. Szabad idejét legszívesebben a hegyekben töltötte, így elismert hegymászó vált belőle. Egyik alapítója 1873-ban a Magyarországi Kárpát Egyesületnek, s tíz éven át ügyvezető alelnöke. 1892-ben közreműködésével alakult meg az MTE Tátra Osztálya, amelynek alelnöke lett. A Budapesti Osztály tiszteletbeli tagjává választotta. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magas-Tátra megismertetésében, idegenforgalmának fellendítésében. Ez irányú tevékenységét hivatalosan is elismerték, amiért nemesi címet is kapott. Hegymászásról, Tátráról írt cikkei főleg a helyi (német nyelvű) lapokban jelentek meg, de találkozunk vele a Turisták Lapjában is. Az 1912-ben elhunyt Döller Antal nevét a hegységben sziklatorony s egy tó őrizte – amíg a derék tót atyafiak hagyták. Itthon az MKE Sólyom Osztálya a Bölcső-hegyen épített kilátót nevezte el róla (1934) – ezt a köztudottan turista-ellenes sörgyáros Dreher bontatta le, amikor megvásárolta a területet.

150 esztendeje,

1861. február 25-én született Kolozsvárott Merza Gyula. Iskolái végeztével a szülővárosához közeli, szászfenesi uradalom birtokán nyert alkalmazást. A környéken elterülő erdők-dombok vonzása tette turistává. 1891-ben az Erdélyi Kárpát Egylet alapító tagja, tisztségviselője, majd tiszteletbeli elnöke. Két évvel később megörökli a családi birtokot, így anyagi háttere lehetővé tette, hogy minden idejét a turistaságnak szentelje. Európa csaknem valamennyi országát bejárta, kiépítve az EKE egyre számottevőbb külföldi kapcsolatait. Utazásairól, munkásságáról több könyve is számot ad. (Látogatás a külföldi alpesi clubokban, az Erdélyi Kárpát Egylet története.) Fontos szerepe volt az egylet néprajzi múzeumának létrehozásában, aminek megnyitási ünnepségéhez kapcsolódóan leplezték le Fadrusz János híres Mátyás-szobrát. 1943. decemberében hunyt el.

110 esztendeje,

a Turisták Lapja 1901-ben megjelent első számában olvashatunk arról – a még manapság is felvetődő – kérdésről, hogy látható-e a Magas-Tátra a dobogókői kilátóból. A cikkben dr. Jordán Károly pontos számításokkal bizonyítja, miszerint ez földrajzilag lehetséges, ám a hegyvonulatot a légvonalban közelebbi Alacsony-Tátra oly mértékben takarja, hogy csak a legmagasabb csúcsok teteje körvonalazódhat. Így tehát azok a leírások, amelyek szerint tiszta téli időben a teljes tátrai panoráma kirajzolódik, legfeljebb a felhők játékáról szólhatnak.

Schlapal Emil katonatiszt tervei alapján elkészült a Magas-Tátra 1:25000-es léptékarányú, 110 x 72 cm-es domborművű térképe. „A sok fáradsággal készült mű az ábrázolni kívánt hegység jellemző sajátságait tanulságos módon tárja elénk, élénken feltünteti a főgerincz csipkés vonalát éles mellékgerinczeivel s az ezeken ülő csúcsóriásokkal, valamint a szépalakú völgykatlanokat tavaik tükrével.” Az alkotó által Bécsből megküldött térképet „a választmány köszönettel fogadta”.

A Budapesti Osztály március 5-i választmányi ülése a Téry-menedékház bérletét három évre Adriányi Jánosnak adta. Fehér István, a báró Eötvös Loránd menedékház őre meghalt, a temetés költségeire a választmány 50 korona segélyt adott a szegénysorsú családnak. A kir. m. természettudományi társulat a menedékház őrének díjazására évi 200 koronát adományoz. Az osztály létszáma az év elején 1058 tag volt, az előző évben összesen 56 kirándulást szerveztek 795 résztvevővel. Meghiúsult az osztály azon törekvése, hogy az elhunyt Ferenczy Károly háznagy emlékét a Rám-szakadék feletti sziklafalba helyezett márványtábla őrizze. Bár a tábla elkészült, a terület tulajdonosa nem járult hozzá annak felszereléséhez. (A Ferenczy-szikla oldalában a tábla előre kialakított helye még pár éve is látható volt.)

A Mátra Osztály márciusi közgyűlésén Klimó Pál ügyvivő pénzügyi nehézségekről számol be. „A tagok egy igen nagy részének szomorúságot keltő nemtőrődömsége az osztály működését megbénítja. A tagdíjhátralékok aránytalanul felszaporodtak, úgy hogy kénytelen az osztály a törvényes kényszert igénybe venni.” A Mátrafüred melletti Kisdobogó-hegyen előző évben felépített kilátó Kozmári János telepvezetőről neveztetik el. (Az eredetileg ötméteres terméskő alapon álló, tetővel is védett kilátó átépítve ma is megvan.) Ekkor lett az eladdig is oly tevékeny Hanák Kolos az osztály elnöke. (Néhány MTE vonatkozású relikviáját a Mátra Múzeum kiállítása őrzi.)

100 esztendeje,

1911. január elsejétől az MTE új szervezeti formában kezdte meg működését. Az előző évben Téry Ödön mind a Budapesti Osztály, mind a központ elnöki, mind a TL főszerkesztői tisztségéről lemondott, dr. Környei Béla halálával az alelnöki szék is üresen maradt. Az év végén tartott közgyűlés a teljes tisztújítás során dr. Thirring Gusztávot elnökké, dr. Nigrinyi Györgyöt és Lévay Istvánt alelnökké választotta. A Budapesti Osztály, s a központi választmány megszűnt, az MTE mint anyaegyesület vette át úgy a központ, mint az osztály minden vagyonát és terhét, valamint tagságát. Új szerkesztő bizottsága lett a Turisták Lapjának, ami az elhatározás szerint új szerkesztőt, Zilahy Györgyöt támogatja és segíti, de a szerkesztésbe közvetlenül nem folyik bele.

A BBTE gondozásában kis füzet jelent meg a szánkázás hatóságilag jóváhagyott szabályairól. Olvasható a tiltott utak és az engedélyezett pályák jegyzéke, s rövid eligazítást kapott a publikum a szánkázás technikájáról s egészségre gyakorolt hatásáról.

Kiépült a telefonhálózat Dobogókőre, ami a forgalom emelkedésére is jótékonyan hatott. Réthly Antal örömét fejezte ki, hogy ezzel lehetőség nyílt a meteorológiai állomás észleléseinek naponta történő közlésére, s így a közönség a napi sajtóból „nyerhet friss értesüléseket eszközlendő kirándulásaihoz.”

90 esztendeje,

a Turisták Lapja 1921-es első számában olvashattuk: „A háborús évek sanyarúságai után jó érzéssel tölti el lelkünket, hogy úgy kirándulásaink, mint különösen a Dobogókő látogatottságánál a békebeli állapotok kezdenek visszatérni. Már az előző évben 5-6000 látogató járt és ezek közül majdnem 4000 turista a menedékházban meg is hált. A ház őrénél rendes budapesti vendéglői árak mellett bármikor meleg étel is kapható.”

80 esztendeje,

1931. január 3-án országos síverseny keretében avatták fel a Mátraháza mellett felépített ugrósáncot. Dr. Puky Árpád alelnök Gyöngyös város és a vendéglátó Mátra Egylet nevében is köszöntötte a telt autóbuszok által hozott síelőket és vendégeket. Az esemény fővédnöki tisztét dr. Klebelsberg Kunó vállalta. A háromnapos verseny legjobban várt eseménye az ugróverseny volt, mintegy ötszáz fős nézővel. „Radvány Péter 43 és fél méterrel a legnagyobb és legszebb állott ugrást produkálta. Balatoni Levente bukta ugrásait, mégis ő volt a nap hőse 50 méteren felüli ugrásával.”

60 esztendeje,

1951. március 22-én hunyt el Almásy László (szül. Borostyánkőn, 1895. aug. 22.), akinek egyébként valóban kalandos életét még ma is titkok lengik körül. Gyermekként meglehetősen nehezen kezelhető fiú, akinek szenvedélye minden, amit motor hajt. Egyetemi tanulmányai során Londonban a műszaki ismereteket szívja magába, majd hazatérve, az I. világháborúban vadászpilótaként szolgált. A húszas években az osztrák Steyr autógyár képviselője lett. Első kalandos útján a cég egy új kocsiját kipróbálandó (és persze annak reklámot csinálandó,) 2700 km-t hajtott a Nílus mentén felfelé. Kairóban rábízták a Steyr képviseletét, így aztán több sivatagi autóútra is lehetősége nyílt. Ekkor „csapja meg” a sivatag varázsa olyannyira, hogy már tevés karavánokkal is rendszeresen járta a dűnéket.

1929-ben repülőiskolát létesített, a kairói repülőtér neve az ő hívójeléről kapta máig használatos nevét (Almaza). Ma is hajmeresztőnek mondható szárazföldi és légi utazásai során kutatta a Líbiai sivatagot, feltérképezve az utolsó nagy fehér foltokat: a Gilf el Kebírt és a Nagy-Homoktengert. Számos kutatóútján – amelynek során felfedezte a magyaráb-törzset – szívesen kísérték német vagy angol utazók, s vadászott segítségével Széchenyi Zsigmond is. Ebben az időben az arabok már mint a „Homok Atyját” ismerik és tisztelik.

1941-ben behívják katonának, s Hitler kérésére főhadnagyi rangban Rommel Afrikakorps-ához vezénylik. Feladata a korábban létesített katonai depók feltárása, újak létesítése, felderítés, hírszerzés, kapcsolattartás. Noha semmilyen háborús vagy katonai bűntettet nem követett el, 1947-ben mégis népbíróság elé állították. Felmentését korábbi tanítványának, Germanus Gyulának köszönhette, (őróla kevesen tudják, hogy a katonai hírszerzés vezetője volt), aki közbenjárt érdekében Rákosinál. Visszatért választott hazájába, Egyiptomba, ahol folytatta sivatagkutató munkáját. Alapítója az Egyiptomi Sivatagkutató Intézetnek, ám ennek igazgatói kinevezését már csak halálos ágyán, Salzburg katonai kórházában vehette kézhez.

Az itthon a mai napig sokkal inkább elhallgatott, mint elismert Almásy eredményeiről, kalandjairól három érdekfeszítő könyvében: Autóval Szudánban, Az ismeretlen Szahara és a Levegőben…homokon olvashatunk, háborús éveiről pedig a Rommel seregeinél Líbiában számolt be. Szobra (Domonkos Béla alkotása) az érdi Földrajzi Múzeum parkjában van, az ozorai Pipo-várban pedig kiállítás őrzi emlékét.

-y -y