Az ötlet még télen született a téli Rám-szakadék túra után, hogy Felvidéken is akad néhány szép szurdok. A Turista Magazinban megjelent egy cikk a Kis-Fátra három szurdokjáról, de régóta foglalkoztatott már a Hernád áttörés bejárásának gondolata is. A tavaszi Utazás kiállításon találkoztam Zuzana Kosovával, aki kedves hölgy, Érsekújvárról került Iglóra, ahol egy utazási irodája van. Igényeinknek megfelelően megszervezte a szállásainkat 3×2 éjszakára a Hernád-áttöréshez, a Magas Tátrába és a Kis-Fátrába.
Tamásfalvi-kilátó, Hernád áttörés
2015. július 8-án tikkasztó nyári melegben indultunk 4 gépkocsival és 11 fővel a Felvidékre. Miskolc, Kassa, Eperjes érintésével, majd a 6 km hosszú alagúton át, kerültük ki a Branyiszkó-hágot. Tovább Lőcsén át Igló érintésével érkeztünk meg Csingóba (Ĉingov) a Trio Hotelbe, ahol két éjszakát töltöttünk el. Előtte még kiautóztunk Káposztafalva mellé Erdőaljára (Podlesok), ahol az autós kempingben két helyen (mivel az egyik helyen már csak négy darab volt) megvettük a két napra a biztosítást, helikopteres mentésre. A szállás elfoglalása után, még aznap délután a sárga turistajelzésen felmentünk a Tamásfalvi kilátó sziklaszirtjére, ahonnan gyönyörködtünk az alattunk kanyargó Hernád-áttörésben.
<!%%%%%>
Másnap, 9-én még reggel három kocsival átmentünk Erdőaljára, ahová a túra után érkezünk, két kocsit ott hagyva, a harmadikkal visszajöttünk Csingóba. Túránkat az éjszaka áztatott vizes erdőben kezdtük a Hernád mentén. Kezdetben a kellemes kék jelzésű turistaúton haladtunk, majd egy vashídon átmentünk a folyó D-i oldalára. A Fehér-patak befolyásánál átkelve egy kis hídon láncbiztosítással meredek sziklaösvényen jutottunk fel a hegyoldalba, majd leereszkedve a Hernádhoz, ahol ismét átkeltünk egy vashídon a folyón. Innen ágazott ki a zöld jelzés Tamásfalvára. Egyre látványosabb szakaszokon haladtunk, hol a Hernád mellett egy ösvényen, hol felkapaszkodunk létrákon vagy éppen a Hernád vájta sziklafalba épített sziklatálcán (trepnik) lépdelünk néha 20-30 m magasan az alattunk hömpölygő víz felett. Ezek a sziklatálcák többször is ismétlődnek, sőt néhol a láncba kapaszkodva homorítani is kellett, mivel a sziklafal a trepnik fölé nyúlik. Imbolygó függőhidakon többször is kereszteztük a folyót. Így értük el a kőből épített széles Karthauzi hidat, ahol korábban a létánfalvi malom működött.
A csapat hölgytagjainak egy része itt elhagyta a Hernád völgyét és a sárga jelzésen felkapaszkodott az Ördög-sziget, az Ibrik és a Zöld-hegy 650 m feletti gerincére, hogy majd találkozzunk a Hernád-toroknál. Mi folytattuk utunkat és hamarosan elértünk egy büfét, ahol mindenki pótolhatta a folyadékveszteségét. A változatos és látványos szurdokban az imbolygó hidakon háromszor is kereszteztük a folyót, miközben sziklafaljárdákon mentünk hol le, hol fel. A negyedik függőhídnál, amelyen egyszerre csak öt ember tartózkodhat, elértük a Kolostor-szurdokot. Itt a híd alatt folytattuk utunkat csúszós sziklákon, majd vaslépcsőn, doronglétrákon megyünk fel-le közel 40 lépcsőn, miközben a folyó több mint 30 m-re volt alattunk. Ismét átmentünk egy imbolygó függőhídon a bal partra és már itt is maradtunk. A Hernád-torokig [06] még számtalan doronglétrán, vaslépcsőn és sziklatálcán haladva értünk ki a szurdokból. A gerincen menő hölgycsapat néhány perccel előttünk ért oda. Rövid pihenő után már „kényelmes úton” jutottunk el Erdőaljára, ahonnan a reggel otthagyott két kocsival és sok-sok élménnyel visszatértünk Csingóba. Egyetértettünk azzal, hogy a Hernád-átörésen végig menni nem teljesen veszélytelen, de korábbi leírásokkal ellentétben könnyebb volt. Természetesen, aki szédül vagy tériszonya van az nem viseli el azt, hogy alatta 20-30 m-re folyik a Hernád, annak nem ajánlatos ezen végig menni.
Magas-Tátra
10-én reggel hamar elértük Tátralomnicon a Hotel Zorat, ahol kocsiainkkal leparkoltunk és irány a felvonó. Ugyan a Lomnici-csúcs felhőben volt, de az eddigi szép időre alapozva megvettük a felvonójegyeket, amelyet délután 3 órára sikerült kapnunk. A Kőpataki-tóhoz hamar feljutottunk, rengeteg szabadidőnk lévén még elindultunk a Magisztrálén a másnapi úti célunk felé. Több mint 100 m-t felkapaszkodva csodás kilátás volt a Kőpataki-tóra és a Tátra aljára. Sajnos a felhőzet egészen a Lomnici-nyeregig leereszkedett, ennek ellenére néhányan a kis ülős felvonóval még felmentek oda, ahonnan még szélesebbre tárult a panoráma. Közben folyamatosan figyeltük a csúcsot, hogy mikor megy el róla a felhő. 3 órakor, amikor az egyetlen kabin elindult velünk, kezdett a felhő feloszlani, mire felértünk eltűntek a felhők a csúcsról. Csodálatos kilátásban lett részünk, kelet felől indulva a Nagyszalóki-csúcs, a Vörös-torony, majd egy pillantás az Öt-tónál lévő az MTE által 1899-ben épített Téry menedékházra, tovább a Jégvölgyi-csúcs, a Fecsketorony, a Karbunkulus-torony, a Késmárki-csúcs és a Hunfalvy-csúcs, (közben innen a csúcsról két sziklamászó ereszkedett le míg háttérben a Bélai-Tátra mészkő vonulata kápráztatta el a szemünket. Mindenki számára maradandó élményt jelentett, amit fénykép formájában szeretett volna magának megörökíteni .
11-én reggel elsők között értünk fel a Kőpataki-tóhoz, hogy három különböző teljesítményű csapattá szervezve élvezze a Magas-Tátra szépségét. A ”legkönnyebb utat” választók a Magisztrálén küzdöttek a kőgörgeteges úton Tarajkáig. Másodmagammal és a három”kemény fiúval” az ellenkező irányba a Magisztrálén az imbolygó kövek között a Nagy-Morgás nyergébe mentünk, ahonnan megcsodáltuk a Fekete-és Zöld-tót [14], útközben két zergével is találkoztunk [15]. Mi ketten Olgival visszamentünk a Kőpataki tóhoz, majd onnan tovább Tarajkára. A fiúk (Zozo, Miklós és Péter) viszont lementek a Zöld-tavi menedékházhoz, ott megebédeltek. Onnan a Zöld-tavi-völgyön lejöttek a sárga, majd a kék jelzésen a Start felvonó állomásáig. A Tátrában a megtett utat nem lehet km-ben mérni, csak órákban. Ez a nap is a kellemes időjárásban sok látnivalóval és élménnyel gazdagította a csapatot.
Kis-Fátra
12-én reggel hosszabb út ált előttünk, ugyanis Terhelyig (Terchováig) kellet elautóznunk, ahol az utolsó két éjszakát a Fatra Hotelben töltöttük. Megérkezésünk után, még délelőtt indultunk túrázni, ami 1,8 km aszfaltúttal kezdődött a település Fehér Patak részéig. Itt indul a kék turistajelzés, amelyen Ostrvnéig mentünk egy nagyon szűk sziklaszorosban. Innen kezdődik az Új-szurdok (Nové Diery), maga a szakadék mindössze 250 m hosszú, és számtalan vaslétra és híd könnyíti az előrejutást, de a sok turista miatt lassan haladtunk. Azt követően egy meredek hegyoldalban, helyenként nagyon rossz minőségű ösvényen értük el a Podžiart, ahol egy büfé is van. Vasárnap lévén nagyon sok turista volt az erdőben és természetesen itt is. Visszafelé az Alsó-szurdokon megyünk, amely sokkal „szolidabb”. Az aszfalt utat elérve érünk vissza a hotelba.
13-án reggel az éjszakai eső után a felhők betakarták a hegyeket, ami erősen befolyásolta eredeti túratervünket, legalább a Kis-Rozsutec megmászását. A rossz idő ellenére két kocsival átmentünk Szentistvánfalvára (Štefanová). Onnan már esőben mentünk fel Podžiarba, ahol akkor már semmi élet nem volt. Innen indult a Felső-szurdok (Horné Diery), amely már sok létrával és híddal tűzdelt [20], de több helyen a ferde sziklaoldalban lévő drótkötél nyújtott segítséget a feljutásban. Viszonylag lassan haladva értük el a szurdok közepén lévő zöld turistajelzést, amely kiszállási lehetőség a szakadékból. Az eső változatlanul esett, ezért a hölgyek felvetették, hogy ők kiszállnának. Így én vállaltam, hogy a visszamegyek velük a zöld jelzésen, amely első része egy kellemes ösvény volt. Majd mielőtt elértük volna a sárga jelzést, a rét előtt a felázott agyagos talajon nem volt könnyű talpon maradni. A kocsival hazafelé még tettünk egy kitérőt és megnéztük Vrátnán a sífelvonókat. A fiúk és Olgi végigmentek a szakadék második részén is, majd felmentek a két Rozsutec nyergébe, de a ködben nem látszott a Kis-Rozsutec sem, így a zöld, majd a sárga jelzésen visszajöttek Szentistvánfalvára, és a másik kocsival ők is visszatértek a szállóba. ahol elfogyasztottuk túránk utolsó vacsoráját.
14-én reggel mindenki hazaindult, volt, aki Zsolnán, Körmöcbányán vagy Garamszentbenedeken állt meg. Mi Zsolna előtt Varinnál letértünk délre, mivel a térkép ott jelzett egy hidat, ezzel kb. 20 km-t lehet rövidíteni. Sajnos az csak egy gyalogos híd volt a Vágon keresztül. Viszont nem sokkal utána volt egy köteles komp, közvetlenül Strecsnó vára alatt, amely 2,2 €-ért átvitt a Vág jobb partjára. Itt elértük a Túrócszentmárton, Körmöcbánya, Léva főutat és Párkánynál a hídon jöttünk át Esztergomba.
Schőnviszky László
