VISSZANÉZŐ 2012 I.

VISSZANÉZŐ 2012 I.

180 esztendeje,

  1. március 19-én a Pozsony vármegyei Szentgyörgyön született Vámbéry Ármin, Wamberger néven. Bár a helyi piarista    vámbgimnáziumban csak hat osztályt tudott elvégezni (azt is szolgadiákként), kiemelkedő nyelvtehetsége révén 25 esztendős korára már vagy húsz, főleg keleti nyelvet sajátított el. Eötvös József anyagi támogatásával indulhatott 1857-ben első, Törökországba vezető útjára. Összeállította a német-török, török-német szótárt, amiért letelepedést és állampolgárságot kínáltak neki, ő azonban inkább hazatért. Itthon, tudományos eredményeit megismerve, 1860-ban az akadémia levelező tagja lett, s így az intézmény utazási keretéből mehetett második, most Perzsiába vezető útjára. Zarándokként, dervisruhában jutott el Timur Lenk egykori birodalmának belsejébe, ahol a magyar nép eredetét és a török népekkel való kapcsolatát kereste. A Közép-ázsiai népek múltját, az iszlám vallás terjedését és szerepét tanulmányozta. Kutatásainak eredményeit folyamatosan publikálta, hamarosan Európa elismerten legjobb Kelet-szakértője lett. Elnyerte a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes tanári címét, jó néhány európai intézmény fogadta tagjai közé. Hírneve hozzájárult, hogy 1894 őszén a török uralkodó engedélyével átkutathatta a szultáni kincstárat, a Top-kapit, a Jyldiz palotát, az Aja Szofia székesegyházból kialakított raktárat. Ekkor készült feljegyzései adtak számot a korábban Törökországba hurcolt magyar műkincsekről, amik egy részét (többek között korvinákat) a millennium alkalmából a török állam Magyarországnak ajándékozott. Megteremtette a világhírű magyar orientalisztikai iskolát. Nézetei ugyanakkor szemben álltak az erősödő és hivatalossá lett finn-ugor szemlélettel, munkáját olykor a nagyhatalmú Trefort Ágoston is nehezítette. Deák Ferenc mégis azt mondta róla, hogy sántán is nagyobb utat járt be a tudományban, mint sok egészséges kortárs felfedező. 1913-ban hunyt el, utazásainak tapasztalatairól írt munkái: Középázsiai utazás, Vándorutaim és élményeim Persiában, A magyarság eredete, A magyarság bölcsőjénél ma nem csak alapmunkáknak számítanak, de keresett, drága könyvritkaságok is.

 

130 esztendeje,

  1. január 11-én született Prinz Gyula. Érettségije évében útleírásával az MTE diákoknak kiírt irodalmi pályázatán első díjat nyert, amit Eötvös Lorándtól vehetett át. Egyetemi évei alatt, s azt követően is professzora, Lóczy Lajos egyengette pályáját. Az ő ajánlásával lehetett Almásy György társa 1906-ban, hosszú Közép-Ázsiai utazásuk során. A bejárt területekről (fényképezőgép hiányában) kiváló panorámaképeket, térképeket készített. A korabeli kirgiz népéletet bemutató rajzai mára forrásértékűek lettek. Második, immáron az MTA anyagi támogatását is élvező utazására 1909-ben került sor, gazdag földtani, tektonikai, morfológiai adatokkal járult hozzá az akkor még részben ismeretlen Tien-san feltárásához. A két háború közötti időszakban a pécsi, majd a kolozsvári egyetem magántanára volt. 1904-től a Magyar Földrajzi Társaság tagja, majd alelnöke, főtitkára, 1952-től örökös tiszteletbeli elnöke. A szegedi egyetem professzori székéből ment nyugdíjba. 1973-ban hunyt el.

  1. február 13-án született Vörös Tihamér Selmecbányán. Az évszám véletlenül egybe esik a Szittnya Osztálymegalakulásával, amiben édesapjának is tevőleges része volt. A selmeci Naszályevangélikus líceumban osztályfőnöke pedig Király Ernő, a szittnyások vezetője. Természetes, hogy ilyen háttérrel a turistaság elkötelezettje lett. 1917-ben Budapestre költözött, s belépett az MTE-be. Három évvel később már választmányi tag, különböző tisztségekben annak feloszlatásáig szolgálta az egyesületet. A Magyar Turista Szövetségnek 1924-től társelnöke, ebben az évben alapította a Váci Osztályt. Kezdeményezésére épült fel már a következő évben a Nagyszál (Naszály) tetején a nevét viselő, 22 m magas kilátó.(Képünkön: Zsitvay Tibor, Cholnoky Jenő és Vörös Tihamér a kilátónál.) 1938-ban a Szent István turistavándorlás egyik fő szervezője, a Turista Múzeum alapítója és igazgatója. 1978-ban, meglehetősen elfeledve hunyt el.

 

Ebenspanger János120 esztendeje, 1892. január 2-án tartotta alakuló gyűlését Szombathelyen a Vasvármegyei Turista-Egyesület. Az ülésen „Olvastatik a Kárpát-Egyesület ügyvivő alelnökének átirata, melyben arra kéri az egyesületet, hogy az eddigi kötelékben megmaradjon, biztosítván az egyesületet arról, hogy az anyaegyesület részéről nagyobb anyagi segélyzésben fog részesíttetni.” A közgyűlés ennek ellenére egyhangúan határozta el, hogy a Magyar Turista Egyesülethez, mint annak Vasvármegyei Osztálya csatlakozik. Ügyvivő alelnök a népszerű, a turistaság ügyéért már korábban is sokat dolgozó Ebenspanger János lett.

 

A Tanítói Osztálynak február 4-én tartatott meg alakuló közgyűlése. Ez alkalomból Eötvös Loránd köszöntötte a 101 tagot számláló osztályt, amelyik Moussong Géza vezetésével kezdte meg működését.

 

A Tátra – Osztály február 14-én nyilvánította ki megalakulását és a Magyar Turista Egyesülethez való csatlakozását. A Késmárkon, 104 taggal létrehozott osztály elnöke gróf Csáky Gyula lett. Az osztály gyakorlati vezetésével járó feladatok elvégzését a Tátra megismeréséért sokat dolgozó Döller Antal vállalta.

 

Thirring Gusztáv szerkesztésében jelent meg a Turisták Naptára az 1892. évre. Célja az volt, „hogy tagjainak kezébe oly gyakorlati könyvecskét adjon, melynek azok kirándulásaikon, utazásaikon hasznát vehessék.” A kis kötetben többek között megtaláljuk a turistaegyesületek címtárát, a hazai utikönyvek, térképek listáját, vasúti díjtételeket, szálláslehetőségeket.

 

 

Száztíz esztendeje,

  1. február elsején született Berda József, a turistaköltő. Mindössze négy elemit végzett, volt Berda József Schwott Lajostóllakatosinas, kifutófiú, hordár, alkalmi munkás, de igazán a természetben, erdőn-mezőn, a hegyek között érezte otthon magát. Kirobbanó tehetsége nagyon korán megmutatkozott, első kötete: Könnyek útja és egyéb írások, Krúdy Gyula előszavával már 1923-ban megjelent. Ezt (a különböző válogatásokat nem számítva) 1965-ig további 11 követte. Szabad verseiben a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt, sokszor epigrammatikus tömörséggel. „Hegyeket, völgyeket, erdőket barangoló rövidnadrágos kamasz voltam túl a férfiélet delén is” – vallotta magáról. Egyik legkedvesebb helyén, a Fekete-hegyi menedékház falán, emléktábla őrzi nevét.

                                                          (Schwott Lajos karikatúrája)

 

Száz esztendeje,

  1. február 17-én hunyt el Kühne Adolf. A biztosítási tisztviselőként dolgozó Kühne minden szabadidejét és energiáját a turistaság eszméjének és gyakorlatának rendelte alá. Kelet-Magyarország turistaéletének egyik megteremtője, a Borsodi Bükk Egylet alapítója, különböző tisztségeket betöltő tagja. Az Odvaskőre vezetett téli túrái szinte a védjegyévé váltak. Az avasi kilátótorony felépítésére gyűjtést indított, de annak felépültét már nem érhette meg. Nevét 1913 óta a Garadnától induló, a Szentléleki völgyön az Örvénykőre vezető út őrzi, leszármazottai között ma is vannak turisták. Sajnos, alig 42 esztendőt élhetett.

 

Kilencven esztendeje,Chernel

  1. február 21-én hunyt el Chernel István. Az ismert kőszegi család fia Pozsonyban és Pesten végezte jogi tanulmányait. A madarak iránti szenvedélyétől hajtva, már tanuló évei alatt bebarangolta a Hanság, a Velencei tó, a Kis-Kárpátok vidékeit. Birtokának bérbeadásából származó jövedelme lehetővé tette, hogy kizárólag az ornitológiának élhessen. Hamarosan annak nemzetközileg is elismert tekintélye lett. 1891-ben a norvégiai Tromsö szigetére utazott a madárvilágot tanulmányozandó, e vidéken ismerkedett meg a síeléssel. Chernel „importálta” az első síléceket Magyarországra. Több cikkében írt az akkor még alig ismert sportról, 1897-ben „A lábszánkózás kézikönyve” címmel jelent meg tőle az első magyar nyelvű sí-szakkönyv. 1902-ben az ő kezdeményezésére szervezték meg először a Madarak és Fák Napját, aminek évenkénti megtartását négy évvel később Apponyi Albert közoktatási miniszter törvényileg is előírta.

-y -y