200 esztendeje,
- október 24-én, Marcaliban született Tóth Ágoston. Tanulmányait a bécsi katona mérnöki akadémián végezte, fiatal
mérnökként részt vett az Osztrák-Magyar Monarchia második katonai felmérésében. A szabadságharcban vállalt aktív szerepéért először halálra ítélik, majd az ítéletet húszévi várfogságra változtatják. Nyolc év után, amnesztiával szabadult, és a keszthelyi Georgikon tanára lett. A kiegyezést követően a közlekedési minisztérium topográfiai osztályának (lényegében a katonai térképészetnek) igazgatójává nevezték ki, ezredesi rangban. Egyik kezdeményezője volt a hazai csillagda felállításának, szorgalmazta az önálló magyar térképészeti intézet megalapítását. A helyszínrajz és földképkészítés története, elmélete és jelen állása című könyve nemzetközileg is kimagasló topográfiai munka (1869) volt, ami akadémiai tagságot jelentett számára. 1889-ben hunyt el, a Honvéd Térképészeti Intézet 1986-tól viseli nevét. Mellszobra szülővárosában áll, életéről, munkásságáról könyvben emlékeztek meg.
110 esztendeje,
- november 2-ának estéjén két turista: Kauzál István és Kazár Győző hívta össze fehér asztal mellé erdőjáró barátaikat. Ekkor született meg az MTE egyik legrégebbi, de hamarosan köztiszteletnek örvendő baráti társasága, a Pénteki
Asztal. Alig volt az egyesületi életnek olyan megnyilvánulása, melyben az asztal tagjai ne vettek volna részt, lett légyen az kirándulás, útjelzés, vagy épp beszámoló a Turisták Lapjában. Ők foglalták 1908. június 21-én, s nagy királyunkraemlékezve adták a Lajos forrás nevet az addig Dobra-vodaként ismert forrásnak. Bizony, ők kétszeresen is fájlalhatták, amikor a terület későbbi bérlője, Dreher úr, lezáratta az odavivő turistautakat. Az asztal rendezte be a kibővített dobogókői ház egyik hálóját – sokáig őrizték a „Pénteki szoba” nevet. Felettük sem múlt el nyom nélkül a nagy háború, meg a „dicsőséges” három hónap, ám újra erőre kaptak. Fiatal tagjaik új lendületet adtak az asztal tevékenységének. Fritsch Vendel áldozatkészségének köszönhetően 1928-ban felépítették a Zsíroshegynél házukat, ami nyitva állt minden arra járó talpastársnak. Ma már csak romjai is alig láthatóak.
120 esztendeje,
1892 nyarán került a felkai Tátra Múzeum tulajdonába az első, a Magas-Tátrát bemutató domborzati térkép. Évekig tartó munkával készítette el a hegységet egyébként is kiválóan ismerő Posewitz Gyula. Alapként a bécsi cs. és kir. földrajzi intézet felmérései szolgáltak. A térkép 1:25 000-es léptékű, 220 x 165 cm méretű volt, minden fontosabb település, közlekedési útvonal szerepelt rajta. Érdekessége volt, hogy a nagyobb szemléletesség érdekében a domborzatot mintegy 3:1 arányban alakították ki. Szintvonalaihoz alapanyagként hárs- és nyárfalemez szolgált. „Mivel pedig ezen dombortérkép a magyar turistaság fő és legszebb vidékét öleli fel, mindazok részére megtekintésre melegen ajánlható, kik hazánk legfelségesebb hegységének alakulatáról hű képet óhajtanak nyerni.” – olvashatjuk a korabeli beszámolóban.
„Id. Hoffmann Sándor közalapítványi erdész, a Ferencz József-rend tulajdonosa, egyesületünk Budapesti Osztályának választmányi tagja, november hó 12-ikén életének ötvenedik évében elhunyt. A megboldogultban egyesületünk egyik lelkes tagját veszítette, az ő közbenjárásának köszönhettük, hogy a közoktatásügyi miniszter útjelzések eszközlését megengedte, Mexikóban vendégszoba berendezését elhatározta. Ravatalára a Budapesti Osztály koszorút helyezett. Nyugodjék békében!”
100 esztendeje,
1912 októberében alakult meg a Gyopár Turista Egyesület. A viszonylag kis létszámú társaság a világháborút követően lett igazán aktív. Anyagi erejüket jól mutatta az általuk épített, 1925. októberében megnyílt csikóváraljai menedékház, amit a Gottlieb Mózes pomázi vendéglőstől átengedett telken építettek fel. A ház közelében lévő Tubin-kutat már néhány évvel korábban foglalták, s Gyopár-forrásnak nevezték át. E névváltoztatást a Magyar Turista Szövetség nehezményezte. Az egyesület foglalta a Bajóti Öregkő alatti, a Peskőaljai és a Pisznicei forrásokat. 1934-ben a Pisznice alatti védkunyhót avatták fel. 1990 után a csikóvári ház a Természetbarát Szövetségé lett, amely hamarosan eladta. Ma körülkerített, zárt terület, a turistaút is új nyomvonalat kapott.
80 esztendeje,
- október 2-án leplezték le a Magyar Turista Egyesület történeti bizottsága által elhelyezett emléktáblát a drégelypalánki Szondy-vár falán. Az ünnepségen az egyesületet száznál többen képviselték, megjelentek a szomszédos községek vezetői és lakosai. A táblát „természetesen” napjainkra szétverték.
40 esztendeje,
- október 9-én hunyt el Hensch Aladár. A Szepességben született 1895-ben, szinte természetes volt, hogy fiatalon a
hegyek rabja lett. Trianon után Budapestre költözött, de a régi szerelem megmaradt. A hegymászás mellett különösen a síelés vonzotta. Nagyon sokat tett e sport érdekében, nem véletlenül hívták a „magyar sísport nagykövetének”. Síszövetségi funkciói mellett éveken át különböző tisztségeket viselt a Magyar Turista Szövetségben. Síelésről és magashegyi túráiról rendszeresen jelentek meg cikkei a Turisták Lapjában és a Turistaság és Alpinizmusban. Két évtizeden át szerkesztette a Magyar Sísportot és annak évkönyveit, a Magyar Sí Klub örökös tagja. Mint a Zsigmondy Asztaltársaság tagja, még idős korában is kapcsolatban maradt a hegymászással. Szívesen foglalkozott fiatalokkal, nem véletlen, hogy alpinisták generációi tisztelték-tisztelik benne atyamesterüket.
-y -y
