Bizony, nem volt könnyű dolga derék eleinknek a turistaság, mint új sport(?), időtöltés(?), hóbort(?) társadalmi elfogadtatásával. Híres gúnylapunk, a Borsszem Jankó több alkalommal élcelődött képben is, szövegben is a turistákon. 1873-ban közölte szatirikus cikkét A Kárpát egylet címmel. Szerzője kilétét a lap diszkréten elhallgatta, a karikatúrát Jankó János rajzolta. „Ezen újonnan alakult egylet célja a Kárpátok megmászása az állattenyésztés törvényei szerint. A Kárpát ugyanis hazánk egyik legnagyobb kincse lévén, e kincset gyarapítani honfiúi kötelességünk. E gyarapítás csak a ménesekben szokásos módon történhetik, t. i. hágatás által. Ezért az egyesület alkalmas egyéneket toboroz, kik által a Kárpát hegyei meghágatván, a fönt érintett cél elérésére igyekszik. Az egyesület tagja lehet mindenki, aki ötven frtot lefizet s betét gyanánt nyakát a társulat rendelkezésére bocsátja. A rendes tagok évenkint egy törésre, a rendkívüliek csak egy ficamra kötelezhetők. Az egyesület céljai a következők: 1. Kipuhatolása az egyes hegycsúcsok magasságainak leugrás által… – 3. A Kárpát növényzetének alapos tanulmányozása, annak minden füvébe való harapás által. – 4. Az egyes pontokhoz vezető utak kipuhatolása gyakori eltévedés által… Az egyesület részéről a tagok következő beneficiumokban részesülnek: 1. Minden tag ott szegheti a nyakát, ahol neki tetszik. – 2. Aki kettőnél több lábat akar kificamítani, kedve szerint teheti. – 3. A pórul járt tagok póruljártának színhelyét a rokonok fakereszttel jelölhetik… – 5. Az egyesület Tátrafüreden múzeumot fog fölállítani, melyben a tagok törött tagjai spirituszban fognak őriztetni csekély havidíj mellett. – 6. Minden tag kénye-kedve szerint lovagolhat a „lengyel nyergen”, megszúrhatja magát a lomnici csúccsal, olvashatja a „Kárpáti kürtöt”. – 7. Oly egyének, kik már tíznél többször szegték nyakukat, tiszteletbeli tagokká nyilváníthatók.”

130 esztendeje,

1880-ban alakult meg először a Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztálya, Hunfalvy János szorgalmazására és vezetése alatt. (A szervezést az ismert világjáró, szakíró Déchy Mór már 1877-ben, Budapesti Bizottság néven megkísérelte.) Noha külön alapszabályt is készítettek, az MKE 450 fős tagságából csak 76-an léptek be. Az osztály azonban ekkor érdemi munkát nem végzett, s néhány esztendei szunnyadás után csendben megszűnt.

-Az MKE Bibliotheca Carpatica címmel megjelenteti a Kárpátokra vonatkozó kiadványok bibliográfiáját. A kötet 378 oldalán 5885 tételt találunk.

–Feltűnik a hegymászók s hegyek világában a vezető nélküli mászások egyik apostola, a nagyon fiatalon híressé vált, s nagyon fiatalon szerencsétlenül járt dr. Zsigmondy Emil.

120 esztendeje,

1890-ben a Turisták Lapjának egész évfolyamában folyik a polémia a Magyarországi Kárpát Egyesület alapszabályainak módosítása és központjának Budapestre történő áthelyezése felett. A választmány az érdemi döntést halogatja.

–Eleink „az érdeklődés gerjesztésére” a turistaság általános kérdéseivel s a honismerettel foglalkozó „felolvasási cyklust” indítottak. Az I. negyedévi előadások dr. Ballagi Aladár: Budapest és környéke 150 évvel ezelőtt, ifj. Jankó János: A Szittnya és vidéke, dr. Szontagh Miklós: A Magas Tátrából, Siegmeth Károly: Az Aggteleki cseppkőbarlang, dr. Lóczy Lajos: A Székelyföld. (Az előadóknak felutazásukhoz a vasút ingyenjegyet adott!)

-Az MKE Budapesti Osztályának taglétszáma 990 fő.

-A pilis-szt.-kereszti erdőgazdaság utasíttatik a Vallás- és Közoktatásügyi Ministerium által, hogy a „Mexikó”-i erdészlakban turistaszoba berendezéséről gondoskodjon.

-Ez évben született dr. Dalmady Zoltán orvos, egyetemi tanár. A Tátrában hegymászó, mint hegyimentő, többször vezetett személyesen mentéseket. Tagja volt az MTE-nek, szakcikkei a Turisták Lapjában jelentek meg. A Budapesti Orvosok Turista Egyesülete nagyvillámi menedékházuk falán 1935-ben emléktáblát helyeztek el tiszteletére.

110 esztendeje,

a Turisták Lapja 1900. évi januári számában Majunke Gedeon, a ház felépítésével megbízott vállalkozó írta meg a Téry-menedékház építésének történetét. Bár a terveket Pfinnl József készítette, azokat az építész a helyi viszonyoknak megfelelően – a tervezővel egyeztetve – előnyösen módosította. Elve az volt, hogy inkább kerüljön valamelyest többe, de ne kelljen folyamatosan javítani, mint a Sziléziai vagy a Zöld-tavi házat. Építőanyagul kínálta magát a helyszínen található kő és homok. Így „csak” 300 q cementet, 45 q meszet, 35 q gipszet kellett felszállítani, no meg a szerkezeti elemekhez 150 q fát és vasat. A szállítás természetesen csak élőerővel volt megoldható, a nagyobb részt napi 30-50 kg-onként emberek, a kisebbik részt 100-150 kg teherrel lovak szállították. Az érdemi munka 1898. júniusában kezdődött, a tél beállta előtt a ház már fedél alá került. A következő év június elején lehetett a munkálatokat folytatni, az avatási ünnepség aug.21-én volt. A munkálatokat végző mintegy 150 ember nevét a ház vendégkönyvébe örökítették meg.

-A Magas Tátra egyre növekvő idegenforgalmában óriási szerepe volt a Kassa- Oderberg-i vasútnak. A társaság számos kedvezményt adott bármely országból érkező turistának, ha megfelelő egyesületi igazolvánnyal rendelkezett. Ezek a kedvezményes jegyek általában 14 napos érvényességgel bírtak, így lehetővé tették a látnivalók érdekében az utazás megszakítását is.

-A Budapesti Osztály szokásos karácsonyfa ünnepét Szent-Léleken rendezte. Az ajándékokat a nagy hó és a zord időjárás miatt Téry Ödön az esztergomi Ferenc-rendi zárda főnöke segítségével juttatta célhoz.

-„A Dobogókő meredek szélén vaskorlát alkalmaztatott, mely 100 frtba került. Dr. Csapó Loránd pomázi főszolgabíró azon örvendetes hírrel lepte meg az osztályt, hogy e korlát költségeit a törvényhatóság megtérítendi”.

-Elhunyt gróf Mailáth Béla, a Poprádi tónál épült menedékház névadója. Liptó vármegye főjegyzője, majd alispánja, az MKE alelnöke. 1879-ben a Nemzeti Múzeum könyvtárőre lett, ekkor nyílt módja kapcsolatba lépni a főváros turistáival. Egyik alapítója az (első) Budapesti Osztálynak.

 

Megjelent dr. Thirring Gusztáv Budapest környéke c., gazdagon illusztrált kalauza, már ekkor több száz jelzett túraútvonalat ajánlva az érdeklődőknek. A mára ritkasággá lett kalauz megjelenését a Budapesti Helyi Érdekű Vasút anyagilag is támogatta.

100 esztendeje,

1910-ben a Budapesti Egyetemi Turista-Egyesület (BETE) közlönyeként indították útjára a Turistaság és Alpinizmus című folyóirat, dr. Vigyázó János szerkesztésében. Az alapítók általános érdekű, egyesületi szempontok fölé emelkedő lapként indítják. Mint ilyen, három év után „kinövi” a BETÉ-t, s az időközben megalakult Magyar Turista Szövetség, a Magyar Sí Szövetség, s fokozatosan a legtöbb hazai turista egyesület hivatalos szócsövévé vált. Kiadóként is működve, megindította (Vigyázó mellett dr. Thirring Gusztáv szerkesztésében) a Részletes Magyar Utikalauzok és a Részletes Helyi Kalauzok sorozatát, amelyekben csaknem hetven, ma is használható (és sok tekintetben példamutató) turistakalauz jelent meg. Az önálló lapként kiadott térképek száma harminc fölötti. Úgy a folyóirat, mint a kiadványok ma is meghatározó elemei a hazai turista irodalomnak.

-Történetének első nehéz időszakát éli át az MTE. A TL megjelenése rendszertelenné vált, (ez évben pl. csak két száma jelenti az évfolyamot), élesednek a belső viták. Téry lemond elnöki tisztéről: „Viszonyaim alapos megváltoztával, megváltoztam magam is. Nagy elfoglaltságom közepette már nem vagyok képes a Magyar Turista Egyesület ügyeivel és így a Turisták Lapja szerkesztésével úgy foglalkozni, mint ahogy azt én óhajtanám; különben pedig kimondom azt is, hogy el is kedvetlenedtem. A vállalt ügyet továbbra is szolgálni…részemről lehetetlenség lévén, február hó 14-én megváltam a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztályának…elnökségétől.” (Szept. 23-án az anya-egyesületétől is.) Szerencsére az egyesületnek volt annyi lendülete és szellemi tartaléka, aminek segítségével már az esztendő végén eredményesen tovább tudtak lépni.

 

90 esztendeje,

1920. január 4-én a szentendrei Dunapalota nagyvendéglőjében „erőteljes új ágat hajtott az MTE terebélyes fája, óriási érdeklődés mellett megalakult az egyesület Szentendrei Osztálya”. Tiszteletbeli elnöknek dr. Antolik Antal polgármester és dr. Kada Mihály választattak, az elnöki címre Czibulka János gyógyszerészt tartották érdemesnek. Gyelán Ferencz választmányi tag felolvasta az új osztály ügyrendi tervezetét, amit csekély módosításokkal jóváhagytak. Jelvényül az MTE mintája fogadtatott el, de a pajzson Szentendre város címere, s alatta „Szentendrei Osztály 1920” felirat van.

-A Turisták Lapja januári száma terjedelmesen foglalkozik az előző év meglehetősen szomorú történéseivel. „Amikor másutt az ellenségeskedések megszűntek s a küzdők fellélegzettek, nálunk fellobogott még a Károlyi korszak s a vele kapcsolatos kommunizmus lángja, mely a román rablásokat s pusztításokat vonta maga után. …Az egyesületi élet látszólag elalélt…azt a kipróbált régi csoportok és asztaltársaságok vitték…és hordták újra össze a 25 éves oszlop köveit.” Az egyesület reorganizációját nehezítette, hogy Thirring Gusztáv váratlanul megvált az elnöki címtől. A március végi közgyűlésen már új tisztikarnak szavazhattak bizalmat, s megkezdődhetett a komoly építőmunka. (Elnök dr. Cholnoky Jenő, alelnökök Lévay István és Jász Géza lettek.)

–Február 12-én az általuk rendezett teaestélyen mutatkozik, s jelenti be az MTE új csoportja: a hölgyek alkotta Rózsa-asztal, megalakulását. A műsoros esten képviseltette magát a Csütörtöki-, a Pénteki-, a Tátra-, a Tölgy Asztal. Az egyesület részéről a népszerű Jász Géza köszöntötte az új asztalt.

-Megalakult a Természet Imádók Társasága, amely később a Turisták Inóci Társasága néven működött, s komoly szerepet vállalt a Börzsöny turisztikai feltárásában.

 

80 esztendeje

A Magyar Turista Szövetség a Zsitvay Tibor távozásával megüresedett elnöki posztra Puky Endrét választotta. A jogász végzettségű, szívesen turistáskodó, szép közigazgatási pályát befutott Puky 1926-ban a nemzetgyűlés alelnöki székét kapta. Januári székfoglalójában a természetvédelmi és turista-törvény megalkotását, a turistaság anyagi feltételeinek javítását (az 1913. XIII. tc-ben rögzített turistaalap valorizálását), a köztulajdonban lévő, általában a vadászat érdekében elzárt tilos területek felszabadítását, valamint a menetdíj-kedvezmények szélesítését nevezte meg fő feladatainak.

-A Magyar Turista Szövetség elfogadta és a tagegyesületek számára kötelezővé tette az új, egységes útjelzési rendszert. Megalkotója dr. Strömpl Gábor volt. Kevés változtatással az ekkor elfogadott színek és jelek szolgálnak napjainkban is a turistautak jelzésére.

-Az MTE Gyöngyösi Osztálya, a Mátra Egylet felépítette az ország legnagyobb menedékházát, melynek belső berendezéséhez kért anyagi segítséget.

-Megjelent A sísport, immáron harmadik kiadásban, a Serényi-Hefty-Reichardt szerzőhármas „praktikus kézikönyvét” a Testnevelési Főiskola tankönyvéül fogadta el.

–Zubor István: Levelek egy kezdő turistához. Kisded, zsebbe is illő könyvecske, egy csokor levél formájában tárgyalja könnyed, élvezetes stílusban a turistaság problémáit. A „Turisták Könyvtára” sorozat nyitó darabja, amihez Zsitvay Tibor írt előszót.

–Jól használható könyvecskével és térképpel gyarapodott a turisták és síelők tábora. Elkészült A Börzsönyi-hegység síkalauza és sítérképe, Magaziner Pál munkája. A jól áttekinthető, 1:50000-es léptékű térkép színhelyesen mutatja a turista-,   és vörössel nyomva a sí utakat, utóbbiak számozása szerencsésen segíti a kalauz használatát.

-Látványos, nagyszámú vendég által is megcsodált kirándulás-sorozatot indított el a Zsigmondy Asztal. A „Sziklamászó iskoláink bemutatása” egy-egy állomásán nem csak a nagyérdemű publikum, hanem sok aktív mászó is megjelent.

-Március 22-én Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg a Magyar Turista Szövetség és a Nemzeti Szalon által közösen rendezett Nemzetközi Alpin Képkiállítást, a Szalon kiállítási csarnokában. A megnyitón sokak mellett jelen volt Klebelsberg Kuno, Zsitvay Tibor, Puky Endre, Karafiáth Jenő, Thirring Gusztáv, Komarniczky Gyula, Zsembery Gyula, Déry József. A kiállítás anyagáról, amelyen 11 ország 300 festőjének 1300 műve szerepelt, gazdag tartalmú katalógus is készült.

70 esztendeje,

85 éves korában elhunyt az MTE emblematikus tagja, Egenhoffer Teréz. A Tátrában számos téli mászást teljesített, a hegység első női síelőinek egyike. 1902-06 között a Téry-ház gondnoka. 80. születésnapján a téli Pilisben tett hosszú gyalogtúrát, Pilisvörösvárról indulva Esztergomba ment. Emlékét a minden január végén tartott Teréz túrával is őrizzük.

-Folytatta erőfeszítéseit az MTE a visszatért területek, Felvidék, Kárpátalja és Erdély turistaéletének felpezsdítésére, a látogatók számának növelésére. A vidék megismertetése érdekében utikalauzok, térképek jelennek meg, az egyesület 50 darabból álló képeslap-sorozatot ad ki. Ezeken az „új” kétezresektől (Hoverla, Pietrosz, Csernahora) a Tisza völgyéig nem csak a tájat, de annak embereit is láthatjuk.

–Bányai János geológus tanár szerkesztésében indul el a Székelyföldi Útmutató sorozata, olvasmányossága mellett is szakszerűen megírt füzetekben. Eddig három füzet: Gyilkos tó és környéke, A torjai Büdösbarlang és a Szent Anna és Mohos tó vidéke került ki a nyomdából.

–Megkezdődik a bánkuti menedékház bővítése, az agilis Diósgyőri Osztály már az építőanyag egy részét is felszállíttatta. Az építkezést jogilag is lehetővé tette, hogy Pallavicini őrgróf újabb 50 évre átengedte a területet, amiben „turistáink fegyelmezettségének és munkálkodásának elismerését látjuk”.

-Elhunyt Krisztián Sándor, az MTE tiszteletbeli tagja, akinek nevéhez fűződik a dobogókői Téry emlékmű és a Hősök Emlékművének megalkotása.

-y -y