Budapest szűkebb-tágabb vidéke vonzotta az arra fogékony lelkeket, mint a Sopronból idekerült fiatal tanárt, Thirring Gusztávot, vagy a Tátra hegyei közül érkezett orvost, Téry Ödönt. Felismerték, hogy egyre nagyobb az igény a turistaság iránt, ezért az eszme felkarolására egyesületet kell alakítani. 1888. szeptember 24-én dr. Ballagi Aladár egyetemi tanár, Mattyók Bencze főszolgabíró és neje, Prokop Géza közalapítványi erdész és hitvese, valamint Budaváry János pilisszentkereszti plébános társaságában látogattak el a falu melletti Klastrom-kúthoz. Itt állapodtak meg, hogy egy ily egyesület megalakítására megteszik a szükséges előkészületeket.
Ezt a Magyarországi Kárpát-Egyesület osztályaként tervezték, s az alakulást célzó felhívásokat még az ősz folyamán szétküldték. „Rég érzett hiány, hogy a turistaság hazánk szívében, a fővárosban, semmi támogatásban nem részesül. Ezren és ezren vannak a külföldön, kik a szellemileg és testileg edző turistaságot űzik, ami nagy szolgálatokat tesz a tudományoknak, és nemzetgazdasági szempontból egyes országokban kiváló tényezővé vált. A Magyarországi Kárpát-Egyesület eddigi nemes törekvéseinek támogatására, nemkülönben a főváros bájos környékének, s egyáltalában a közönség részére vonzó kiránduló helyekül kínálkozó hegyvidékek, mint a Pilis, a Börzsöny, a Gerecse, a Vértes, a Bakony megismertetésére, feltárására szükségesnek tartanók, hogy az egyletnek Budapesten vagy környékén tartózkodó tagjai s az ügy iránt érdeklődők az alapszabályok értelmében osztállyá alakulnának.”Az elérendő célokat, megfogalmazott feladatokat ismertető felhívás mellékleteként küldött aláírási ívek szép számmal érkeztek vissza. Így aztán december 28-án, a Budapesti Osztály alakuló ülésén, az előkészítő bizottság már 273 tag csatlakozását jelenthette be. Elnökké a hegymászóként is nagyhírű tudóst, báró Eötvös Lorándot, alelnökké Lóczy Lajos geológus professzort, ügyvivőnek Téry Ödönt, titkárnak Thirring Gusztávot választották.
A Budapesti Osztály választmánya már január 5-én összeült. Első feladatának tekintette egy jól szerkesztett turista folyóirat megteremtését. „Kettős czélja volt: egyrészt érintkezést létesíteni a turistaügy iránt érdeklődőknek, másrészt hazánk szebb vidékeinek írásban és képben való megismertetése.”
A Turisták Lapja első száma már február elején megjelent, mégpedig 1200 példányban, ami hamarosan az utolsó darabig elfogyott. Először kéthavonta, majd – néhány nehéz, no meg háborús évet leszámítva – 1944 végi megszűnéséig általában havi rendszerességgel jutott el a tagokhoz. Első szerkesztői Téry és Thirring voltak, majd Petrik Lajos, Déry József, Peitler Gyula jegyezték. E nagy hozzáértéssel szerkesztett folyóirat talán egyik legnagyobb érdeme, hogy hatalmas lökést adott turistairodalmunk fejlődésének, s ezen keresztül jelentős szakírói gárdát nevelt ki. A lap jó néhány cikke napjainkra forrásértékűvé nemesedett, de már a korabeli utikalauzokba is rendszeresen másoltak át részleteket, napi- és hetilapok vették át közlésre írásait.
A hétvégekre rendszeresen meghirdetett kirándulások eszméje Eötvöstől származott, és a turistaságnak sok új hívet szerzett. Létrejött a kirándulási bizottság, amelyik már hosszabb, s akár többnapos túrákat is szervezett, elsőként a Vág völgyébe és Selmecbányára. Az osztály, kapcsolatait jól kihasználva elérte, hogy a szervezett, igazolvánnyal rendelkező turisták jelentős utazási kedvezményeket kapjanak a MÁV, a helyiérdekű vasutak és a Dunagőzhajózási Társaság vonalain.
Megkezdték a főváros környékének, elsősorban a Pilisnek turisztikai feltárását. Már az első évben 125 km-nyi útvonalat láttak el jelzéssel, ami a következő esztendőben kétszeresére nőtt. Közbenjárásukra az illetékes miniszter hozzájárult, hogy a mexikói erdőőri lakban s a Hoffmann-gunyhóban rendszeresen szállást kaphassanak a turisták, az erdőőrök utasíttattak, hogy a hozzájuk belátogatókat kérésükre méltányos áron élelemmel és szállással lássák el. A jelzett utak megismertetésére kiadták Budapest környékének első turistatérképét, amit Lóczy Lajos intenciói szerint Kogutowitz Manó intézetében nyomtattak. A térképlapon Thirring ismertette a fontosabb túraútvonalakat, amik aztán bővítve később a Turisták Lapjában, majd Kirándulók kalauza a szentendrei vasút mentén címmel önálló füzetben is megjelentek.
Az évszám még mindig csak 1889 – 90! A téli időt kihasználandó, megszervezik a gyorsan népszerűvé vált felolvasásokat, amiken az érdeklődő publikum vetítettképes előadásokon ismerkedhetett hazánk s a külföld tájaival, érdekességeivel. Ugyancsak ekkor rendezték az első „amateur-fotografiai” kiállítást, amelyet őfelsége Ferenc József is megtekintett. A Pilis apró hegyifalvaiban évente karácsonyfa ünnepséget rendeztek, a szegénysorsú gyermekeknek meleg ruhát, cipőt, édességet adtak, olykor a falu iskolájának berendezéséhez nyújtottak támogatást.
A fiatalos lendülettel működő, tetterős osztálynak azonban kénytelen-kelletlen észre kellett vennie az anyaosztály egyre inkább csak a Magas-Tátrára figyelő, konzervatív szemléletét, s ezt szóvá is tette. Véleményük szerint az eredményes működés érdekében az egylet átszervezendő, központjának Budapesten kell lennie. Évekig húzódó, élénk vita alakult ki, s noha az MKE tagságának jó része is elfogadta az új elképzeléseket, érdemi változtatás nem történt. Az egyre jobban elmérgesedő helyzet megoldása, az ellentétek felszámolása érdekében az osztály választmánya 1891. szeptember 29-ére rendkívüli közgyűlést hívott össze. Ezen vita nélkül, egyhangulag kimondták a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának feloszlását, majd rögtön utána a 152 jelenlévő megalapította a Magyar Turista Egyesületet. Vezetősége gyakorlatilag változatlan maradt, csak a már korábban egyéb elfoglaltságai miatt leköszönt Lóczy Lajos helyére választották meg alelnöknek gróf Teleki Gézát.
(Az egyesület megalakulásáról részletesebben szól a Visszanéző 2011 IV.)
Vuray György