Két rokonlélek, Philipp Kornél és Brilli Gyula túrázgatott évek óta Esztergom festői környékén, s mind több barátjukat csalogatták magukkal a szabadba. Az út porát természetesen illett leöblíteni, mígnem egy szép dobogókői kirándulást követően a Magyar Király szálló éttermében jött a gondolat, s megalakították az Esztergomi Turista Asztaltársaságot. 1906-ot írtak akkor. A társaság szépen gyarapodott létszámában, sokuk a Budapesti Osztály tagja lett, s felbuzdult a tenni akarás is. Öt esztendő múltán, márciusban aztán kimondották az MTE Esztergomi Osztályának megalakulását. Nyolcvan lelkes tagjának munkáját az ügyvezető Brilli irányította. Átvették a környék turista útjainak gondozását, a régebbieket felújították, újakat nyitottak, foglalták a Fári-kút forrását, a Strázsa-hegyen sí- és ródlipályát alakítottak ki. Folyt az anyagiak előteremtése a nagy idea: a Vaskapun építendő menedékház céljára. A várostól átengedett telken 1914. április 19-én rakták le az alapkövet – június 29-én pedig szép számú vendég, no és az osztály közkedvelt dalárdájának jelenlétében már avatták. A háború szomorú évei után az osztály újjáéledt: kezdeményezésükre (a főkáptalan anyagi támogatásával) Mária-szobor készült, s azt 1921. augusztus 15-én ünnepélyesen fel is állították Vaskapun. A Brilli Gyuláról elnevezett menedékházat két alkalommal is bővítették, a veranda beüvegezésével mai formáját 1926-ban nyerte el.
A Feketehegy hosszan elnyúló gerincén, Esztergom város jelentékeny segítségével, újabb menedékház épült. Az 1933. október 15-én avatott kis ház lapos tetejéről akkor még csodás körpanoráma nyílt. (Ez volt amúgy az egyesület huszadik menedékháza.) Az agilis, létszámban is gyarapodó osztály kebelén belül 1938-ban alakult meg a dorogi Jó Szerencsét Asztaltársaság, melynek lelkes tagsága a feketehegyi mellett aztán a klastrompusztai ház gondnokságát is vállalta. A Feketehegyen tartott Hegyi Szent Bernát ünnepségre elkészíttették, s kiállították a turisták védőszentjét ábrázoló festményt. Utódaik, a dorogi turisták a képet mai napig féltő gonddal őrzik.
A Sasok Társasága 1914. július 9-én tartotta alakuló ülését, védnökül Kazár Győzőt, vezetőnek Szabó Jánost választották. A háborús évek annyira szétzilálták a társaságot, hogy három év múlva gyakorlatilag újraalakultak, de érdemi munkához további két esztendő kellett. Innentől kezdve az egyesület egyik legaktívabb tagja, a turistaság és rokonsportok (sziklamászás, barlangászás, síelés, evezés) ügyének sikeres és eredményes előmozdítója. A Nagykovácsi felett lévő Putz-majorban egy szívességből felajánlott épületet 1923-ban menedékházzá alakítottak, a jelentős forgalom kiszolgálása érdekében két alkalommal is bővítik. Bábáskodtak az Egri Bükk Osztály születésénél, a Gyöngyösi Osztály újjá szervezésében is oroszlánrészük volt, kezdeményezésükre rendezte meg az egyesület minden évben a Téry-ünnepet. Kéthavonként kiadott „Sascsalád” című kis lapjukat a tagok ingyen kapták. Rendszeresen szerveztek, vezettek kirándulásokat, ügyeletet adtak a dobogókői házban, sítanfolyamokat, háziversenyeket rendeztek, érdeklődőket kísértek a solymári barlangba. 1941-ben negyedszázados működésükről adott számot a Herdinand Rudolf szerkesztésében megjelent „Sasok szárnyán” című kötet.
A Szentendrei Osztály megalapítása Czibulka János városi gyógyszerész nevéhez kötődik. 1920. január 6-án alakult meg az MTE osztályaként, a környező hegyvidék alaposabb feltárása és a tilos területek lehető felszabadítása érdekében. A viszonylag kis létszám elég szűk határt szabott az osztály működésének. Ennek ellenére már a következő év május 29-én felavatták Dobogókőn az általuk épített Gyula kilátót, ami nevét Tellér Gyula elnökről nyerte. A Mexikóba vezető út jobboldalán, a menedékháztól néhány perces sétával elérhető kilátó gyönyörű panorámát kínált. Az osztály dédelgetett terve egy saját menedékház létesítése volt, szívós kitartásuk, anyagi áldozatuk eredményeként a 365 m. magas Kőhegy platóján 1933. szeptember 23-án ünnepélyesen átadhatták a forgalomnak az alapító Czibulka János nevét viselő házat. Őrlakása mellett kis ebédlő, tíz ágy várta a vendégeket. A szép kilátást nyújtó ház vonzotta is őket, többek közt az 1933. áprilisában alakult Csepeli Osztály tagjait. Az egyesület két osztálya között jó kapcsolat alakult ki, s felvetődött a ház közös bővítésének gondolata. 1940. júniusára készült el az átalakítás, ekkor nyerte el ma is látható formáját a ház. Az építkezést a Weiss Manfréd művek hatalmas, 20000 Pengős adománnyal támogatta, s ugyanez a gyár nagyon szép, az osztály címerével ellátott zománctányérokkal gazdagította a berendezést.
Az Egri Bükk Osztály megalapításának gondolata a „Sasoktól” származott. Egyik tagjuk, Hubay József Egerbe költözött, s lelkesen agitált az ügy mellett. Nem is eredmény nélkül,
mert 1922. május 14-én, 300 taggal megalakult az MTE új osztálya, Isaák Gyula alispán elnökletével. Működési területük a Bükk nyugati része lett, a megyeszékhelyt hamarosan szépen jelzett utak kötik össze Várkúttal, Bélapátfalvával, Tárkánnyal, Lillafüreddel. Első menedékházuk építéséhez 1925-ben fogtak hozzá, a Várhegy oldalában lévő telket az érsekség engedte át. A következő év nyarán átadott, Isaák Gyuláról elnevezett házat az állandóan növekvő forgalom miatt többször bővítették. 1937. júliusa után már száz személyt fogadhatott, akik a hegycsúcson emelt, Szmrecsányi Lajos érsek nevét viselő kilátóból ismerkedhettek a pazar tájjal. Jól mutatja az osztály erejét és agilitását, hogy 1930-ban Bélapátfalva fölött felépítették második menedékházukat, sőt két esztendő múltán bővítették. Az egri papnevelde egykori alapítójáról, Telekesi Istvánról nevezték el.
A Vándorfiúk Asztala 1925 októberében alakult a fővárosban, Porhammer József vezetésével. A hazai és ausztriai kirándulások szervezésén túl különböző kulturális rendezvényeket, előadásokat tartott. A Kóspallag melletti Tolvajárokban megvásároltak egy régi vízimalmot, négy szobát és ebédlőt kialakítva hozták létre menedékházukat. 1931. szeptemberi felavatása is – jellemző módon – színielőadás keretében történt. Sajnos, a ház elvárt bevétele alatta maradt a kiadásoknak, így fenntartását öt év után a központ vette át.
Ugyancsak 1925 végén alakult meg a Zsigmondy Asztal. Nevüket egyik legnagyobb hegymászónk, az alig 24 éves korában szerencsétlenül járt Zsigmondy Emil iránti kegyeletből vették fel. A társaságot Skolil Vilmos vezette. A Pilisoldal messziről látszó sziklájának, a Vaskapunak boltozatán 1929. augusztus 4-én helyezték el névadójuk emléktábláját – hegymászóink a mai napig évente megkoszorúzzák. Tartanak előadásokat, gyakorlati tanfolyamokon mutatják be az érdeklődőknek a hazai sziklamászó iskolákat – ám igazán otthonosan az Alpokban, a Dolomitokban érzik magukat, ahol minden számottevő csúcsot, mászóutat bejártak. Nagyszerű eredményeikkel, a Turisták Lapjában rendszeresen közölt beszámolóikon túl, két, általuk rendezett kiállításon ismerkedhetett meg a publikum.
Az MTE Fecskék Csoportja a Deák téri Luther Márton kör fiataljaiból alakult 1926. április 10-én, Amon Zoltán vezetésével. Tervszerű túrázásaikon túl társadalmi téren is aktívak lettek. Mozgalmat indítottak az MTE egyesületi székhelyének létrehozására, ennek érdekében előadásokat, bálokat rendeztek, a bevételekkel a székházalapot gyarapították. 1935. júniusában avatták fel a József utcai helyiséget, ahol az egyesület feloszlatásáig pezsgő élet folyt. Ugyancsak a csoport ideája volt a Dobogókőn állítandó hősi emlékmű, amit végül a központ valósított meg. A csoport fiataljai a hazai tájakról eljutottak a Tátrába, az Alpokba, megfelelő téli időben sokan síeltek közülük. Közkedveltek voltak a csoport által Klastrompusztán rendezett nyári mulatságaik. Tízéves munkásságukat 52 oldalas emlékalbumban ismertették.
Bár csak később csatlakozott a Magyar Turista Egyesülethez a Magyar Siketnéma Turista Egyesület, Mária-kegyhelyüket 1926-ban kezdték építeni. Vezetőjük Kentner Antal volt. A dobogókői kilátó alatt lévő sziklafal kis platóját kiszélesítették, vízszintessé alakították. Korláttal védett, lépcsővel könnyített lejáratot építettek hozzá. A sziklába üreget véstek, ebben helyezték el a Lourdes-ből hozott Mária szobrot, eléje oltárrá alakítható imazsámolyt állítottak. A kegyhelyet, számos turista jelenlétében, 1927. május 15-én szentelte fel Saly Arnulf bencés tanár. Az MTE nevében Zsembery Gyula vette át jelképesen a helyet. A kis kegyhelyet ma is a Siketnéma Osztály gondozza.
A Diósgyőri Osztály 1929. áprilisában alakult meg, Karai Aurél vezetésével. Céljuk a Bükk turistaforgalmának fellendítése, a kincstári és magánerdőségeken át vezető utak nyitása, jelölése. Még az alakulás évében rendeztek egy osztályközi kongresszust a gyöngyösi, miskolci, egri, sátoraljaújhelyi, nyírségi, debreceni osztályok részvételével. Közös programokról, a Bükk egységes útjelzéséről és egy, Bánkúton építendő menedékházról tárgyaltak. Ennek megvalósításához már a következő évben nekifogott az osztály, a 42 fős házat 1931. májusában adták át. A területet évi egy korona jelképes összegért Pallavicini őrgróf adta bérbe, aki egyébként más módon is segítette az osztályt. Több száz fenyőcsemete ültetésével, források foglalásával csinosították a környéket, a kedvező klimatikus viszonyoknak is köszönhetően lassan kialakult a hazai sísport egyik központja. Versenyeket rendezhettek, síugrósánc épült, de nagy volt a turisták forgalma is. A házat 1935-ben, majd öt év múlva ismét bővítették. Ez a jelentős átépítés és egyben nagyfokú komfortosítás végül csak a központ komoly anyagi támogatásával fejeződhetett be.
A Pázmány Péterről nevezett egyetem hallgatóinak kis csoportja járogatta a környező hegyeket, mígnem felmerült bennük a valahová tartozás igénye. Ekként jött létre 1933. május 6-án az MTE Medikusok Csoportja. Tanárelnökük dr. Bakay Lajos, az ifjúsági Iser József lett. Kedvenc kiránduló-terepük az akkor még kevésbé járt Börzsöny lett. Elsőként a Cicőke sziklái alatt foglaltak forrást, amit az ünnepségen megjelent professzoruk tiszteletére Kenyeres-forrásnak neveztek. Két esztendő után a Kemence-patak völgyében, Bugyihó alatt kibéreltek egy épületet, sok munkával átépítették, kis fürdőmedencét is létesítve mellé. A három kis szobából, ebédlőből, verandából álló menedékházat 1936. május 17-én avatták fel, dr. Bársony István emlékére kapta nevét. A Diósjenő és Kemence között épült műúton autóbusszal is megközelíthették a kényelmesebbek. A csoport nagyon jó kapcsolatokat ápolt a hercegprímási erdőhivatallal, így több, azelőtt zárt területen alakíthattak ki utakat. Ötéves működésükről részletesen olvashatunk az évfordulóra kiadott „Évkönyv” lapjain.
A Magyar Turista Egyesület története igazolja, hogy a Téry Ödönék által ültetett magonc mily terebélyes fává tudott fejlődni. Országszerte alakultak kisebb-nagyobb társaságok, osztályok, s noha nem mindegyikük lehetőségei, anyagi ereje engedte meg nagyobb alkotások létrehozását, a turistaság kultúrájának előmozdítása vitathatatlan érdemük, említésük így számunkra kötelező. A Szögesek Csoportja 1908-ban alakult, tagjai főleg a Tátra és az Alpok magaslatain érezték jól magukat, de rendszeresen vezettek hazai tájakon is „osztályközi” túrákat. Népszerű volt az évenként, Budakeszin tartott rendezvényük, a „Turi-muri”. A mind jobban terjedő síelés szerelmesei 1913-ban hozták létre a Síszakosztályt, s hogy ne maradjanak nyáron se sport nélkül, néhány évvel később már a kajakozást is gyakorolták. 1918 áprilisában jelentették be a Tátra Asztal létrejöttét. Nagyhírű vezetői, mint Jász Géza, vagy Vörös Tihamér nem csak az anyaegyesületben, hanem a hazai turistaság történetének egészében is tevékeny szerepet vállaltak. Fiatal orvosok tömörültek 1925-ben a Jávor Asztal-ba. A negyedszázra limitált létszámú tagság magashegyi gyalog- és sítúrákkal töltötte a téli, a Velencei tavon úszó „Jávor” és „Jávorka” vitorlásaikon a nyári szabadnapokat. Az MTE öregcserkész tagjainak köszönhette létét a Hollós Mátyás cserkészcsapat. Aktív részesei lettek a mind szélesebb körben bontakozó cserkészéletnek, az általuk szervezett táborok, programok fiatalok százainak segítette egészséges testi-lelki fejlődését. Kedves történet 1926-ból: szakadó esőben ért be Diósjenőre turisták egy csoportja. Mindegyikükön – a hátizsákot is takarva – körgallér. A falu gyerekei „Jé, ez mind púpos!” felkiáltással kommentálták érkezésüket. A Púposok Asztaltársasága innentől kezdve nevezte így magát.
Ugyanezen év őszén a csonkahaza legmagasabb pontján alakult meg a Lomnici Csoport, Déry József (később örökössé választott) elnök vezetésével. Nevük a Magas-Tátra iránti emlékező szeretet megnyilvánulása. A Hazai Takarék Társasága 1931. márciusában jelentette be önálló létét. Egy esztendőre rá jött létre a hegy szerelmeseiből a Dobogókői Család, családfő Szanka József volt. Tagjai ellátták a menedékházban a hétvégi ügyeletet, túrákat vezettek, az akkor még meseszép kilátást nyújtó Ilona-pihenő sziklafalán elhelyezték hegyi Szent Bernát domborművét. (A mai napig itt kezdik a dobogókőiek, rituális rumfogyasztással, az őszi túraszezont.)
1922-ben a Székesfehérvári, két évre rá a Nyirségi Osztály alakult meg. 1924. augusztus 11-én a városháza dísztermében jött létre a Váci Osztály. Elnökük Krakker Kálmán főispán lett, munkájuknak igazi lendületet Miltényi Aurél és Vörös Tihamér adtak. Sokat segített Báskay Dezsőné, akinek a Naszály alján lévő házát évekig használhatták menedékházként. 1925 őszén az osztály átadta a Naszály csúcsán épített, faszerkezetes kilátót. A szükséges faanyagot és a területet a váci püspökség ajándékozta. A Vörös Tihamér nevét viselő kilátó tövében később kis védkunyhót is létesítettek.
1925-ben alapították a Balassagyarmati, majd a Bakonyi és a Hegyaljai Osztályt. A sátoraljaújhelyi turistáknak alig egy év kellett, hogy a Magas-hegyen kilátót adjanak át, 1930. júniusától pedig a Sátorhegy oldalán álló, dr. Oláh István nevét viselő menedékház is fogadhatta a vendégeket. Ez évben alakult egyébként a Debreceni Osztály, sok tagjuk a Szepességből kényszerűen átköltözött polgárok közül került ki. Még az alföldi városban s környékén is figyelemre méltó turista kultúrát tudtak létrehozni, a guti erdőben kis menedékházuk is várta a betérőket. A tapolcai Balatoni Osztály 1932-ben csatlakozott az MTE szervezetéhez, Egerváry Lajos és Ledniczky Lajos vezetésével. A tanúhegyek szép tájain átvezető, jelzett utak, emléktáblák, forrásfoglalások mutatták a tagság aktivitását. Az egyesület központja által Badacsonyban épített, Rákóczi emlékére Rodostónak nevezett menedékház felügyeletét is ők vállalták.
A Hargita Csoport, a Kálmán Asztal, a Medikusok Csoportja mind 1933-ban alakult meg. Egy-két esztendő különbséggel, sorjában jött létre a MABI, a Kékes, a Piaristák, a Késmárk-Usetty Csoport, és ugyanígy született a Nyírségi, a Hernádvölgyi, a Nagykanizsai, a Kecskeméti Osztály.
Különösen nagy lendületet kapott a hazai turistaélet Erdély, Kárpátalja és a Felvidék egyes részeinek visszacsatolása után.
Sorra éledtek a korábban megszűnt osztályok, újak alakultak, mint az Érsekújvári, a Lévai, a Hernádvölgyi, a Kassai, a Munkácsi, a Bihari, a Felsőgömöri, az Aradi, az Ungvári.
Ismét egyesületi tulajdonba kerültek régebbi menedékházak, de épültek az újabbak is: a Pozsallói, a Vertopa, a Pláji, a Pop Iván, az Uz Bence, a Turbacil. (Természetesen nem mindegyik az MTE kezdeményezéséből.) Turistatérképek, utikönyvek, kalauzok készülnek, képeslapok hívogatják, segítik a látogatókat. Aztán – néhány esztendő, és a háborút követő időszak egy nagyon más világot hozott.
Vuray György