A Bakony egyik legszebb völgye a hazánkban páratlannak számító Cuha-patak szurdokja, melyet meredek sziklafalai, zubogó bővizű patakja, a patakot kalandosan keresztező sétaútjai és a mellette párhuzamosan futó, műemléki védettséget élvező vasút viaduktjai, alagútjai tesznek felejthetetlenné.
Változatos, könnyű túránkat a patak vizén többször is átvezető gázlókon való átkelések teszik igazán kalandossá.
Túlnyomórészt könnyű, szintben tartó jelzett turistaút, egy kisebb emelkedővel a Vinye előtt a vasúti megállóig. A túra nehézségét a patak vizén történő átkelések jelentik, megfelelő lábbeli, vízhatlan bakancs elengedhetetlen. Az alsó lábszárat védő vízálló kamásli is jól jöhet, és nem árt, ha bekészítünk a zsákba egy pár tartalék túrazoknit, minden lehetőségre felkészülve.
A Cuha-patak völgyét nem érdemes kihagyni, mert ha egyszer is végig mentél rajta, nem felejted e tájat, az erdő illatát, az ősz vörösen pompázó avarszőnyegét, az izgalmas patakátkeléseket. Ráadásul egy vadregényes, alagutakkal, viadukttal tarkított vonatozással is gazdagabb leszel. Egy hűvös őszi reggelen mi is felkerekedünk, hogy megnézzük, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket a Cuha-szurdok.
A cuha szó szláv eredetű, jelentése: száraz.
Nyáron esőzés hiányában, száraz időszakban a folyó kiapadhat, és csak az üres meder marad.
A Cuha-Bakony-ér a Bakony egyik legjelentősebb patakja, a Duna jobb oldali mellékvize. Az Eplény község területén eredő patak észak felé folyik, majd 81 kilométer megtétele után Gönyűt elhagyva éri el a Dunát. A patak felső, hegyvidéki szakaszát „Cuhának” nevezik, míg a Dudari-patak beömlése alatti, zömmel síkságon haladó részét „Bakony-érnek”.
Győri átszállással a legendás „kis pirossal” – igaz, hogy az egyik kocsi kékszínű volt, de ez semmit sem von le a vonatozás élményéből – valamivel több, mint egy óra alatt Zirc vasúti megállóhelyig zakatolunk. A vonat telítettségéből már sejteni lehet, hogy nem leszünk egyedül a szurdokban. No, sebaj, a vonatból lassan rácsodálkozhatunk Pannonhalma összetéveszthetetlen látványára, majd Vinye megállót elhagyva a vonatból elénk táruló, fákkal koszorúzott sziklaszurdok. Az egyre festőibb patakvölgy látványa remek kirándulást ígér.
Útközben a vonatról is látható a szurdok túraútvonala, tulajdonképpen a vonatból már megnézhetjük, hogy mi vár ránk. Hiszen a vasút is ott kanyarog a patak mentén, csak egy kicsit magasabban. Alagutakon is keresztülbújik, ami még színesebbé teszi a vonatozást. Érdemes közben folyamatosan az ablakban lógni, mert gyönyörű tájon zakatol. Itt kell megjegyezni, hogy a Győr-Veszprém vasútvonal Bakonyszentlászló és Veszprém közötti szakasza Magyarország egyetlen műemléki védettségű vasútvonala.
A rövid vonatút során jön Porva-Csesznek állomás, ahol szinte mindenki leszáll – kevesen maradunk a vonaton. Valamivel kietlenebb látvány következik Zircig, ahol mi is leszállunk. Már a túra tervezésekor eldöntöttük, hogy a Zircen található látványosságokat most kihagyjuk – az Arborétum, a ciszterci Apátság és Műemlékkönyvtár, valamint az egyéb helyi nevezetességek külön, egésznapos látogatást igényelnek, egy későbbi időpontban kerítünk rá alkalmat.
Leszállva a vonatról rögvest neki is vágunk a piros sávjelzésen a közel 14 kilométeres, Vinyéig vezető völgy- és szurdoktúrának – folyásiránnyal azonos irányban járjuk végig a patakvölgyet. Néhány száz métert a kisváros szélső házai mellett haladunk, majd a helyi Vízmű után átkelünk egy hídon, és innen kezdve végcélunkig el sem hagyjuk a patakmeder látványát, végig kíséri utunkat.
A patak felső szakasza nemigen látványos, de azért itt is találunk érdekességet, hódok rágta kidőlt hatalmas fák, vagy a gyalogútvonalra borult fák „leküzdése” okoznak néha kisebb nagyobb derültséget, ki-hogy veszi az akadályt. És már itt is megjelennek mindkét oldalon a hatalmas sziklafalak.
Elérve a Porva-Csesznek vasútállomást, egy kis pihenőt tartunk, annál is inkább, mert itt köszönt ránk a délidő – kinek-kinek szendvics, desszertként egy kis csoki és folyadékpótlás, szerelvényigazítás, majd áttérve a hídon az ellenkező oldalra, visszatérünk a gyalogútra.
A vasútállomástól jönnek az izgalmak, innen többször kell átkelni a patakon. A kikövezett úton pár centi csak a víz, de a köveken lépkedve általában száraz lábbal sikerül is – amire azért nyáron nagyobb esély van. A Cuha-patak neve szláv eredetű, etimológiailag azonos a Szuha pataknévvel, jelentése száraz, azaz nyaranta kiszáradó vízfolyást jelent. Legalább hétszer-nyolcszor ügyeskedjük át magunkat a gázlókon. Néhol méretes fatörzseken egyensúlyozva, néhol billegő köveken lépkedve jutunk át a túloldalra. Itt-ott bizony trükközni kell, hogy száraz lábbal érjünk át a gázlókon. És ez a trükkös vízen átkelés ugyan semmit se von le a túra élvezeti értékéből, sőt, ez teszi igazán kalandosabbá.
Hamarosan feltűnik a meredek sziklafal mellett a hosszú viadukt. A Cuha-patak mélyre vágódott medrét átívelő völgyhíd vaskos pilléreinek kőkockáit a közelben bányászott triászi mészkőből faragták. Ebből készült az ösvény mellett látható hatalmas támfal is, melynek kissé érdes felületén kitűnően érzi magát a rátelepedett zöld mohapárna, így ez a fal sokkal természetesebb hatású, mint korunk betonépítményei. Porva-Csesznek és Vinye állomások között a vonat három alagúton és két viadukton halad keresztül a Cuha-patak völgyében. Olyan érzés errefelé vonatozni, mintha egy életnagyságú terepasztalon utaznánk. Vasútkedvelőknek kihagyhatatlan élmény. De a túra is!
A híd lábánál egy lépcsősor indul meredeken fölfelé. Nem túl biztonságos, kicsit már megrágta az idő vasfoga, de innen könnyebb felmenni, mint a másik oldalról. A lépcsősor ugyanis egy 1896-os emlékműhöz vezet. A Gubányi Károlyról elnevezett viadukt mellett találjuk a Bakonyvasút építésének emléket állító obeliszket, azaz a vasútépítési emlékművet.
Ha megnézzük az emlékművet, leérve a lépcsősoron folytathatjuk utunkat a völgyben, a Cuha patak mentén. Itt érünk a Cuha-szurdok legszűkebb szakaszához, a patak túloldalán a vasútvonal hosszú, mohával lepett védőfala húzódik. A kanyargó Cuha-patakot hatalmas mészkősziklák szorítják össze, a medret irdatlan nagy sziklatömbök borítják. A túloldalon ott van a vasútvonal újabb gyönyörű műtárgya, itt egy fél-alagútban – „ablakos alagútban” – zakatolnak a vonatok – ez az ország egyetlen omlásvédővel ellátott alagútja.
A Cuha-szurdok remek úticél a vasalt utak (Klettersteig, Via Ferrata) kedvelőinek is. Több, különböző nehézségi utak közül lehet válogatni, ki-ki próbálgathatja a bátorságát is.
Aztán folytatódik a gázlók sora, a túraút és a patak újra és újra keresztezi egymást. Kicsit eltávolodva a pataktól az Öreg-Bakony erdejében sétálhatunk tovább – hamarosan ismét pihenőhelyhez érünk, esőbeálló házikó és tűzrakási lehetőség.
Rövid séta után újra összetalálkozunk a patakkal. A (P) útvonala, mielőtt beér Vinye településre, tesz még egy kitérőt a Kőpince-forrás és Kőpince-barlang felé. Árnyas lombsátor alatt találjuk a Kőpince-forrást, amelynek hűs, kristálytiszta vize kiváló szomjoltó. A Zörög-hegy észak-nyugati oldalán a Cuha-patak medrétől nem messze, erdővel övezve fakad ez az 1956-ban foglalt kis forrás.
A forrás fölött nem messze bújik meg a Kőpince-barlang sziklahasadéka, ahol a legendárium szerint a hírhedt bakonyi betyár, Savanyó Jóska többször is meghúzta magát. De hát melyik az a környékbeli barlang, ahol nem járt bakonyi betyár?
A Kőpince-forrás foglalása 1956-ban készült, a csorgó víz pedig állandóan 7 fokos. Nyári nagy melegben csak óvatosan! Viszont nyugodtan feltölthetjük a kulacsainkat a Kőpince forrás friss vizével.
Vinye nem település, közigazgatásilag Bakonyszentlászlóhoz tartozik. Korábban az Eszterházy család erdőbirtok központja volt, 1912-től fűrészüzem működött itt. Ma leginkább az idegenforgalomból profitál, házaiban szálláshelyek, éttermek, kávézók működnek.
A Cuha-patak völgye Zirc és Bakonyszentlászló-Vinye között furcsa érzetet kelt, valahogy nekem mindig olyan érzésem támad, mintha Zirc felé folyna, pedig épp ellenkezőleg. Talán, mert Vinye környékén mindig kevesebb a víz. Ennek az az oka, hogy a patak vize elszivárog a föld alatt, de egyértelműen délről északnak tart. Ha pedig kényelmesek vagyunk, akkor érdemes lefelé végigjárni. Végig! Úgy ám! Nem csak a felét Porva-Csesznektől Vinyéig – pedig ezt sokan teszik! Az egész úgy, ahogy van gyönyörű, kár kihagyni a felső patakvölgyet a látványból. 14 km nem teljesíthetetlen táv, ilyen terepen kényelmesen lesétálható.
Aki irtózik a tömegtől, jobban teszi, ha nem hétvégén vagy ünnepnapokon látogat el ide. Ha viszont türelmesen kivárod, hogy a diákcsoportok és/vagy a nagyobb baráti társaságok eltávolodjanak tőled, még madárcsicsergést is hallhatsz a völgyben.
Szentendre, 2024. 11. 16. „HÓD” HTE Szentendrei Osztály
– ckl –
