Gugyor, a vad Bakony

Gugyor, a vad Bakony

A Kertes-kői szurdok egyike a Bakony legszebb szurdokainak. A kb. 300 méter
hosszú, 30-40 méter magas sziklafalakkal övezett völgyet a helyiek csak Gugyornak hívják. A
szó a Balaton környékének tájnyelvében két hegy közötti, teknő alakú völgyet jelent. A
gugyor nem tulajdonnév – a helyiek így hívják a keskeny, sziklákkal határolt, alul csörgedező
kis patakot ölelő szurdokokat a Bakonyban. Mégis van egy „Gugyor”, ez pedig a Kerteskőiszurdok. A Bakony vidékének ezt a csodáját Bakonybél és Pénzesgyőr között találjuk,
nagyjából félúton. A völgyet a hegyvidék egyik legjelentősebb patakja, a Gerence alakította
ki. A szurdoktól délre, a Kertes-kő hegy oldalában fakad a Judit-forrás, amely egy látványos
mésztufa lépcsőn csörgedezik a völgy felé. Tavasszal a környéket végtelennek tűnő
hóvirágmezők borítják, de medvehagyma is bőséggel található errefelé. A Szömörkevölgyben kanyargó Gerence egy szakasza, a Kerteskői-szurdok a Bakony egyik legvadabb
völgye, érdekes kontrasztja a Pénzesgyőr feletti hangulatos réteknek, szép kilátást nyújtó,
lankás, tágas legelőknek.

Mai gyalogtúránk kiindulópontja Pénzesgyőr. A település nyugati szélén, a ZircBakonybél közti országút mentén található a temető melletti, szabadon használható parkoló.
A túra közepesen nehéz gyalogtúra, többnyire jól jelzett turistautakon, ösvényeken – de egy
szakaszon, jelzetlen domboldalon haladunk keresztül egy hatalmas legelőn a kiindulási
pontunk irányába. A Kerteskői-szurdok bejárása teszi kicsit nehézzé a túrát, sok a kidőlt fa,
nagy, mohalepte sziklák közt kell átmászni, és csapadékos, nedves időben veszélyesen
csúszós lehet a szurdok – de most a vízfelület jelentős része fagyott, jeges. A patak
legtöbbször nagyon alacsony vízállású vagy majdhogynem száraz, de hirtelen hóolvadás,
tartósabb esőzés után megnőhet a vízszint – de ma nyílt vízfelületet is keresni kell.
Pénzesgyőr felett, a (Z) jelzésű út jelzései aránylag jól követhetőek, de a villanypásztorral
védett, hatalmas legelő- és szántóterületek mellett futó földutakon könnyen el lehet veszíteni
a megfelelő irányt, egy térkép és egy jó GPS nagyon hasznos.

A több puszta összeolvadásából 1956-ban létrejött Pénzesgyőr nyugati szélén fekvő
temető melletti parkolóból indulunk a Bakonybél felé tartó országúton, a (Z) jelzéseket
követve. Szerencsére nem kell sokat haladni a forgalmas aszfaltút mellett, a kis híd után, ahol
a műút jobbra kanyarodik, mi balra térünk le a Kerteskői út betonjára – ne ijedjünk meg a
kiírt szövegtől – magánút – erre vezet a (Z) jelzés. A magánúton 500 métert enyhén
emelkedve haladunk, balról egy nagy lekerített legelő, a (Z) jelzések jól láthatóan jobbra egy
keskeny gyalogösvényen terel be bennünket a patakmenti, hangulatos, gyönyörű ligetes,
ártéri erdőbe. Jobbra a Gerence patak, közvetlen balról drótkerítés mellett haladunk. A
teljesen befagyott, de jól láthatóan hatalmas kanyarokat befutó Gerence mellett sajnos a
kerítés sok helyen olyan közel épült a patakhoz, hogy időnként elég nehéz az átkelés egy-két
omlásosabb partszakaszon. Ráadásul a kerítés mellett futó ösvényen a haladást, többször
magas aljnövényzet, szúrós szederindák teszik kellemetlenné. A kerteskői birtok kerítése
elég sokáig keseríti meg túránk haladását, de szerencsére elhagyva azt, már nyugodtabban
tudjuk élvezni a Gerence ártéri erdejének nyugalmát.

A Kertes-kő (414 m) hegy lábánál szorosan a patakot követi ösvényünk keresztez egy
szekérutat, ismét bebújunk az erdő sűrűjébe, a Szömörke-völgy lassan összeszűkül, és pár
perc múlva balra a (Z) jelzésű csapáson tehetünk egy kitérőt a szurdok felett meredező
Oltár-kő tetejére, ahonnan a növényzet miatt meglehetősen korlátozott kilátás nyílik, majd
tovább a festői környezetben lévő pihenővel övezett Judit-forráshoz. Az Oltár-kő a
hagyományok szerint ősi, pogány áldozóhely, a földből előbugyogó Judit-forrás pedig
elsősorban hóolvadás vagy hosszabb csapadékos időszak után érdekes, ekkor az alatta fekvő
mésztufalépcsőkön zúdul vagy csorog le a víz. A forrástól ugyanazon az úton térünk vissza a
(Z) jelzéshez. Elérve a völgyben a jelzést, balra fordulunk tovább a Kerteskői-szurdok egyre
vadabbá váló mélyébe. A rövid szorost a helyiek, népies néven Gugyornak hívják. Átkelünk
a patakon, majd jobbról érkezik a (Z) jelzésű gyalogösvény, és belépünk a vad sziklafalak
szűk, sűrű erdővel takart szorosába, ahová még a napsugár is alig talál utat. A Bakony egyik
legvadregényesebb szurdokja alig 300 m hosszú, az utat lépten-nyomon kidőlt fák, csúszós
kövek teszik kalandossá. Meseszerű, igazi filmbe illő, vad táj ez, sajátos, hűvös
mikroklímával. Mohaszőnyeges, hófoltos hatalmas kövek és a partvonalban korán előbújó
hóvirágok teszik látványossá a méretes sziklákkal tagolt talajt. Rengeteg a keresztben a
patakra és az ösvényre is egyaránt bedőlt fa. Valódi kalandos élmény keresztülküzdeni
magunkat az első pillantásra járhatatlannak tűnő ösvényen, mely olykor a sziklás mederben,
máskor a part felett pár méterrel, függőleges sziklafalak tövében vezet. Több félelmetes
sziklahasadékot is láthatunk a patak jobb oldalán. Kijutva a szurdokból egy tisztásra érünk,
ahol a (Z) jelzés élesen jobbra, fel a hegyoldalnak fordul. Ha egyenesen megyünk tovább,
átvágva a réten, egy pihenőhelyhez jutunk, mely mellett a Bányász-kút kőépítménye áll, ez
egy merítős kút, kifolyója nincs. Egy rövid emelkedő után, a következő elágazásnál a (Z) jelű
útvonal balra fordul le, mi egyenesen megyünk tovább az Öreg-Kerülő-hegy oldalában
enyhén emelkedő, gyönyörű gyertyános-bükkösben futó (Z+) jelű úton – itt, ezen a
szakaszon nagyon kell figyelni, mert elég hiányos, megkopott a jelzés. Szálerdőben érjük el a
keresztező (P+) jelű ösvényt, melyen jobbra fordulva folytatjuk túránkat, szép szakasza ez a
hófoltos utunknak, a keskeny út néhol csalitoson át fúrja magát előre, de többnyire fenséges,
idős, öles törzsű bükkök, gyertyánok, vadcseresznyefák között kanyarog. Elhaladunk a
merítős Borsó-kút fazsindelyes építménye mellett, majd kiérünk egy irányjelző táblákkal
jelölt útkereszteződéshez, közvetlenül a (P+) és a Mária-út lila jelzéseit követve átkelünk az
országúton, és a műúttal párhuzamosan futó ösvényünkön, a szigorúan védett, nem
látogatható Nagy-Som-hegy (649 m) „szoknyáján” haladunk tovább. Jó darabig követjük
országutat a kellemes, egy ideig szintet tartó, majd enyhén emelkedő kőszórásos úton, majd
kiérünk egy hatalmas szántóföld szélén vezető széles szekérútra, ahol az erdei földúton balra
tartunk.

Magaslesek mellett, kényelmesen sétálunk az erdő és a kerítés közötti hullámzó sáros,
havas úton, csodás kilátást élvezve Pénzesgyőrre és a mögötte magasló bakonyi hegyekre, az
Iharos-tetőre (488 m), a Hajagokra (Mester-, Alsó-, Középső-). A bekerített szántó mellett
hosszan haladunk, felérve a dombtetőre, jobbra letérünk a jelzett ösvényről. Rövidesen
találkozunk a balról becsatlakozó (Z) jelű úttal, innen egészen a faluig ezt követjük. Hosszan
haladunk a villanypásztoros kerítés mellett, végül kiverekedjük magunkat a mezőgazdasági
területről, füzektől kísért ösvényünk vizenyős területen át közelíti meg a falu szélén lévő,
eléggé elhanyagolt állapotban mutatkozó állattartó majort. Kerítése mellett érünk ki a
település szélső házaihoz, jobbra, majd odébb balra fordulva a mai pompájában is büszkén
díszelgő hajdani Fischer-kúria épülete mellett jutunk ki a műútra. Jobbra térve a Pénzesgyőr
Fő utcáján végig talpalunk a falu túlsó végében található kiindulási pontunkig.

A túra hossza: 12,0 km
A túra időtartama: 4 óra
Szintkülönbség: 220 m
Nehézségi fok: közepes – vannak meredekebb részek, és a táv is kiérdemel némi
tiszteletet, de összességében egy „barátságos” túra.

Szentendre, 2023. 02. 12.

Book your break