2013. szeptember 18., Balassagyarmat, a legbátrabb város

2013. szeptember 18., Balassagyarmat, a legbátrabb város

OLYMPUS DIGITAL CAMERANagyon örültem, amikor az Újpest-Városkapu buszpályaudvaron megláttam szép számban összegyűlt túratársaimat. Szerencsére nem ijedtek meg az előző napi rossz időjárástól, mert nekünk gyönyörű időnk lett.

A busz 1/2 8-kor indult és 9-kor már Balassagyarmaton voltunk. A legbátrabb város címet az 1919.január 15-i események miatt kapta a város. Akkor cseh és szlovák katonaság szállta meg a várost azzal a céllal, hogy megszerezzék a Losonc felé vezető vasútvonalat és a közelében fekvő falvakat is. Azonban január 29-én a helyi polgárság, katonaság és vasúti alkalmazottak összefogásával kiverték a betolakodókat. A helyi áldozatokról több helyen is megemlékeztek. A Helytörténeti Múzeumban Ács Zsuzsa várt bennünket, aki nagyon lelkesen mesélt nekünk a kiállítottakról. Horváth Endre grafikusművész kiállítását tekinthettük meg, akinek a munkáit még a mai forgalomban lévő papírpénzeinken is láthatjuk. A kiállítás részét képezték még a régi patikai berendezések és tárgyak.<!%%%%%>

Ezután a megbeszéltek szerint busz jött értünk, és egyenesen a Nyírjesbe vitt. Egy kedves fiatalember vezetett bennünket a tanösvényen, majd Görög Örs személyében egy nagyszerű embert ismerhettünk meg, aki igen jól tájékozott az állatok világában. Számtalan új ismerettel lettünk gazdagabbak az állatkerti séta alkalmával. Innen kilépve láthattuk a nyírjesi tavakat és az út végén /ahogy megbeszéltük/ várt ránk a busz. Sofőrünk igen készséges volt, elvitt bennünket a vasútállomásra, ahol az 1919. januári események emléktábláját láthattuk.

Rövid pihenő után immár gyalogosan sorra vettük a város látnivalóit. Hősök emlékműve, majd a Bajcsy Zsilinszky úton egy kis süteményezés után a Civitas Fortissima múzeum és emlékmű megtekintése, és megnéztük a híres Madách Imre szobrot. Ezután a régi Vármegyeháza következett, ahol Madách Imre és Mikszáth Kálmán is dolgozott hivatalnokként. Véletlenül összetalálkoztunk polgármester úrral, aki kinyittatta nekünk a Mikszáth emlékszobát. Majd a börtön érdekes cégére után a Városháza oldalán ismét egy emléktábla az 1919-es események áldozatairól. A Városháza homlokzatán látható a város szépséges címere. Útban a buszpályaudvar felé várt még egy nevezetesség, az ortodox templom. Mivel a hazafelé tartó buszunk indulásáig volt még egy kis időnk, elmentünk az Ipoly hídjára. Középen jelzik a szlovák – magyar határt. Szép naplementével búcsúztunk Balassagyarmattól, és élményekben gazdagon tértünk haza.

További jó túrákat és ilyen szép időt kíván mindenkinek szeretettel: Liptákné Rozi