Túra a pilisi len hazájába

Túra a pilisi len hazájába

A képen: Növény bemutató

 

Az idén május 3.-án, osztályunk, a Kosbor osztály a Pilisi len hazájába túrázott.

 

Hűvösvölgyben találkoztunk, majd a 63-as busszal kimentünk Nagykovácsiba. 11-en voltunk.

Amikor megérkeztünk a végállomásra, borongós idő volt, lógott az eső lába. A túra alatt néhányszor meg is ijesztett minket az időjárás.

Nagykovácsiból nyugat felé indultunk a sárga jelzésen. Elmentünk az egykori Tsz-tábla-telep mellett, majd a fokozottan védett terület határán lévő kerítéssel párhuzamosan haladva megérkeztünk a forgó kapuhoz, azon átkelve a kék kereszt emelkedő útján folytattuk túránkat. Közben kisütött a nap, ezért mindenki vetkőzni kezdett. Megkerültük a Kutya-hegyet rátértünk az országos kék jelzésre, ekkor újból eleredt az eső. Mire az esőcuccokat előkapkodtuk, ismét elállt.

Megmásztuk a Nagyszénást (550m). Egy darabig gyönyörködtünk a kilátásban, de a párás hűvös szél lekergetett bennünket a csúcsról.

Lementünk a volt Nagyszénási Turistaház-emlékfalhoz, (amit a környék csak siratófalnak becéz). A pilisszentiváni sportkör minden tavasszal szervez ide egy emléktúrát, évfordulókon megkoszorúzzák az emlékművet és ilyenkor előkerül egy kis eszem-iszom is, sőt még élő zene is szórakoztatja a nemritkán száz főt is meghaladó közönséget.

Itt a padokon ebédeltünk. Az eső végleg elállt.

Ebéd után a piros jelzésen indultunk lefelé. Az elején az út meredek volt és csúszós, vizes, de a fák alatt már teljesen száraz.

Leérve a lejtőn, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa Becsei Kati várt bennünket. Ő vette át a túra vezetését.

Szakszerű bemutatója és botanikai tájékoztatása révén menet közben megismertünk és megízleltünk jó néhány érdekes erdei növényt. Ezek közé tartozott a sóskaborbolya

(Berberis vulgaris), a csabaíre vérfű (Sangiusorba minor), vagy a hagymás fogasír

(Cardamine buldifera). Érdekesek voltak.

 

Így jutottunk el a „Borbás-gerinc” elejéhez, ami az Iváni-hegytől párszáz méterre, délre található. Ez a hely gyakorlatilag a pilisi len hazája.

Ez a kis növény még a jégkorszak előttről maradt meg! Tehát átvészelte az utolsó jégkorszakot és számunkra azért nagyon becses, mert a világon egyedül csak itt, Pilisszentiván határában található.

pilisi_len_tura_02

Védett kincsünk, büszkeségünk, a pilisi len, az élőhelyén

 

A pilisi len és élőhelyének bemutatása révén igen sok érdekes dolgot tudtunk meg.

Elsőként említem, hogy csak szakvezetéssel látogatható!

Ez azért is nagyon fontos, mert mint kiderült, az utóbbi néhány év fokozott érdeklődése és a szervezett és illegális látogatók egyre növekvő számának köszönhetően az elmúlt 5 év alatt a pilisi len állománya 25%-kal csökkent!

Egészen új utak, csapások alakultak ki a területen az utóbbi években, aminek következtében jelentős talajerózió indult meg.

Ezt a folyamatot erősítik fel a pont ezt a területet illegálisan felkereső, semmivel sem törődő bringás őrültek. (Itt természetesen elnézést kérek mindazoktól, akik ezt a sportot normálisan űzik! Sőt: megkérem őket arra, hogy fogják vissza azon társaikat, akik a fokozottan védett területekre mennének montain bike-ozni!)

(Aki a pilisi lent szeretné megtekinteni, keresse Pilisszentivánon, a Bányász u.17. szám alatt található Pilisi Len Látogatóközpontot, vagy keresse a Facebook-on.)

Megtudtuk továbbá, hogy a környék dolomitos lejtőin tenyészik egy másik ritka és védett növény is, az István-király szegfű, de jelentős az árvalányhaj előfordulása is a területen.

Érdekességként került megemlítésre ennek a kis területnek egyik kuriózuma, hogy egymástól néhány méterre olyan szubtrópusi, illetve jégkorszaki növények élnek, melyek egyébként

9-10 ezer km-re őshonosak egymástól.

Menet közben megállhattunk fotózni, szakvezetőnk, Kati pedig felhívta figyelmünket egy-egy újabb ritkaságra.

Rengeteg hasznos információt hallottunk!

pilisi_len_tura_03

Fotózás szakmai bemutatóval

 

pilisi_len_tura_04

A gerinc peremén

 

A bemutató végeztével szépen libasorban, visszasétáltunk azon az úton, ahol jöttünk a terület határáig, majd onnan az Iváni-hegy megkerülésével lejutottunk az Ördög-torony (helyieknek csak Magas-kő) alá a tűzrakó helyhez, majd onnan a Jági tanösvényt keresztezve a pilisszentiváni sportpályához.

Itt elbúcsúztunk szakvezetőnktől, millió köszönet neki a sok új ismeretért, és rajta keresztül a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak, azért a munkáért, amit végeznek.

A csapat pedig némi frissítő után, amit a „Villa Negra” büfében vett magához, kisétált a közeli buszmegállóba, ahonnan a sárga volánbusszal az Árpádhídi buszvégállomásig lehet eljutni. Itt ért véget ez a szép és tanulságos túra a Pilisi len hazájába.

Kovács Zoltán

Book your break