XXX. Teréz – túra

XXX. Teréz – túra

 
A névadóról…

Egenhoffer Teréz 1855 januárjában született, jómódú esztergomi családban. Arról ugyan nincs adatunk, hogy „már gyerekkorában eljegyezte magát a turistasággal”, de az 1888-ban megalakult Budapesti Osztálynak kezdetektől tagja volt. Télen- nyáron rendszeresen túrázott a Magas-Tátrában, s egyike a Tátra első női síelőinek. A századforduló első éveiben a Téry menedékház gondnoka, támogatta a dobogókői menedékház építését is.

A Millennium évében javasolta a Gerlachfalvi csúcs Ferenc József-csúcsra történő átnevezését. Ugyanekkor a saját költségén diorit emléktáblát állíttatott az ország legmagasabb csúcsán, amit 1920-ban leromboltak. 1897-ben egy másik, kisebb márványtáblát is elhelyeztek a csúcson “Ferencz-József-csúcs 1896” felirattal. Nevét a Tátrában az Egenhoffer-csúcs és az Egenhoffer-rés őrzi. Egyik kezdeményezője volt a Trianon utáni emléktüzek mozgalmának. Hegymászós beszámolói, írásai rendszeresen megjelentek a Turisták Lapjában, a Turistaság és Alpinizmusban, az MKE évkönyvében.Az I. világháború után a család elszegényedett, elvesztvén a hadikölcsönbe fektetett vagyonukat. Ekkori polgári ténykedéséről keveset tudunk. Azt viszont igen, hogy a túrázással idős korában sem hagyott fel. 1935 januárjában, 80. születésnapján Klotild-ligetről indulva, Dobogókő érintésével Esztergomba túrázott. Erről, s több, kisebb túrájáról a TL és a TésA is hírt adott. Élete utolsó éveiben Sashalmon, fűtetlen szükséglakásban élt. Peitler Gyula, az MTE alelnöke javaslatára az egyesület havi járandósággal segítette, előlegként „a megírandó tátrai cikkekért és más közleményekért.” Életrajzi adatai szerint 1940-ben hunyt el – ez az adat azonban nem egészen felel meg a valóságnak, mert egy saját kezűleg írt levele 1943. jan. 3-iki keltezéssel íródott, melyben köszönetét fejezi ki az egyesületnek.

Az „újkori” MTE 1991-ben tartotta az első Teréz-túrát. A hagyományosan január utolsó szombatjára meghirdetett túra annyiban tér el a korabelitől, hogy nem érinti Dobogókőt. Az említett évtől minden esztendőben volt Teréz-túra, a résztvevők létszáma 5 és 50 között mozgott.
A túrázással idős korában sem felhagyó „Tátra-járó” Egenhoffer Teréz által 80 éves korában bejárt utat kívánjuk ebben az évben is bejárni.

Útvonal:

Klotild-liget vá. – Iluska-forrás – Vadföldek – Csévi-nyergi elágazás – Cigány-pusztai csomópont – Kaponyica – Vörös-út – Pilis-nyereg – P.szentlélek – Cserepes-árok elág. – Barát-kút – Csurgó-kút – Esztergom, vá.

Túratáv:

25 km

Szintkülönbség:

600 m, 500 m

 

Vonatunk valamivel háromnegyed nyolc előtt ér Klotildligetre. Néhányan gépkocsival érkeztek, első becslésre mintegy 13-an gyűltünk össze, amely a későbbiek folyamán 20 főre egészül ki. A túrán képviseltetik magukat a Dobogókői-, az Esztergomi- és a Szentendrei Osztályok tagjai – egy kis emlékezés után a (P+) jelzésen indulunk el.

Még az indulás előtt utána olvastam annak, hogy honnan ered Klotildliget neve. A Pilisi vándorlás útikalauza szerint a századfordulón ez a környék József főherceg uradalma volt, Klotildligetet 1897- ben alapította, melyet a főherceg a feleségéről, Klotild szász-koburgi és gothai hercegnőről nevezett el. A háromszáz méteres hegyekkel körbevett zöldövezet ma is felkapott lakóhely.

A főherceg kétszázötven hektár erdőt vágatott ki a saját birtokán, itt alakíttatott ki 447 darab, 800- 1200 négyszögöles villatelket. A villatelep megnyitásának, és a település peremén futó Budapest- Esztergom vasútvonalnak köszönhetően a pesti nagypolgárság és a közeli katonai tábor tisztjeinek kedvelt lakó- és üdülőhelyévé vált. Minden utcájába különböző fajú fából ültettek fasort, az utakat fehér zúzott kővel portalanították, az utak szélét téglával rakták ki. A legkülönfélébb stílusokban megépített, teraszos-tornyos villák köré parkokat telepítettek a tulajdonosok. 1925-ben önállósult saját postával és jegyzőséggel, majd hivatalosan is felvette a Klotildliget nevet. A közösség önálló templomokat épített, élénk társadalmi életet élt. A háború után megváltozott a neve, önállóságát felszámolták, a nyaralótelepből előbb Pilisliget, majd Piliscsaba-alsó lett. 1983-ig maradt Piliscsaba-alsó, amikor a Pilisligeti Baráti Kör Községszépítő és Természetvédő Egyesület elérte a vasútállomás – és ezzel a település – visszakeresztelését. – piliscsabaertekkepe –

Az már az elinduláskor látszik, hogy hatalmas panorámával, a környező hegyek-völgyek látványában nem nagyon lesz részünk – a tájra rátelepülő ködrétegben a látótávolság alig 50-10 méter. A település szélső házait elhagyva, a Cseresznyés-tető aljában térünk rá a (P) jelzésre – beszélgetés közben teljesen megfeledkeztünk az Iluska-forrásról – de legközelebb majd módot találunk megtekintésére – viszont adódhat lehetőségünk egy kis felfedező kitérésre, a Cseresznyés-árok feletti Klotild-barlanghoz is, egy jelzetlen úton – de most ezt is kihagyjuk. A környékbeliek csak Ördöglyuknak nevezik ezt a barlangot, ahol egykor még guanót is bányásztak foszfor tartalma miatt.

A (S) jelzést követjük a Csévi-nyereg érintésével a Cigány-puszta irányába – erősen libikókázva, hol meredeken fel, hol meredeken le. Igaz, hogy ezen a télen még nem esett számottevő hó, de fehér minden az előző héten a fák ágaira rakódott zúzmarától, amely az előző napok kissé szeles időjárása miatt a földön landolt. Kellemes zene füleinknek a ropogó téli, üvegszerű csoda, amely a ködös, fagyos időjárás szüleménye. Vegyes erdőben haladunk, felhagyott kőfejtők és mészégetők bújnak meg az erdő mélyén ösvényünk mellett – de sajnos ma ebben sem gyönyörködhetünk!

Lassan elérjük a megyehatárt, átlépünk Komárom-Esztergom megyébe – közelben található Klastrompuszta a romokkal – most nem térünk be a romokhoz, a (P) jelzésen a Vörös-útra térünk. A névadás nem véletlen, tavasz végén a mélyen bevágódott, igencsak meredek út izzó vörös színt ölt. Mintegy egy kilométeres kemény, szuszogós emelkedéssel tovább haladva tőlünk jobbra a meredek hegyoldalban a Leány- és Legény barlangok jelzéseit hagyjuk magunk mögött, melyek a Pilis leglátványosabb, szabadon látogatható barlangjai közé tartoznak. Igaz, hogy csak a bejárat után található lezárt vasajtóig lehet menni, de ez így is látványos élményt nyújt annak, aki ide ellátogat. Élve is az alkalommal, négy fiatal túratársunk tett is egy kitérőt a barlangokhoz. Nyitott ajtó fogadta őket, és egy barlangász, aki a szájadékban mosódott hordalékot takarította. A fiúk gyorsan beálltak segíteni a jó húszkilós vödröket kicipelni, cserébe aztán bekalauzoltattak a barlang belsejébe, az első cseppkövekig.

És, hogy a barlangok honnan kapták a nevüket?

A monda úgy tartja, hogy annak idején, mikor a török had felégette a környéket, ez a két barlang nyújtott menedéket a helyieknek. Ki tudja miért – talán az illem követelte meg – de az asszonyok és lányok az egyikbe, míg a férfiak és legények a másik üregbe bújtak el a pogányok elől. Innen kapták a nevüket a barlangok, ami napjainkban már csak a denevérek búvóhelye. – TM, 2019. június 28. –

A Vörös-út mélyen bevágódott, meredek és nehezebb szakasza után hamar elérjük a Pilis-nyerget (545 m), itt kialakított pihenő várja a pihenni vágyókat, remek lehetőség az ebéd elfogyasztására – a nyereg a Fekete-hegy és a Pilis csoportja közti átjáró.
A Pilis-nyeregben a II. világháború idején intenzív harcok folytak. Ennek emlékére 1953-ban emlékművet emeltek, ahová minden évben zarándoklatot, emléktúrát vezettek. A rendszerváltás idején az emlékművet lerombolták, majd ennek helyén 2009-ben épült az új, II. világháborús obeliszk. A napjainkban itt álló obeliszk – ami már a háború összes áldozatának állít emléket – természetesen nem azonos az eredeti emlékművel. Az eredeti emlékmű megrongált, és megmaradt kőtábláját Dobogókőn, a turistamúzeumba szállították, ahol közvetlenül az épület mögött, az avar alatt fekszik, elfeledve.

Itt egy kicsit többet időzünk – részben pihenésképpen, mert talán most értük el túránk félútját – és részben itt csatlakoznak azon túratársak, akik a Két-bükkfa-nyeretől túrázva kívánnak velünk túrázni Esztergomig. Pihenés és várakozás közben jókat adomázgatunk, előkerülnek a „csúcs-csokik”, a belső melegítő folyadékok, és készülnek a csoportképek is.

Lassan elindulunk Pilisszentlélek irányába a kissé csúszkálós, meredek úton, keresztezzük az Esztergom felé tartó hegyi országutat, és még a település előtt elhaladunk a tőlünk jobbra, a völgy alján található Szent László-forrásként szereplő, a térképen pedig Kálmán-kútként feltűntetett forrás mellett. Az impozáns kőfoglalatból csordogáló forrás padokkal is ellátott pihenőhely – főleg nyári időben érdemes ezt a kis kitérőt megtenni – és talán nagyobb figyelmet érdemelne környezete.

A Pilis és a Visegrádi-hegység között, a Szentléleki völgymedencében fekszik Pilisszentlélek. A Pilisi Tájvédelmi Körzet és a Duna-Ipoly Nemzeti park része – ma alig 300-an lakják. A völgyben megtelepült kis faluban – egy kis frissítő reményében – benézünk a Svejkről elnevezett kis ivóba is. Rövid pihenő után tovább indulunk – reménykedve abban, hogy innen már számottevő emelkedővel nem kell számolnunk – természetesen lesznek még kisebb szusszanók, de főleg lejtős útszakaszokra számíthatunk.

Esztergomhoz közeledve érintjük még a Barát-kúti erdészházat – és mellette a forrást, amelyen a figyelmeztető kiírás szerint – a forrás vize nem iható, egészségre ártalmas a közelben talajba került vegyianyagok miatt. A Barát-kúti erdészház és a forrás a Pilis-hegység északnyugati szélén található a

Látó-hegy, és a Béla-tető között. Barát-kút neve eredhet a Pilis hegyei között egykor élt Pálos szerzetesekről – barátokról.
Egy hirtelen bal kanyarral kiérve az erdőből egy hatalmas enyhe emelkedős legelő aljában találjuk magunkat, amely a jelzés – és térkép szerint jobbról is, balról is megkerülhető ez a hatalmas háromszög alakú legelő, de nem vállalkozunk erre, hanem egyenesen nekivágunk az emelkedős pusztaságnak. Figyelmesen haladva egyre több néhány centiméteres átmérőjű lyukakat fedezünk fel – egymástól alig arasznyi távolságra feltűnően perforált a legelő – pockok szálláshelyei. És ha elég figyelmesek vagyunk, még itt-ott egy-egy pockot is felfedezhetünk, amint sietve iszkol a védelmező járatába.

A hatalmas legelőn keresztül az irányt eltéveszteni sem lehet, csak a villanypóznát kell figyelni, ami támpontot biztosít a lekerített karámok között tovább folytatódó jelzés irányába. Újra beérve a fák közé, balra a „Vöröskereszt”, ami jelzi, hogy még mindig jó irányban haladunk. De ami innen az Orbán kápolnáig vár ránk, arra nem számítottunk – meredek, ónos esőtől rendkívül csúszós néhány száz méter vár ránk. Elérve a Csurgó kutat valamelyest enyhül a meredekség, és ezzel együtt a síkosság is, de a kápolnáig még szenvedünk egy kicsit.

A csurgó-kút bővizű forrás Esztergom peremén. Kialakítottak mellette egy kis pihenőt is, padokkal, tűzrakóhellyel, sőt, még egy szentképet is elhelyeztek. A kő forrásfoglalton elhelyezett tábla szerint alakulásának 25. évfordulóján újjáépítette a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya.
A Csurgó-kút rendkívül népszerű a turisták és a helyi lakosok körében, története hosszú időre nyúlik vissza. Egyes elbeszélések szerint tiszta vizének köszönhetően mostani helyén már a római korban is egy foglalt forrás állt. A kút melletti pihenőhelyet az idők során több, Szűz Máriát ábrázoló kép is díszítette, amelyeket az időjárás viszontagságai miatt időnként cserélni kellett.

Csurgókút-forrás közelében épült kápolna, az Orbán kápolna – népi elnevezéssel Urbánka – és környezete helyi védelem alatt áll. A kápolna egyszerű egyhajós épület hagymasisakos kupolával, amely 1904-ben épült, a régi 1789-ben épült, de lebontott kápolna helyén.
A kápolnától beérve a városi környezetbe, megjavul az út minősége – nem csúszik – és a vasútállomásig tartó rövid útszakasz inkább tekinthető teljesítménytúrának, kilométer-falásnak, mint élvezetes, látványos útszakasznak.

Tanulságok?
A Teréz-túra „csak” térképen 25 km, a valóságban – Klotildliget vasútállomás és Esztergom vasútállomás között – a hegyeknek, völgyeknek köszönhetően a mérések szerint is 28 km.
És csakis elismerés jár mindazoknak, akik teljesítették ezt a nem éppen könnyű, hosszú túrát – elsősorban a két alig tíz éves fiatalembernek és ifjú hölgynek, akik velünk együtt teljesítették ezt a kemény kihívást!

„HÓD” Honismereti Túraegylet MTE Szentendrei Osztály

Szentendre, 2020. 01. 26.

– ckl –