Találkozó és indulás: Kelenföldi MÁV állomás aluljáró előtt 9.00 óra

Távolság: 58 km
Szintemelkedése: 540 m
Szint ideje: 3 – 4 óra
Nehézség: közepes
A túra Budapest, Kelenföldi MÁV állomástól indul, majd Kamaraerdőtől induló útvonal rövid
ideig kanyarog a házak között, kisforgalmú mellékutakon, majd széles, jó minőségű
kerékpárútra vált, miközben Törökbálint után egy könnyed gurulással érkezünk meg
Biatorbágyra, a BuBa első, igazán látványos részéhez. A településre érve ugyanis a kettős
vasúti völgyhíd egyikén keresztül, 26 méteres magasságban gurulhatunk, ami hatalmas
élmény és mindemellett nagyszerű kilátást is kapunk – a vasszerkezetes viadukt leginkább
Matuska Szilveszter robbantásos merénylete által közismert. Az első hidat 1884-ben, a
másodikat 1898-ban építették meg. Napjainkra mindkettő használaton kívül áll.
Magunk mögött hagyva Biatorbágyot a BuBa első nagyobb emelkedőjével találjuk szembe
magunkat. Ez a kapaszkodás nagyjából 40 m szintet jelent, legmeredekebb részén nagyjából
7% meredekséggel, szóval nem egy leküzdhetetlen akadály – sőt, tolva sem több 10 percnél
a teteje. Felfele haladva pedig jobbunkon csodás rálátás nyílik a Biai-tóra.
Etyekre beérve kerékpársávon haladhatunk – kávézók, fagyizók és fröccsteraszok mellett
suhanunk el, melyek csábítanak egy rövid szünetre, nem is tudunk hirtelen választani…
A házak közül kiérve veszi kezdetét a Velencéig tartó útvonal második, egyben legnagyobb
mászása. Nagyjából két kilométeren cirka 70-75 m szintet kell „leküzdenünk”, miközben
mindkét oldalunkon szőlők sorakoznak – ősszel ez a rész felettébb csábító lesz!
Miután feljutottunk a „hegyre”, melynek tetején pihenőhelyet alakítottak ki szerelőállással, bő
4 kilométeres gondtalan gurulás veszi kezdetét. Az utat mandulafák szegélyezik, melyek
mögött továbbra is szőlők és még több szőlők. Előttünk a távolban a százhalombattai
olajfinomító sci-fi filmbe illő toronyváros látképe…
Gyúrón és Tordason is rövid ideig vendégeskedünk, az útvonal gyorsan átvisz minket ezeken
a településeken – ez, a Biatorbágy-Tordas közötti rész a legszebb az egész útvonalon.
Pázmánd előtt még egy nagyobb, 60 méter szintkülönbségű kapaszkodást kell letudnunk,
majd innen már csak 7 kilométer a tóig, ami könnyed gurulás. Velence házai közé kellemes
lejtőn suhanva érkezünk meg, ahonnan pár perc már csak a szabadstrand és a
vasútállomás.
Mire érdemes odafigyelni?
– az útvonal mentén jelenleg kevés helyen lehet ivóvizet szerezni, ezért erre
induláskor számítsunk;
– az útvonalon kevés az árnyékos szakasz, így egy forró, napsütéses napon ezt
vegyük
figyelembe;
– Budapestre szinte félóránként van vonatjárat, melyekkel 30-35 perc alatt
visszajuthatunk;
Kinek ajánlható?
Mindenkinek, aki szereti a kerekezést, de igazából bárkinek. Kicsiknek, nagyoknak,
kezdőknek és profiknak egyaránt. Az útvonal túlnyomó része forgalomtól védett, így a
kerékpározni, hosszabb távokra már képes gyermekekkel is bátran neki vághatunk. A két
nagyobb emelkedő még gyalogszerrel is pár perc, amit a panoráma, és utána a gurulás feledtet