[fusion_text]Van egy nem is annyira távoli pontja a galaxisnak, ahol egy Föld nevű bolygó veszélyben forog. Na nem azért, mintha megtámadták volna, hanem azért, mert a rajta élők nem vigyáznak rá. Az itt élő lények közül az emberiség az, amely a pusztításért felelős. Így hát 2016. április 23-án lehetőséget kaptak rá, hogy megvédjék az otthonukat, hogy bizonyítsák, érdemesek rá.

Több, mint két hét szikrázó napsütés után borús reggelre ébredtünk. Reggel 7 óra 45 perc. Szemerkélő eső, 5 fok, és néhány álmos tekintetű ember gyülekezik a dobogókői Báró Eötvös Loránd Menedékház előtt. A helyszín még csendes, a parkoló üres.

Még semmi sem utal arra, hogy néhány órán belül tömve lesz a helyszín emberekkel.

Mikor mindenki, aki a szervezésben részt vett, megérkezett, villámgyorsan felépült a regisztrációs sátor, a Decathlon csapatának segítségével felépült a rajt-célkapu, és a pontőrök is elindultak, hogy életre keltsék a legkülönfélébb élőlényeket és azok bázisait.

10 órára a regisztrációs sátor előtt már sorakoztak a csapatok, és még a napocska is előbújt a felhők közül. Mindenki átvette a csapatának szóló útikalauzt és térképet, majd az első csapat nekivágott a kalandos útnak.

Összesen 33 csapat nevezett, ebből 2 csapat végül lemondta, azonban voltak olyanok is, akik menet közben csatlakoztak hozzánk.

A kihívásra jelentkező csapatoknak

10 km hosszú útvonalon kellett végig menniük, ahol 12 állomáson 12 különböző feladat várta őket.

A feladatok során lehetősége volt a játékosoknak arra, hogy az ott megélt tapasztalatokkal gazdagodva más szemmel tekintsenek a természetre, a csapattársaikra, önmagukra.

A játékosok között voltak kicsik és nagyok, a legfiatalabb versenyzőnk egy hat hónapos baba volt. Rengeteg négylábú kolléga is csatlakozott a csapatokhoz, és közülük egy Manó nevű eb még a sorsoláson is nyert. A játékosok a túra során 30 db kocsányos tölgy csemetét ültettek el, és a legkülönfélébb élőlényekkel találkozhattak az útjuk során, a kék-sárga papírsárkánytól kezdve a zsákruhát viselő óriásokon keresztül, a fekete ruhás tündérekig.

[/fusion_text][one_half last=”no” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

1. Állomás: A Fekete Sereg

Az első állomáson feketébe öltözött, ám barátságos pontőrök várták a túrázókat. A feladat az volt, hogy a csapattagok szóródjanak szét, és néhány perc alatt rajzolják le azt, amit látnak, úgy, ahogy látják. Majd megcserélték egymás közt a képeket, és ki kellett találniuk, a csapattárs hol állhatott és mit láthatott.

A teljesített feladat után járt a (rajzolt) pecsét a pontgyűjtő lapra.[/fusion_text][/one_half][one_half last=”yes” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

2. Állomás: Entek földje

Az Entek Földjéhez közeledve az erdő átalakult, a fák mintha leselkedtek volna az előttük elhaladókra…

Ezen az állomáson fát ültethettek a csapatok: 1-1 kocsányos tölgy csemetét indíthattak el a hosszú növekedés útján. Többen bejelölték a térképükön csemetéjük pontos helyét, hogy visszajöhessenek később, akár évek múlva, megnézni, hol tart a növésben. És többek fejében ültetődött el az a gondolat, hogy esetleg túrán kívül is ültethetnének fákat.[/fusion_text][/one_half][one_half last=”no” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

4. Állomás: A Nimfák ligete

Az árnyas, csöndes ligetben egyetlen, igen komoly feladat következett: a semmittevés. Pihenni, élvezni a környezetet, a napfényt, az árnyékot, az illatokat, a moha tapintását, a természet hangjait.

Sokaknak ez nem is ment annyira egyszerűen, kevesen vannak ahhoz hozzászokva, hogy egy-egy pillanatra, vagy akár percekre megálljanak és csak élvezzék azt, ami körülveszi őket.

A limonádé azért jól fogyott.[/fusion_text][/one_half][one_half last=”yes” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

3. Állomás: A Törpök világa

A Törpöknél törpvendégség várta az utazókat.

Az első két állomáson minden csapat kapott egy-egy részletet Az erdő fohászából, itt megkapták az utolsót is – ebből állíthatták össze a verset. Bár többféle sorrendben is értelmes szöveget adtak ki a sorok, végül mindenkinek sikerült az eredeti verziót összeraknia.

Azután tippelhettek a játékosok, mennyi idős lehet egy fűszál, a közeli cserje, a fa, ami épp árnyékot ad, a kő, amin ülnek, vagy épp a Föld maga. Voltak, akiket elgondolkodtattak az elhangzó számok – különösen saját életkorukkal összehasonlítva.[/fusion_text][/one_half][one_half last=”no” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

5. Állomás: Óriások földje

Furcsa zajok szűrődtek ki az erdő mélyéről, majd pedig zsákruhás útonálló óriások állták a túrázók útját…

…akik végül aztán ahelyett, hogy kirabolták volna az arra járókat, izgalmas játékra hívták őket.

Bekötötték minden játékos szemét, és elvezették őket (nem túlságosan) távol egymástól. Eközben továbbra is különös zajokat lehetett hallani az erdőből (vagyis felvételről). A csapattagoknak pedig így, vakon, a többi érzékszervükre hagyatkozva kellett megtalálniuk egymást.

Bár az óriások igyekeztek megnehezíteni a dolgukat (na azért nem annyira nagyon), azért minden csapat sikerrel teljesítette a próbát.

[/fusion_text][/one_half][one_half last=”yes” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

6. Állomás: Tündérek

Egy fekete ruhás, képzett felderítő tündér várta a következő állomáshoz érkezőket, akinek dönteniük kellett, a három út közül melyiken haladnak tovább. Választhatták a Hatékony utat, a Fura utat és a Kalandos utat.

A tündér néha – plusz feladatért – segítséget is adott, gyakran előfordult azonban, hogy ezzel a segítséggel sem voltak előrébb az utazók. Sőt.

Akik nem tévedtek el, egy következő tündérrel találkozhattak, aki továbbirányította őket a Mágusok felé.

(Volt olyan csapat, aki az első állomáson készített rajzait odaajándékozta a pontőröknek.)[/fusion_text][/one_half][one_half last=”no” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

7. Állomás: Mágusok Földje

A Mágusok földjén bármi megtörténhetett, görbülhetett a tér, másképp telt az idő… És ha valaki ügyes volt, még kincset is találhatott.

Míg a mágusasszony varázsszöveget olvasott fel a csapatkapitánynak – elrejtve benne 5 fontos információt a kincs pontos lelőhelyéről -, addig a csapat többi tagjait a főmágus a varázslóföld különböző pontjaira varázsolta. Aztán, ha a csapatkapitánynak sikerült megfejtenie a varázsszöveget, az öt információt továbbadta a következő játékosnak, aki a következőnek, és így tovább. Az utolsó csapattag pedig a begyűjtött infók segítségével végül megtalálhatta a kincset. (Egy odvas fa mögött egy dobozkában volt, de lehet, hogy már nincs ott.)[/fusion_text][/one_half][one_half last=”yes” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

[/fusion_text][/one_half][one_half last=”no” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

9. Állomás: Félszerzetek

Egy barátságos, színes kis zug a nagy fa gyökerei közt, némi sütemény és innivaló, és egy kosárnyi fonal, szalag, kréta és más eszköz a kreatív alkotáshoz. Itt mindenki elkészíthette a csapata kabaláját, az erdőben található dolgok és a saját fantáziája segítségével.

[/fusion_text][/one_half][one_half last=”yes” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

10. Állomás: Elfek

Mit szeretsz az erdőben? Mutasd ki a szereteted! Ragassz rá egy papírszívet! Ezzel várta az elflány a tízes állomásra érkezőket.

Volt, aki követ talált, volt, aki egyszimpatikus fát…

Aztán, aki akarta, azt is elmondhatta, miért pont arra a dologra ragasztotta a szívecskéjét. Gyakran nem is volt olyan egyszerű válaszolni erre a kérdésre.[/fusion_text][/one_half][one_half last=”no” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

11. Állomás: Lidércvölgy

Szél lengette, békés, szürke lidércek, és egy lehetőség, hogy a csapattagok elmondják (vagy lerajzolják), mit láttak a hosszú út során, mit tapasztaltak, mi volt az, ami megfogta őket, mi az, ami nem. Mit tanultak a Földről, mit tanultak magukról, mit visznek haza magukkal a túra után.

[/fusion_text][/one_half][one_half last=”yes” spacing=”yes” background_color=”” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” background_position=”left top” border_size=”0px” border_color=”” border_style=”” padding=”” class=”” id=””][fusion_text]

[/fusion_text][/one_half][separator style_type=”none” top_margin=”” bottom_margin=”” sep_color=”” icon=”” width=”” class=”” id=””][fullwidth backgroundcolor=”” backgroundimage=”” backgroundrepeat=”no-repeat” backgroundposition=”left top” backgroundattachment=”scroll” video_webm=”” video_mp4=”” video_ogv=”” video_preview_image=”” overlay_color=”” overlay_opacity=”0.5″ video_mute=”yes” video_loop=”yes” fade=”no” bordersize=”0px” bordercolor=”” borderstyle=”solid” paddingtop=”20px” paddingbottom=”20px” paddingleft=”0px” paddingright=”0px” menu_anchor=”” equal_height_columns=”no” hundred_percent=”no” class=”” id=””][fusion_text]Míg a csapatok a pályán küzdöttek, addig a menedékházhoz érkező turistáknak lehetőségük volt lovagolni, kipróbálni az íjászatot, vagy fejleszthették egyensúlyérzéküket az egyre népszerűbb slackline segítségével.

Az utolsó csapatot 14:00-kor indítottuk útjára, és 18:00 óra után nem sokkal be is futottak a célba. Ekkor már felcsaptak a tábortűz első lángjai.

Este 6 órától bográcsos vacsora várta a megfáradt kalandorokat, majd a vacsorát követően mindenki átvehette az emléklapját, mely tanúbizonyságot szolgáltat a jövő nemzedékeinek arról, hogy az illető kiállta a 12 próbát, érdemesnek találtatott képviselni az emberiséget a Földért vívott harcban.

Az eső ismét eleredt, így a ceremónia erejéig behúzódtunk a menedékházba.

Este 8 órakor végül asztalt bontottunk. A csapatok nagy része eddigre már távozott, csupán a szervezők pakoltak csendesen. Mikor mindennel végeztek, már csak a parázsló tűzhely emlékeztetett arra, hogy ott korábban emberek jártak.

A szervezőkkel együtt több, mint 150-en gyűltünk össze, és töltöttük együtt a napot az erdőben.

Ezúton is köszönjük mindenkinek, hogy velünk tartott![/fusion_text][/fullwidth]