Sétautak a családnak

Zsivány-sziklák

Az útvonal hossza kevéssel meghaladja a négy km-t, s mivel célunkig 110 m-t ereszkedünk, visszafelé ugyanennyi emelkedő vár. A menedékháztól dél felé indulunk, át a betonúton, a büfé épülete mögötti fákon már látjuk a minket érdeklő piros C jelzést. Kövessük bátran akkor is, amikor majd jobbra elválik a kék sávval és sárga kereszttel. Szép szálaserdő árnyékában hamarosan elérjük a Kanyargós-patak fölött átvezető kis fahidat. Itt nem csak a patak, mi is kanyarodunk. Változik a táj: öreg lucfenyők tekergő gyökerei közt visz a fehér sziklákon aláereszkedő út.

Aztán balról meglátjuk a Zsivány-sziklák világát. Előttük egy hajdani, mára eltömődött barlang szája: a Hideg-lyuk, a másik oldalon mindenki kedvence, a kimosott gyökerű, ősöreg bükkfa. A meredek falakkal szegett, mintegy száz m hosszú sziklahasadék az egykori vulkáni tevékenység emléke. Ha bebarangoltuk a kőlabirintust, induljunk tovább, most már felfelé lépkedve, a piros C mentén, amely két jobb fordulóval, a műút melletti sétányon vezet a menedékházhoz.

Ilona-pihenő

Elérendő úti célunk 3300 m távolságra és 160 méterrel lentebb van. Az egyenletesen lejtő út a Jász-hegy üstökén, majd a Hegedűs-bérc gerincén vezet. Nyugat felé kell indulnunk, a piros és a sárga sáv mutatja. Kényelmes, kiépített szakaszon érkezünk a Rezső-kilátóhoz, ahonnan a panorámát megnézvén, már valóságos turistaúton haladunk. A sárga jelzés hamarosan jobbra eltér, mienk a piros marad. Jobbról fel-feltűnik a ritkább lombok között a Duna, aztán balról, a fák árnyékában látjuk meg a Hegedűs-obeliszket.

Tovább lépkedve, ösvényünk mintha véget érne: balról nagyobb sziklacsoport, jobbra egy újabb kőoszlop, rajta Tost Gyula neve, de így hívják a sziklát is. Asztal, pad kínál kényelmes helyet, de még ne fogadjuk el. Ereszkedjünk le a helyenként foghíjas lépcsősoron, és máris utunk céljánál, az Ilona-pihenőnél vagyunk. Az egykori vulkán emlékét is őrző sziklafal oldalában láthatjuk a turisták védőszentje gyanánt tisztelt Hegyi Szent Bernát emlékművét. Ha aztán kellően kipihentük magunkat, kérjük segítségét a visszafelé vezető úthoz, amely bizony még előttünk áll.

Thirring körút

Hossza mindössze 2000 m, szintkülönbsége 100 m. A számoknak azonban ez egyszer ne higgyünk: ez az egyesületünk fiataljai által kialakított út helyenként meredek, lánccal biztosított ösvény. Fáradságunkért viszont bőségesen kárpótol egy olyan séta ebben a mesevilágban, ami sokáig emlékezetes marad. Induljunk el a kilátótól keletre, a kerítés mentén. Szépen faragott kapu alatt befordulva, a Siketek Mária Kegyhelyét nézhetjük meg. A kis tér sarkától indul lefelé ösvényünk, sárga C mutatja, de letérni nem is nagyon tudunk.

Vulkáni tevékenység nyomait őrző, napjainkra sima falúvá kopott lávadugók alkotta sziklák között kanyargunk: ezek a Thirring-sziklák, bár eredetileg csak egyikük viselte e nevet. Némelyikre kellő-óvatosan akár rá is kapaszkodhatunk (kitaposott csapás mutatja). Medúzafőként tekergő gyökerek, életükért küzdő, vagy már kidőlt óriásfák, az ősbükkös lombján átszűrődő, gyorsan változó fényjáték teszik varázslatossá utunkat. Végig a sárga C jelzés mentén maradva felérünk a már ismert, jól kiépített sétaútra, amin balra fordulunk és visszatérünk a menedékházhoz

Bükkös-patak – Fagyos katona – Dobogókő

Hosszúsága 6800 m, a „le is út-fel is út” pedig 200 m. Az előzőeknél kicsit több kaland várja a serdületlen ifjúságot, anyukát meg (néha) több cipőmosás. Kelet felé indulunk, kék sáv és kék + mutatja az irányt. A sípályát elérve, a jelzések mentén átmegyünk a műúton. Jó negyedórás séta után eddigi jelzéseink szétválnak, nekünk az élesen jobbra forduló kék kereszt mutatja az irányt. Hamarosan a felnövekvő erdőt védő vadkerítések között, folyamatosan lefelé lépdelve, kell haladnunk. Egy bal forduló után az erdészeti makadámútra érünk, ezen jobbra kanyarodunk, hogy aztán mintegy 300 m után balra elhagyjuk. A szekérútról egy jobb hurokkal érjük el a Bükkös-patak medrét, ez a rész olykor sáros is lehet.

Több átkelési pontot találhatunk, de némi figyelemmel észrevesszük az innen már emelkedő ösvény fáinak derekán a kék + jelzést. Nem kell sokáig fáradnunk, amikor meglátjuk a sárga sávot. Innentől jobbra, nyugatnak fordulva, ez lesz a vezetőnk. A Fagyos katona nevű helynél (tábláját vandál kezek rendszeresen összetörik) keresztezzük a kövesutat. Jobbra, felfelé (ahol csatlakozik hozzánk a piros sáv is) kell kaptatnunk, miközben szaporábban lélegezve, itt visszanyerjük elvesztegetett szintünket. Aztán jobb kéz felől nyomóskutat találunk, környékén padokat, asztalokat. Megszaporodnak a jelzések is, a kirándulók is: innen már csak jó fél kilométernyire van a menedékház.

Túrautak háztól-házig

Jöjjön legelsőnek az elmaradhatatlan Rám-szakadék

A választott útvonaltól függően hossza 11,2 vagy 12,6 km, a szintkülönbség egyaránt 500 m. Hazánk egyik legszebb, egyben a legveszélyesebb jelzett turistaútja és tanösvénye. Itt történik a legtöbb, rendszerint emberi felelőtlenségből eredő baleset. Az állandóan csörgedező patak nedvessé, csúszóssá teszi a korhadó fákat, kimosott köveket, így itt különösen fontos a megfelelő lábbeli. A szakadékot mindig alulról felfelé kell bejárni, lépéseink így biztosabbak, és a tájból is többet látunk. Soha ne próbáljunk meg a meredek, morzsolódó falakon felmászni!

A téli hónapokat kivéve, kellő óvatossággal, már nagyobbacska gyerekkel is nyugodtan bejárhatjuk. (Olykor a felnőttekkel több a gond…) A legnehezebb szakaszokon létra és korlát is segíti mozgásunkat. Indulnunk a menedékháztól balra, a piros és a sárga sáv mentén kell, a Jász-hegy gerincétől aztán a jobbra lefelé induló sárga sávon megyünk. Ez átvisz bennünket az erdészeti kövesúton, s csakhamar pihenőhöz érünk. Továbbra is a sárga sávot követjük, ami a Lukács árkán át a kövesútig visz. Ezen jobbra fordulunk, s a vashíd után, ugyancsak jobbra, meglátjuk a Rám zöld sáv jelzését. Élvezzük szépségeit, de nézzünk a lábunk alá is!

Kikapaszkodva, a már ismert pihenőhöz jutunk. Innen a jövet is járt, ismerős sárga sáv rövidebb, de meredekebb úton vezet Dobogókőre. Mi azt tanácsoljuk, hogy a hosszabb, de enyhébben emelkedő, szebb utat válasszátok. Ehhez továbbra is a zöld sávot kell követni. Átmegyünk a makadámúton, a szép Júlia-forrás után felérünk a Szakó-nyeregbe, onnan már a piros sáv mentén a közeli Ilona-pihenőhöz és Szent Bernáthoz. A Hegedűs-bérc, majd a Jász-hegy gerincének szép bükkösében, lassacskán emelkedve jutunk el a menedékházhoz, ahol egy tál étel s egy ital biztosan jól fog esni.

Szakó-nyereg – Kétbükkfa-nyereg és vissza

A túra hossza 12,5 km, a térkép szerinti szintkülönbség csak 350 m, de ezt a „liftezés” némileg megtoldja. Nyugatnak, a már korábban leírtak szerint, a sárga és a vörös sáv mentén indulunk az Ilona-pihenő és Hegyi Szent Bernát domborműve felé. Az egykori szép panorámát mára sajnos benőtte az erdő. A pihenőtől a piros sáv visz a közeli Szakó-nyeregbe, ahol útjelző tábla is mutatja: a zöld + balra, lefelé vezet. Ezen ereszkedve, előbb érintjük a Hoffman-kutat, majd hamarosan a szépen gondozott Hoffman-vadászháznál járunk. Itt érjük el túránk „mélypontját” is, ahonnan egy éles bal fordulóval, a zöld négyzet mutatja utunkat.

No, nem sokáig, mert folyamatosan emelkedve, elénk jön a zöld sáv, amit balra fordulva követünk. Ez egyébként a Római út, itt-ott még felfedezhetjük az antik útépítés nyomait. A betonutat keresztezve érünk a Kétbükkfa-nyereghez, pihenőhelyén szusszanhatunk egyet, bár innen lefelé megyünk. (A zöld sáv pár méterrel lejjebb folytatódik.) Néhány száz méter csak, és a balra kiágazó sárga + mentén újfent emelkedünk. Ismételten keresztezve a műutat, negyedóra múlva megpillantjuk a Zsivány-sziklák jellegzetes képződményét. Érdemes itt kicsit időzni, bejárni labirintusát, mielőtt nekivágunk a szinte alpesi hangulatot teremtő fenyőfák alatt húzódó, Dobogókőre visszavivő utunknak.

Pilis-nyereg – Vaskapu-völgy – Zsivány-sziklák és vissza

Ez a túránk 13,5 km hosszú, emelkedőkkel is tarkított szintünk 250 m. Nyugat felé, a sárga és piros sáv mellett indulunk, de hamarosan a balra kiágazó Hunfalvy út: a zöld + vezet bennünket. Néhányszor a műutat keresztezve érjük el a Kétbükkfa-nyereg pihenőjét. Itt a sorompótól jobbra megy tovább a zöld +, majd alig tízpercnyi séta után jobbra indul a zöld háromszög. Ez vezet a Fekete-kő festői kilátópontjára, ahonnan Esztergomig tárul fel a völgy panorámája. Innen vissza, kicsit felfelé, aztán jobbra vezet a zöld háromszög, a Pilis-nyereg felé.

Fújjuk ki magunkat, mert a vissza, felfelé induló zöld + és sáv alig fél kilométeren száz métert emelkedik, mire a Nagy-Szoplák oldalát elérjük. Itt elválik a két jelzés, nekünk jobbra kell tartani a zöld sáv mentén. Szelíd emelkedőn érünk az egykori katonai bázishoz vezető úthoz, ahonnan már a balra induló piros + kalauzol bennünket. Kőfolyásos kopár-zord hegyoldal árnyékában kanyargunk a Vaskapu völgyében, míg leérünk a szép Mária-pad  nevű pihenőhöz. Dobogókőre észak felé, a sárga + jelzés mutatja a követendő utat. (Rövid szakaszon a zöld sávval.) Fakereszt marad el mellettünk („Döme halála”), majd megcsodálhatjuk a szopláki Ördöglyuk sziklaperemét, borostyán bújtatta bejáratát. Az ösvény jobbra kanyarodik, és az előző túraleírás szerint sétálunk vissza.

Sikáros – Tölgyikrek – Fagyos katona – Dobogókő

Az út 13 km hosszú, szintje 320 m. Bejárása nem okoz gondot, néha egy kis sár lehet ugyan, de nagyobbacska gyerekkel is elindulhattok. A háztól keleti irányba, a plató szélén vezet a kék sáv. Elérjük a sífelvonót, s nemsokára jobbra kanyarodva az erdőben járunk. Az Öreg-vágás-hegy alig észrevehető csúcsánál a kék + és a piros háromszög eltér, mi egyenest haladunk a gerinc kék sávján. Az erdészet betonútját keresztezve, némi meredek után, a Bükkös-patak mellett sétálunk, hogy egy jobb fordulóval át is keljünk rajta.
Itt befonódik a piros sáv, hogy ezután vezetőnk legyen – de ekkor már a Sikárosi réten vagyunk. Mielőtt elhagyjuk ezt a nedves, dús növényzetet nevelő rétet, tegyünk egy kis kitérőt. Bükkipuszta sarkánál balra fordulva kövessük pár száz métert még a kék sávot, s elérjük az üdítő vizű, fehér törzsű nyírfáktól őrzött Szilágyi Bernát-forrást. Megpihenve, térjünk vissza a piros sávhoz, amin balra fordulva, negyedóra után a Tölgyikreknél vagyunk.

Az ikrekből jó félszázada már csak egyikük élt (párját valamikor villám sújtotta agyon), az emlékezetes, 2014 decemberi jég a tesó sorsát is beteljesítette. Jobbra, nyugat felé vezet tovább utunk, immáron a sárga sáv kísér. Változatos korú és állományú, szép erdőkben járunk, alig észrevehetően, de folyamatosan felfelé haladva. Kicsiny tisztás, a Rác-rét után balra a sárga + Szentkútnak lefelé tart, a Kopasz-hegy gerincén a kék + is  megjelenik. A Fagyoskatonánál jelzésünk jobbra fordul, átmegyünk a műúton (megjelenik a piros sáv is), és az eddiginél meredekebb emelkedőn érünk vissza Dobogókőre.

Vissza az első részhez »

Tovább a harmadik részhez »