Itt a tavasz – talán a korán változó időjárásnak „köszönhető” – már több napja igazi szép, kerekes idő járja – hát akkor rajta! Irány a szokásos tavaszi első kerekezés a Szentendrei-szigeten. De ember tervez… Isten végez! Mondja a régi mondás, amit emlékeim szerint sokszor emlegetett szeretett Nagyanyám, ha valami balul sikerült. Már hetek óta hallottuk a médiában, hogy valami eddig sosem látott, sosem megtapasztalt szörnyűség közeledik a Távol-Keletről, pontosabban Kínából – a „koronázatlan” vírus! Közben már elkezdtük szervezni a szokásos kerekes túránkat a szigetre, amikor jött a Fővárosi Vízművek tájékoztatása: még az engedéllyel rendelkezők sem mehetnek be a sziget lezárt területére. Tudomásul vesszük – újra tervezünk! Terveztünk, szerveztünk, megvoltunk győződve, hogy ide úgysem ér el a járvány – vagy ha ide is ér, addigra lesz már ellenszere a vírusnak.

Egyik sem jött be! Újra tervezés – akkor „körbejárjuk a szigetet”!
Vitán felüli, a Dunakanyar hazánk egyik legszebb vidéke. A jól ismert látkép megunhatatlan, akárhányszor van szerencsénk megcsodálni, mindig ugyanolyan gyönyörű.
A folyó és a hegyek festői randevúja, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny hegyei közé szorított Duna kanyarulata Magyarország egyik legszebb pontja. Itt találjuk Magyarország legjobban kiépített, és egyben legnépszerűbb kerékpárútjait is a Duna mindkét partján, a Váci ártéri tanösvénnyel megtoldva, és természetesen a vizek szerelmeseinek nagy élménye a vízitúrázás Esztergomtól lefelé, amíg csak az izmok bírják – de most maradjunk a kerékpárnál.
Rendhagyó találkozó és indulópontnak az M0-ás híd – Megyeri híd – budakalászi kerékpáros felhajtóját szemeltük ki – ez a helyszín minden irányból könnyen elérhető HÉV-el, két-keréken, gépkocsival egyaránt. Szép létszámú kis csapat gyűlik össze az induláskor – de még Dunakeszin is csatlakoznak hozzánk.

 

A Megyeri híd

Nagyon látványos híd a főváros északi szélén – többünk szerint a legszebb Duna híd – amely 12 éve vezeti át a forgalmat a Dunán. A két hatalmas „A” betű közötti távolság 300 méter, ezzel Magyarország második legnagyobb nyílású hídja. Viszont mint hídrendszer, ez a leghosszabb, összesen több mint 1800 méter. 2008-ban átadott híd az ország modernizációjának szimbóluma. Ez a gyönyörűséges híd tehermentesíti az átmenő forgalomtól a fővárost, és lehetővé teszi, hogy a gyalogosok és kerékpárosok is könnyebben jussanak át a túlpartra, a fővárostól északra eső területeiről. Érinti ugyan a Szentendrei szigetet, de a hídról a szigetre nem lehet lehajtani – ennek az az oka, hogy a hídpálya a budapesti vízbázis területén – felette – keresztezi a szigetet és természetvédelmi okok miatt nem engedtek oda lehajtót építeni. Ezért a hídon a csapadékvizet is egy külön hálózatba gyűjtik és elvezetik. A 100 méter magas „A” alakú pilonok tetején üvegezett kilátószintek vannak, de mégsem látogathatók szabadon, mert a két üvegfelület között mindössze két méter széles a tér, és a felvezető (ferde) liftbe, amely a pilonok déli szárában található, is csak két ember fér el. Az északi oldal belsejében lépcsőn lehet felmenni. Már többször terveztük a nem mindennapi panorámát nyújtó kilátót meglátogatni – de ami késik…

Áttekerünk a Duna bal partjára – innen a főváros északi határáig kerékpárúton tekerünk, de onnan?
Már régebben felfedeztük, hogy ha betekerünk a bevásárló központok területére, Dunakeszi déli határáig aránylag biztonságos, forgalommentes utakon haladhatunk. Beérve Dunakeszi településre, már a főút melletti kijelölt kerékpárúton tekerhetünk. Az egyik gyalogátkelőn el is hagyjuk a főutat, lehúzunk a Duna mellé – innen már Vácig biztonságos – igaz, Göd településig házak között, „csak” kijelölt – kerékpárúton tekerünk. Kiérve a Duna töltésére – felszedett aszfalt, kátyús úton találjuk magunkat – javítják a töltésen a kerékpárutat. A kora tavaszi szép napsütéses idő sok kerekest kicsalogatott, ezt tapasztaljuk Sződliget magasságában, ahol megállunk némi pihenőre. És ha már itt kerekezünk, tudod, hogy honnan ered Sződliget neve? Nevének első “sző” tagja a sző, vagyis fehéres, szőke szóból származik, míg második része a település határában keletkezett ligetes lakóövezetre utal.

Többünknek ez az idei első kerekezés – hiába, össze kell szokni a nyereggel! Jól esik a kis pihenő – de lassan tovább indulunk, Vácig jól kiépített – és aránylag jó minőségű – kerékpárúton gurulunk.
A Hétkápolnánál teszünk egy sétát a kápolna, a kálvária, a ’48-as emlékmű és a barokk híd megtekintésére – bizony jól esik a kis séta.

 

Hétkápolna – és története – Szűz Mária búcsújáróhelye

Minden évben sokan látogatnak a Duna-parthoz közel álló kegytemplomhoz – Derecske dűlő – a váci Hétkápolna története pedig igazán különleges, nem is egy legenda kapcsolódik hozzá.
A legenda szerint az 1074-es mogyoródi csata előtt László hercegnek látomása volt. Látomásában egy angyal szállt le az égből, és a királyi koronát Géza fejére tette. Géza fogadalmat tett, hogyha győz, akkor templomot építtet a Boldogságos Szűznek. A csatát követően egy szarvas jelent meg előttük agancsain égő gyertyákkal, ezzel jelezte nekik a helyet, ahol a Mária-templomnak meg kell épülnie. Az angyaljelenés helyén pedig Szent Péter apostol tiszteletére egy kápolna épült.
Sajnálatos módon mind a két hely elpusztult a török hódoltság idején, a kápolna emlékét pedig csak a közeli forrás őrizte. Ehhez a forráshoz Migazzi Kristóf püspök templomot emelt, egy váci asztalosmester pedig a betegségéből felépülve egy Szűz Mária szobrot helyezett el a forrásnál. A templomhoz vezető út mellett 1769-ben Wirth Ferenc váci kanonok felállíttatta a Mária hét örömét és hét fájdalmát megörökítő képoszlopokat. Innen ered a név, Hétkápolna.
A kápolna alatt kövekkel kirakott ősi forrás van, benne a Szeplőtelen Szűz fehér szobrával.
Németh László az „Alsóvárosi búcsú” című regénye Vácon játszódik, meggyőzően mutatja be a hétkápolnai búcsút s a fogadalmi tárgyak felajánlását.
A kápolnától nem messze, a 2-es főút mellett zászlókkal díszítve áll az 1849-es váci csata emlékműve – igen, ma március 15-e van. Tömegrendezvényes megemlékezést ma nem lehet tartani – az egészségügyi megszorítások ezt nem teszik lehetővé. Tiszteletünket tesszük az emlékműnél, mint ahogy több más polgár is – koszorúval, virágcsokorral érkeznek.

 

Váci csata emlékhely

Az 1849. április 10-én történt összecsapás a váci ütközet néven híresült el, ugyanis nem sokkal később, július 15-17. között zajlott a második váci csata, amely során főként a cári erőkkel küzdött meg Görgey Artúr és hadserege. Ezzel Vác két alkalommal is beírta magát a szabadságharc történelemkönyvébe.
Az április 10-i ütközetet a váci Hétkápolna közelében elterülő ligetben vívták meg a magyar és osztrák csapatok. A dicsőséges győzelmet Damjanich János vezérőrnagy vezetésével aratták a magyar erők, meghátrálásra kényszerítve a Habsburg Birodalmat. A csatában megannyi osztrák katona mellett a parancsnok Christian Götz vezérőrnagy is életét veszítette. Götz a visszavonulás során szerzett súlyos sebesülése után fogságba esett, majd a csata másnapján belehalt sérülésébe. A magyarok méltóságteljes, katonai tiszteletadás mellett temették el, koporsóját Görgey Artúr, Damjanich János, Klapka György és egy törzstiszt vitte végső nyughelyére, április 12-én.

Az emlékművet a Hétkápolnánál azon a helyen állították fel, ahol az 1849 április 10.-i ütközet alkalmával a visszavonuló osztrákok egy ágyúja elakadt.
Az 1867-es kiegyezéssel Magyarország szuverenitása egy részét visszakapta. Ez tette lehetővé, hogy az 1848-49-ben elesett hős honvédek emlékét szabadon lehessen ápolni.

A kezdeményezést anyagilag is támogató Kossuth Lajos szerint a tavaszi hadjárat áprilisi váci csatája

„amint egyik legdicsőbbike, úgy stratégiailag egyik legfontosabbika volt egész szabadságharcunknak”.

Vác polgárai 1868-ban elsőként fogtak gyűjtésbe, hogy méltó emlékművet állítsanak a hősöknek. Kossuth Lajos 100,-Ft-t küldött Turinból – de az elkészült emlékmű leleplezésén – az adott viszonyok miatt – részt venni nem tudott – mint levelében írta: „… hogy e szerencsétől eltiltanak a körülmények.” Mivel ez volt az első 48-as emlékmű hazánkban, avatása országos ünneppé vált, mely 1868. július 19-én fényes külsőségek között ment végbe.

A négy méter magas vas obeliszket a Gömör megyei Csisznavodán készítették, a Heinczelman gyárban. Lépcsőszerű talapzaton nyugszik és bronzzal van befuttatva. A tetején lángoló ágyúgolyó.
A felső oldallapokon Magyarország címere, alatta koszorúval körülfont ágyúgolyók.

 

Gombás patak barokkos kőhídja

És, ha már erre járunk, megnézzük a Gombás patak barokkos kőhídját is, amely ma Magyarország legrégibb közúti kőhídja. A híd az egyetlen, szobrokkal díszített barokk kőhíd az országban. Kétnyitásos, szobrokkal díszített barokk híd. A nyújtott hatszögű mederpillérre boltozott, kettős nyílású, kváder kőből épített hidat fent ívesen hajló, alacsony, falazott mellvéd keretezi.

A híd mellvédjén, barokk talapzaton hat szobor áll, az apostolok közül Péter és Pál, a járványos idők miatt, a gyógyítás védőszentje, Szent Kamilla, a halállal tusakodók védelmezője Szent Borbála, a reménytelenség védelmezője Tádé, és az úton lévők védelmezője Szent Venánc lovagként ábrázolt szobra. A hidat Althann Mihály Károly püspök építtette 1753-1757 között, Oracsek Ignác tervei alapján, Bechert József váci kőfaragó és társai közreműködésével, Nepomuki Szent Jánosnak, a hidak, kikötők védőszentjének a tiszteletére.

A Kőszentes híd egyben történelmi emlék is. 1849. április 10-én ezen a hídon és mellette a sekély Gombás patakon át tört be a városba Damjanich seregének élén a vörössipkás, fehértollas zászlóalj. Parancsnokuk, Földváry Károly vezette a rohamot a védekező ellenfél golyózáporában. A híd elfoglalása nem történt meg azonnal. Többszöri sikertelen próbálkozás után a tápióbicskei hősként emlegetett Földváry Károly alezredes bátorsága döntötte el. Egy zászlóval a kezében, kétszer vágtatott fel lovon a hídra, de a lovakat mindannyiszor kilőtték alóla. Harmadszorra már gyalogosan vezette rohamra a csapatát, akik az alezredes bátorságát látva, lesöpörték a hídról az ellenséget.

A Kőszentes hídhoz a környező falvakban elterjedt hiedelem is fűződik. A váci vásárokra sötét hajnalon érkező szekerek utasainak a híd szürkületben felsejlő szobrai jelezték a megérkezést. Ezeket néhol bábáknak emlegették, és a gyerekeket ijesztgették velük. Alvásra, a szemük becsukására ösztönözve a szekéren utazó kicsiket mondogatták, hogy ha meglátják őket a bábák, akkor meg kell csókolni a „sejhajukat”. A gyerekek érthető módon igyekeztek elkerülni ezt a találkozást, de legalábbis csendben maradtak.

A közel egy órás kis séta kedvezően hatott fizikai állapotunkra – tovább kerekezünk a nem messze lévő „ártéri tanösvény”-hez.

 

Váci Ártéri Tanösvény

A Tanösvény az árterek nehezen megközelíthető világába enged betekintést – a bejáratot jelző tábla mutatja. Az első szakaszt hagyományos módszerrel készített, vesszőfonatos feltöltéssel erősítették meg, további mintegy 510 méter pedig korláttal ellátott, cölöpökön rögzített pallósorból áll. A tanösvény végén, valamint középtájon egy-egy pihenőrész nyújt lehetőséget az ártér élővilága, különösen a madarak megfigyelésére. A növény- és állatfajok felismerésében (valaha), a tanösvény mentén elhelyezett hat tájékoztató tábla kínál(t) segítséget – ma egyet sem látni, elsodorták a történelem viharai (?), vagy csupán vandál kezek tették tönkre (?) – nem lehet tudni. A tanösvény építői arra törekedtek, hogy a lehető legkevésbé zavarják meg az ártér élővilágát, miközben a látogató minél több életközösségbe nyerhessen bepillantást. Séta közben áthaladunk bokorfüzesen, puhafaligeten, keményfaligeten – és ha megfelelő időszakban érkezünk – nem pedig kora tavasszal – láthatunk vízi- és vízparti növényeket. A kétéltűek közül a zöld varanggyal és a zöld levelibékával, a hüllők közül pedig a vízisiklóval és a kockás siklóval találkozhatunk a leggyakrabban. Ha türelmesen várakozunk a madármegfigyelő helyeken (és szerencsénk is van), láthatunk jégmadarat, tőkés récét, guvatot, vagy más vízimadarakat.

Az élővilág nyugalma érdekében a tanösvény nem túl széles, kényelmesen csupán egy ember fér el rajta, bár természetesen a szembejövőket ki lehet kerülni. Az ártér jelenlegi formájában másodlagosan alakult ki, tudniillik a váci Duna-part feltöltései után a Gombás-patak errefelé tört új utat a Dunához.
Az elmúlt években a tanösvény kibővült és többször is felújíttatott – amit mostanában újra meg kellene ismételni, mert egyes helyeken, ha nem is veszélyes, de nagy odafigyeléssel kell közlekedni a környező fák gyökereinek „emelő hatása” miatt megemelkedett és több helyen erősen megdőlt a pallósor.

Ide a növényzet tavaszi beindulása után érdemes lesz újra eljönni – megéri!
A váci sétát most kihagyjuk – igyekszünk elérni a nemsokára induló kompot, amellyel átevickélünk a szigetre. A falu közepén megállunk – a fagyizót, süteményest nem lehet kihagyni és utána a sziget belső útján irány Szigetmonostor, majd egy újabb kompozás.
Csodás napot töltöttünk együtt – hogy legközelebb mikor találkozunk, mikor ülhetünk újra nyeregbe egy kellemes tekerésre, azt a jövő – és a „koronavírus” dönti el!

Szentendre, 2020. 04. 04. – ckl –