2015. április 18., Pilisszentkereszt – Kiskovácsi

2015. április 18., Pilisszentkereszt – Kiskovácsi

7. bázis, falfirkaMegbeszélt találka-helyünk a pomázi HÉV-megálló volt, ahonnan busz vitt bennünket Szentkeresztre. Utunk első szakasza a faluhoz közeli Szentkútig tartott. Kedves ez az alig kilométernyi út, hiszen végig a népi szakralitás jelei kísérik. Nem haragudott meg az a vadkörtefa sem, amelynek törzsébe vagy harminc éve Szent Erzsébet alakját faragták, hiszen évről évre kizöldül. A Kopasz-hegy tövében megbúvó, gondozott tisztáson álló kis kápolna jellegzetes pontja a környéknek. Ismertségét a télen-nyáron bőven bugyogó forrásvíznek köszönheti, jócskán jut belőle messziről érkezett kannákba is.

%%%%%

Rövid szusszanást meg némi szerelvény-igazítást követően vágtunk neki a „bemelegítő” szakasznak: meredek, itt-ott görgeteges emelkedő végén értünk fel a Morgó-hegyre. Szerencsére innen pihentető, lassacskán ereszkedő ösvényen lépkedhettünk, apró kalandul mindössze egy kerítésen való átjutás adódott. A Lom-hegyi nyereghez, vagy, ahogy a helyet sokan emlegetjük: a Tölgyikrekhez érve szomorúan láttuk, hogy a nagy jégtörés erősebb volt az öreg tölgynél. Igaz, az egyik ikernek már rég csak a villám sújtotta törzs-maradványa ölelte a tesót, de most ezt is utolérte a nemezis: három évszázad tanúja kezd részese lenni a természet örök körforgásának…

Kicsit elmerengve ezen, indultunk tovább, a hegyet délről kerülő úton. Sajnos, a jégtörés nyomait jól láthatóan mutatja erre is az erdő. Közben, ha már erre jártunk, néhányan tettünk egy kis kitérőt a Lom-hegy csúcsára. Itt, a platón éktelenkedik a közelmúltban még szigorúan őrzött katonai objektum, a főváros védelmét szolgáló rakéta-bázis. Ami mozdítható érték volt benne, „szorgos” kezek már rég elhordták. Csontváza mostanra száz évig sem begyógyuló, csúnya tájseb, egyben történelmünk kevésbé szép időszakának mementója.

Innen a mélyúton indultunk lefelé, megcélozva a Holdvilág-árok felső bejáratát. Az első nagyobb sziklánál, a balra vezető ösvényen a társaság kisebb része a vaslétrán ereszkedett az árokba, a többiek az egyenes úton mentek tovább. Persze, már amennyire az egyenes… A meredeken való lejutást helyenként lépcsők segítik, igaz, legtöbbjük mintha egy alapos felújításra várna. Kicsit szusszantunk a körbekerített régészeti feltárásnál, ahol többek közt Árpád sírját is keresték, s jót ittunk a Domini-forrás üde vizéből. Végül megállapítottuk, hogy a Holdvilág-árok, ha nem is könnyű, de nagyon szép út, amely az örök Természet folytonos munkájának köszönhetően szinte él.